Újságírói/ismeretterjesztői szempontból hálás téma, mert klikk-barát, ugyanakkor tudományos értékét erősen mérsékeli az aránytalan PR-hype, mi az? Egy újabb hír a mamutklónozásról…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Mivel a blog tetszhalálán minden évben szeretnénk változtatni, de végül nem tudunk, így maradjon az eseti posztolás, főleg olyan anyagokkal, amelyek máshol jelentek meg.
Az egyik legrégebben futó posztsorozatunk a “Miért jó a GMO?”, amiben főleg Sexcomb kolléga vetette gépbe a témáról szóló gondolatait. Talán ehhez csatlakoztatható a legjobban a Qubitnek pár hete adott interjúm, amiben ugyan a GMO is terítékre kerül, de inkább általánosabban a géntechnológia volt terítéken.
Akit pedig esetleg ugyanennek a témának a kicsit “bulvárosabb” feldolgozása érdekel, annak ajánlom a radiocafé “Kávézó a világ végén” c. műsorában megejtett beszélgetést:
Legutóbb már írtam a dezinformációról, akkor külön csoportba soroltam a tisztán dezinformációkereskedő oldalakat és a ″valódi″ sajtót, de mint a mai példa mutatja, nem biztos, hogy egyáltalán tehetünk ilyen különbséget.
Az már szinte közhely, hogy lassan kifogyunk a használható antibiotikumokból, az már jóval kevésbé világos, hogy vajon mit használjunk helyettük? Az egyik ígéretes megoldás a fágok használata. A fágok vírusok, amelyeknek a gazdaszervezetei baktériumok, így fertőzéskor a baktériumokat pusztítják el, az emberi sejtekkel semmilyen kölcsönhatásba sem lépnek, minket nem fertőznek. Ezerszám ismertek fágok, a vadonból is könnyedén gyűjthetőek, ráadásul evolválnak is, tehát ha egy baktériumtörzs ellenállóvá válik az eddig ellene használt fágra, csak hosszabb ideig tenyészteni kell őket egy kultúrában és emberi számítás szerint az evolúció ki is termeli az ellenálló baktériumot is fertőző vírust. Mivel egy adott fágtörzs meglehetősen kevés gazdaszervezetet fertőz, egy ilyen kezelés mellékhatásai is jóval enyhébbek, mint egy antibiotikumkezelésé. De akkor miért nem kizárólag fágokat használunk baktériumfertőzések kezelésére? A mai cikkben ezt a kérdést járjuk körbe egy kicsit.
Amióta felpörgött a COVID-19 járvány, néha felröppen egy-egy cikk arról, hogy megtalálták a vírus ellenszerét, valamilyen ellenanyagot. Mivel az ellenanyagot angolul ″antibody″ -nak hívják, néha a sajtóban antitestként is emlegetik. De akkor miért nincs belőle még gyógyszer? Azért érdekes kérdés, mert ezekkel párhuzamosan a leghajmeresztőbb összeesküvés-elméletek keltek szárnyra, igazán tekintélyes filozófusok ekézték a gyógyszergyárakat az ellenanyagok miatt. De akkor mi a helyzet ezekkel az ellenanyagokkal? Miért nem készült belőlük gyógyszer?
Eddig már nagyon sokat írtunk a méhcsalád–összeomlásról, nem véletlenül, korunk egyik legégetőbb biológiai kérdése. Sajnos eddig még semmilyen megoldás sem szünteti meg végleg a jelenséget, így minden új megoldás érdekes lehet. A mai cikk egészen váratlan irányból közelíti meg a kérdést, amitől valószínűleg a méhészek összevonják majd a szemöldöküket.
Annak idején, amikor az Impossible burgerről írtunk, rögtön felmerült a kérdés, hogy oké, de milyen az íze? Ugye ezt elég nehéz szabadalmakból kihámozni. De örömmel jelenthetem, hogy időt, fáradtságot nem kímélve személyesen is megkóstoltam az Impossible Whoppert és teljesen átlagos hamburgernek bizonyult. Mellékeltem a fényképes bizonyítékot is a hamburger elfogyasztásáról.
Ha nem írták volna rá a csomagolására, magamtól sohasem jöttem volna rá, hogy nem húst eszek. Tényleg pont úgy csiklandozza a nyelvemet, mint az igazi húspogácsa, ellenben a Magyarországon forgalmazott Rebel Whopperrel, amin azért érződik, hogy nem marhából származik. Szóval részemről már alig várom, hogy itthon is forgalmazni kezdjék az Impossible Whoppert.
Az őssejtkutatás egyik aranykorát éljük és ennek köszönhetően egyre közelebb jön az az időszak, amikor a kültakaró sérülés utáni pótlása rutinfeladattá válhat.
A magyar sajtó is felrobbant a pár hónapja megjelent hírtől: Az USÁban az Aquabounty cég engedélyt kapott végre, hogy termelhesse és forgalmazhassa az AquAdvantage nevű GM-lazacot. Az alapvető tények könnyedén összefoglalhatóak: Ennek a lazacnak a genomjába egy olyan gént ültettek, amitől egész éven át nő, nem csak tavasszal és ősszel, mint a vad lazacok, így körülbelül feleannyi idő alatt éri el a vágósúlyt, mint a farmokon nevelt lazacok (vagyis kevesebb energiát igényel a felnevelése, mert feleannyi időt tölt a medencében) és e közben kevesebb tápot is fogyaszt, mint a farmon nevelt lazacok. Vagyis egy csodálatos módszer, amivel csökkenthető az emberiség fogyasztása, valamiért a környezetvédők mégsem örülnek, pedig nagy lépés lenne a fenntarthatóság irányába. Miért? Szeretnék egy kis összefoglalót adni ennek a lazacnak a történetéből, amik talán megvilágítják, hogy miért is az állatorvosi lova a GMOk engedélyezésének és hogyan veszik át a közbeszédben a tények helyét az ügyesen adagol féligazságok.
Alig néhány órával azután, hogy vasárnap az MIT Technology Review megszellőztette, hogy a shenzeni egyetemhez kapcsolható kínai kutatók már valószínűleg életképes embriókon is végeztek genomszerkesztéses kísérletet, a YouTube-ra felkerült két videó, ahol a kutatócsoport vezetője, Csienkuj Ho bejelentette, a közelmúltban olyan ikerpár látta meg a napvilágot, akiken sikeresen alkalmazták a legújabb, ún. CRISPR-alapú genomszerkesztést.