A mezőgazdaságban sokszor a legelső, a növekedést korlátozó elem a nitrogén. Ami elsőre paradoxonnak tűnhet, hiszen a levegőben gyakorlatilag korlátlan mennyiségben megtalálható, azonban a növények képtelenek megkötni a légköri nitrogént, azt csak vegyületeiben vehetik föl a talajból. Ennek következtében a nitrogénben gazdag, trágyaként használható anyagok kivételes becsben álltak a tizennyolcadik században. Annak idején amikor Justus von Liebig felfedezte, hogy a talajba kevert guanó (madarak felhalmozódott ürüléke) lényegesen növeli a termésátlagot, az egész világ megmozdult. 1856 -ban az USA külön törvényt hozott arra, hogy bármilyen lakatlan ″guanó szigetet″ azonnal birtokba vehet és a flottája az egész Csendes-Óceánt átfésülte ezek után a korábban értéktelennek tartott tengeri sziklák után kutatva. 1865 -ben Spanyolország igazi háborút vívott Peruval, Chilével, Ecuadorral és Bolíviával a Chincha szigetekért, pár kopár, lakatlan szikláért, amiknek egyetlen kincse az ott fészkelő madarak évezredek alatt felhalmozódott ürüléke az ekkori Peru bevételeinek kerek 60% -át adta.