A “Bad Science” nagy valószínűséggel az elmúlt évek egyik legjobb könyve mindazok számára, akiknek elege van abból, hogy lassan már a csapból is az “ezós gondolkodásmód” folyik, és látszólag komoly emberek is marokszámra tömik magukba és családjukba a multivitamin tablettákat, ill. halolajkapszulákat. A könyv szerzője, Ben Goldacre, foglalkozására nézve orvos, szombatonként pedig a The Guardian kolumnistája. Azonos című, szombatonként jelentkező rovata menetrendszerű pontosággal szedi le a keresztvizet a védőoltásokkal ijesztgető kóklerekről, a sületlen “milyenazideálisfagyi” típusú egyenleteket tudományrovatban leközlő újságokról, a homeopatákról, táplálkozási gurukról – mindazokról, akiknek tevékenysége tudományosnak nem nevezhető, mégis előszeretettel bújnak a tudományosság álcája mögé.
A könyv eredeti kiadása is ezeket a problémákat vette végig, igencsak olvasmányos stílusban. Egy kivétellel: Goldacre blogjában gyakran ír az ún. AIDS-tagadókról, azokról akik szerint nem a HIV vírus okozza a megbetegedést, és az antiretrovirális szerek valójában csak a gonosz gyógyszeripar pénzszerző machinációinak tekinthetők, hatásuk pedig amúgy sincs, csak mellékhatásuk. Az első kiadásból hiányzik az erre vonatkozó fejezet, mint a napokban kiderült azon okból, hogy tavaly még perben állt az AIDS-tagadók egyik emblematikus alakjával, Matthias Rath-al. Mára azonban a per véget ért, pont időben, hogy az extra fejezet bekerülhessen a második kiadásba; aki pedig az elsőt már megvette, az letöltheti a plusz oldalakat. (Akinek pedig még nem volt szerencséje a könyvhöz, ízelítőt kaphat belőle.)
Rath munkásságában nemcsak az a szürreálisan borzasztó, hogy emberek millióinak az életét teszi tönkre (Nádori Gergő részletesen is ír a fejezetről), hanem az is, hogy sok más szélhámostól eltérően neki valóban van tudományos végzettsége, így tisztában kell legyen azzal, hogy mit csinál. Szomorú módon az AIDS-bagatelizáló klubba még más fajsúlyos kutatók is bekerültek, pl. Peter Duesberg, akinek az egyik legjobb “tanítványa”, Christine Maggiore pár hete halt meg AIDS-ben. Három évvel élte túl hároméves kislányát, akit szintén ez a kór vitt el…
Ha van alkalom, amikor helye van a civil aktivitásnak, akkor ez az. Az utóbbi év talán egyik legnagyobb hatású civil kezdeményezése lehet (és egyre inkább úgy tűnik, hogy lesz is) az a petíció, ami arra próbálja rávenni a gyógyszergyárakat, illetve a gyógyszer-szabadalmaztatást szabályozó politikusokat, hogy minden gyógyszervizsgálat eredménye legen nyilvános. Az AllTrials lényege, hogy a gyógyszergyárak ne csak a saját szájuk íze szerint megkozmetikázott részadatokat publikálják, hanem legyenek kötelesek a teljes vizsgálat nyers adatait is kiadni a kezükből, hogy bárki leellenőrizhesse, igazak-e az állításaik. Ez semmiképpen sem egy utolsó dolog, mert valószínűleg egy kicsit több átlátszóság hatására sokkal kevesebb túlhypeolt, hatástalan (netán kifejezetten káros) és drága gyógyszer kerülne a gyógyszertárak polcaira, veszélyeztetve egyes páciensek életét és fölöslegesen megcsapolva az amúgy sem túl fényesen álló gyógyszerkasszákat.