2009. április hónap bejegyzései

Puijila darwini

Közzétéve Szerző:
Válasz

"Egy szigorúan szárazföldi állat, amely kezdetben táplálékáért vadászva csak alkalomadtán merészkedett sekély vízbe, majd patakokba és tavakba, végül egy teljesen vízi élőlénnyé alakult, amely nem riadt vissza a nyílt óceántól sem."

Ezekkel a szavakkal írta le Darwin a fókák (az ő korában még csak feltételezett) kialakulását, és az idő fényesen visszaigazolta. Legutóbb a kanadai Nunavut inuitok lakta szigetvilágából került elő egy kb. 22 millió éve élt, 110 cm hosszú ragadozó maradványa, amely minden jel szerint az úszólábúak egyik legősibb (ismert) képviselője lehet.

A keresztségben Puijila darwini nevet kapó lény ("puijila" inuitul "fiatal tengeri emlőst" jelent) leginkább egy vidrára emlékeztetett és valószínűleg, ahogy azt Darwin megjósolta, azokhoz igen hasonló életmódot folytatott, a helyi patakokban és tavakban keresve "kenyerét". Ugyanakkor a koponya, és különösen a fogazat, jellegzetességei eygértelművé teszik, hogy nem egy különös ősi vidrával állunk szemben, hanem nagyon is egy "fókával".

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Bad Science

Közzétéve Szerző:
10

A “Bad Science” nagy valószínűséggel az elmúlt évek egyik legjobb könyve mindazok számára, akiknek elege van abból, hogy lassan már a csapból is az “ezós gondolkodásmód” folyik, és látszólag komoly emberek is marokszámra tömik magukba és családjukba a multivitamin tablettákat, ill. halolajkapszulákat. A könyv szerzője, Ben Goldacre, foglalkozására nézve orvos, szombatonként pedig a The Guardian kolumnistája. Azonos című, szombatonként jelentkező rovata menetrendszerű pontosággal szedi le a keresztvizet a védőoltásokkal ijesztgető kóklerekről, a sületlen “milyenazideálisfagyi” típusú egyenleteket tudományrovatban leközlő újságokról, a homeopatákról, táplálkozási gurukról – mindazokról, akiknek tevékenysége tudományosnak nem nevezhető, mégis előszeretettel bújnak a tudományosság álcája mögé.

A könyv eredeti kiadása is ezeket a problémákat vette végig, igencsak olvasmányos stílusban. Egy kivétellel: Goldacre blogjában gyakran ír az ún. AIDS-tagadókról, azokról akik szerint nem a HIV vírus okozza a megbetegedést, és az antiretrovirális szerek valójában csak a gonosz gyógyszeripar pénzszerző machinációinak tekinthetők, hatásuk pedig amúgy sincs, csak mellékhatásuk. Az első kiadásból hiányzik az erre vonatkozó fejezet, mint a napokban kiderült azon okból, hogy tavaly még perben állt az AIDS-tagadók egyik emblematikus alakjával, Matthias Rath-al. Mára azonban a per véget ért, pont időben, hogy az extra fejezet bekerülhessen a második kiadásba; aki pedig az elsőt már megvette, az letöltheti a plusz oldalakat. (Akinek pedig még nem volt szerencséje a könyvhöz, ízelítőt kaphat belőle.) 

Rath munkásságában nemcsak az a szürreálisan borzasztó, hogy emberek millióinak az életét teszi tönkre (Nádori Gergő részletesen is ír a fejezetről), hanem az is, hogy sok más szélhámostól eltérően neki valóban van tudományos végzettsége, így tisztában kell legyen azzal, hogy mit csinál. Szomorú módon az AIDS-bagatelizáló klubba még más fajsúlyos kutatók is bekerültek, pl. Peter Duesberg, akinek az egyik legjobb “tanítványa”, Christine Maggiore pár hete halt meg AIDS-ben. Három évvel élte túl hároméves kislányát, akit szintén ez a kór vitt el…

Biokémiai hasonlóságok

Közzétéve Szerző:
30

(Vendégmunkásunk, SexComb tollából.) Újabb ÉRTEM cikk kerül a
boncasztalra, ezúttal a molekuláris genetika tárgyköréből, Biokémiai
hasonlóságok címmel. Az eredeti itt található.

"A biokémiai taxonómia
egyik legfontosabb eljárása a fehérjén belüli aminosav-sorrend (szekvencia) meghatározása,
illetve a DNS-ben lévő bázishármasok (tripletek) sorrendjének megállapítása.
A kutatók DNS- és fehérje-szekvencia analizátorokat alkalmaznak
e sorrendek a meghatározásához."

