A napokban a Természettudományi Múzeumban megnyílt argentin dinoszauruszokat bemutató kiállítás ugyan nem lesz az év eseménye, de kétségtelen, hogy remek programot nyújt egy borongós délelőtt felnőtteknek, gyerekeknek. Ugyanakkor, ha a néhol kicsit száraz múzeumozási élményt fel akarjuk pezsdíteni, akkor a Múzeum meglátogatása előtt ajánlom a Coursera Dino 101 kurzusát: egyből izgalmasabbá válik a csontvázak nézegetése, ha a hozzájukvaló leírás kisilabizálása helyett, saját kútfőből tudjuk megmondani, pusztán a medence és egyéb csontok alakja alapján, hogy a dino melyik csoportba is tartozik és hogy is élt.
Dinoszauruszok, kezdőknek
2
Hat év után 
Ma is arra szeretnék egy példát mutatni, hogy a természetben mi minden kerülhet be egy élőlény genomjába csak úgy. Régebben már írtam olyan élősködő 
A mai cikket az egyik régebbi bejegyzés hozzászólásai között javasolta Tgr. Ugye általában úgy gondoljuk, hogy az olyan élőlények, amik genomjába a belátható múltban nem-fajtársaikból származó idegen gének jutottak be, azok GM-nek számítanak. Találni -e ilyeneket a jelenleg is tenyésztett állataink között? Meglepő módon igen, Zhepeng Wang és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy mi okozza három tyúkfajta jellegzetes tulajdonságait.
A GMO vitában a Monsanto ekézése és a toxin illetve méreg szavak ütemes ismételgetése mellett rendre elsikkadnak azok a találmányok, amik annyira újszerűek, hogy egész iparágakat válthatnának ki, ha egyszer végre engednék őket termeszteni. Ma egy ilyenről lesz szó.
Valahogyan mostanában felkapták a “hosszútávú etetési vizsgálatokat”, mint a GM élőlények vizsgálatának szent grálját. Hirtelen minden fórumon megjelent az igény, hogy a termesztésbe vont GM növényeket ilyen vizsgálatokkal értékeljék ki engedélyezés előtt. De hát végeztek -e valaha ilyen vizsgálatokat és ha igen, mi lett az eredményük? Találtam egy összefoglaló jellegű közleményt, amiben éppen ezeket a vizsgálatokat gyűjtötték ki a szakirodalomból.