A molekuláris biológia fejlődésével
lehetővé vált gyorsan, olcsón meghatározni rövidebb DNS szakaszok
bázissorrendjét, ugyanis a DNS szekvenálás gépesíthető, egyetlen
közepesen képzett munkatárs képes kiszolgálni egy szekvenáló-gépet,
így egyetlen reakció költsége öt-tíz euró körül mozog, amely
körülbelül ezer-ezerötszáz bázis leolvasását teszi lehetővé.
A fehérjék aminosavsorrendjének meghatározására is van lehetőség,
ám ezek az eljárások lassúak így meglehetősen költségigényesek,
ilyen célokra szinte sohasem használják őket. Az adatbázisokban
szereplő fehérjeszekvenciák túlnyomó többsége egyszerűen a DNS
bázissorrendje alapján "lefordított" fehérje. A DNS esetében
bázishármasokról csak a fehérjéket kódoló szakaszok esetében
beszélhetünk, mivel valóban három bázis határoz megy egy aminosavat,
ám a fehérjéket nem kódoló szakaszok esetében ez a szóhasználat
értelmezhetetlen, így innentől csak DNS bázissorrendről beszélnék,
a cikk szerzője is nyilván erre gondolt. A DNS bázissorrend vizsgálatának
óriási előnye, hogy matematikai módszerekkel is elemezhető, így
nem jelenik meg az a pontatlanság, amelyet az egyes külsődleges jellegek
értékelése szükségképpen tartalmaz, hiszen nem önkényesen kijelölt
jellegeket vizsgálunk. A cikk szerzőjének választása éppen a citokróm
c fehérjére esett, maradjunk hát ennél a példánál. A citokróm
c a mitokondriumban található, a sejt energiatermelési folyamatai
során egy elektront szállít. Éppen mivel ilyen alapvető folyamatban
vesz részt, kevéssé változékony fehérje, homológja könnyen azonosítható
az éppen vizsgált szervezetben, ráadásul a hossza kevéssé változékony,
így az egyes fehérjék könnyen összehasonlíthatóak, éppen ezért
alkalmas evolúciós vizsgálatokra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Bolygó idegek és az evolúció

Közzétéve Szerző:
27

A “bolygóideg” (nervus vagus) neve nem teljesen véletlen, hiszen az agytörzsből kiindulva testünk egészen távoli pontjait is eléri. Egy leágazása azonban egészen különleges és bizarr utat jár be: ez az ún. alsó gége ideg (angolul – a képaláírások végett – recurrent laryngeal nerve).

A jobboldalon ez a kulcscsont alatti verőeret, a baloldalon pedig az aorta-ívet megkerülve visszafut a nyakba, hogy végül a gége beidegzését elvégezze. A fölöslegesen befutott út látszólag teljesen értelmezhetetlen, hiszen a felső gége ideg (superior laryngeal nerve), minden különösebb lacafacázás nélkül, egyenesen fut ugyanahoz a szervhez. Nincs értelmes tervező, akinek ilyesmit képes lenne papírra vetni és ennek megfelelően kreacionista körökben inkább kerülik ezt a témát.

Pedig az alsó gége ideg nagyon is logikus utat jár be – ha figyelembe vesszük a fejlődéstani és evolúciós kötöttségeket. A sérv kapcsán már hangsúlyoztam, hogy az evolúció hozott anyagból dolgozik, és nem tervez előre. Vagyis ami ott és akkor hasznos az megmarad, hiába lesz évmilliókkal később félresikerült tuning-barkács hangulata egy-egy kései leszármazottnak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Evolution Megalab

Közzétéve Szerző:
1

A biológia eszméletlenül nagy ugrása az utóbbi száz évben azzal is járt, hogy teljes mértékben kilépett a passzióból is űzhető, hobbi szakmák sorából. Nem csak, pontosabban főleg nem azért mert az alaptudás elsajátítása intézményes keretekért kiált (egyébként nem feltétlenül), hanem mert a komolyabb kutatás olyan háttérfelszerelést igényel, amit önerőből finanszírozni közel lehetetlen.

Ráadásul még gyakran az egyszerű kísérletek is olyan nagy mintaszámokat igényelnek, hogy egy laikus egyszerűen nem rendelkezik annyi idővel (persze mostanság akár ez is változhat…). Így aztán azoknak, akik szeretnék úgy érezni, hogy kívülállóként hozzátesznek valamit a megismerés folyamatához olyan programok maradtak, mint a SETI@Home vagy a FoldIt. Ezek persze a maguk nemében hasznosak és érdekesek, de az igazi tudományos megismerés fílingjét aligha adják vissza.

Viszont szerencsére itt van a brit OpenUniversity Evolution Megalab nevű kezdeményezése, ami remélhetőleg elég sikeres lesz ahhoz, hogy egy sorozat nőjön ki belőle. Az ötlet zseniális: adva van egy egyszerű paradigma, a kerti csiga sávjainak a száma, ill házának a színe, amely összefügg élőhelyével. Északon a ház sötétebb, mint délen  (mert így könnyebben felmelegszik), és füves területen több csík van rajta, mert így jobban beleolvad a környezetbe. Pontosabban ezt figyelték meg egykoron. Namost, a kérdés az, hogy a klímaváltozás, illetve a csigával táplálkozó énekesmadarak megritkulása miatt, megváltozik-e ez a mintázat. (Ha igaz az eredeti elmélet, akkor igen, hiszen megváltoztatjuk a szelekciós nyomásokat.)

A válasz keresésébe egy egyszerű regisztráció után bárki becsatlakozhat (így remek taneszközzé is válhat a dolog). A szükséges adatok bepötyögésével pedig részeseivé válhatunk a pán-európai projectnek. Mivel a Magyarországra vonatkozó adatok finoman szólva is szegényesek (nameg az oldal fordítása is hagy némi kívánnivalót maga után), valószínűleg bőven elkel a magyar részvétel is. Így akinek van kedve, és amúgy is rendszeresen jár kirándulni (ha pedig nem, akkor itt a remek ürügy ;-)), az most könnyen összekötheti a kellemeset a hasznossal.