Pénisztüskék

Múlt héten a Magyar Távirati Iroda ügyeletes Lejter Jakabja igazán elemében lehetett, hiszen sikerült totálisan dezinformálnia, legalább egy hírecske erejéig, a teljes magyar online újságírást. “Az evolúció tüntette el az emberi péniszcsontot“, hirdette a cím mindenfele, és hát nyilván dőlt a kattintásszám, a szerkesztő meg a marketing osztály elégedett volt, az pedig, hogy a hír ebben a formában légből kapott, kit érdekel…

Ugyanis az eredeti cikkben az emberekből valóban hiányzó péniszcsontról, a baculumról, szó egy szál sem esik. Helyette viszont van egy érdekes felvetés a pénisztüskék eltűnésének evolúciós okairól fajunkban – és csak azért felvetés, mert, mint végül látni fogjuk, a blogokban működő peer-review 2.0 néhány fontos és kényelmetlen kérdéssel állt elő a cikk kapcsán (amelyek, egyébként nem a kísérleti anyagot vitatják, hanem annak interpretációját, de ne rohanjunk ennyire előre).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Budapest Science Meetup – Március

Áltudományokról minden mennyiségben. Szerdán hétkor, valószínűleg utoljára a Tűzraktérben.

Tudomány – áltudomány

Hraskó Gábor
Tudományos újságíró, a Szkeptikus Társaság elnöke

Mi különbözteti meg a tudományt a nem-tudománytól és az áltudománytól? A téma? A személy aki végzi a kutatást, esetleg az intézmény ahol végzik? Vagy valami más? Hogyan tudnak megdőlni a tudományos elméletek és hogyan tudják cáfolatukat túlélni az áltudományosak?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az emberi genom tíz éve

Pár hete volt pont tíz éve, hogy a Nature és a Science párhuzamos kiadásaikban számoltak be a Human Genome Consortium valamint a Celera cég által “befejezett” emberi genom szekvenálások eredményeiről. Tíz év után már konkrét eredmények birtokában is láthatjuk mi volt ennek a milliárdos beruházásnak az eredménye és merre tart ez az egész terület. Ezekről beszélgettem, időnként kissé inkoherensen és rengeteg csapongva Tóth Andrással, a Civil Rádió Apollo13 műsorának készítőjével. A műsor pénteken 16:15-től lesz itt (vagy az FM98-on) hallható, illetve hamarosan innen letölthető.

Parti egerek – 3.

A hosszú ideje tartó tudományos bloggolás egyik előnye, hogy időnként lehetőségünk nyílik egy-egy hosszabb sztori befejezésére is (a hátrányok is nyilvánvalók: sokkal jobban tudatában vagyunk az idő visszafordíthatatlan múlásának). Jelen esetben egy olyan megfigyeléssorozatról van szó, ami a színében a floridai tengerpart homokdűnéihez alkalmazkodott Peromyscus egérpopuláció evolúciójáról szól, pontosabban a színeváltozásuk molekuláris mibenlétéről.

Bő három és fél évvel ezelőtt írtam a Hopi Hoekstra vezette kutatásról, ami akkor addig a pontig jutott el, hogy a színváltozást három gén mutációja okozhatta, amelyek közül egyik az a mintázat evolúcióknál mindeig előkerülő Mc1r, a másik a c-Kit, és a harmadik a mai történetünk szempotjából is fontos Agouti. Az Agouti érdekessége, hogy már hosszú ideje tudjuk, hogy szerepet játszik a pigmentáció szabályozásában (konkrétan gátolja azt), de sejtszintű hatása mindeddig homályban maradt.

Hoekstra csoportja legelőször részletesen elemezte a mintázat változást, ami a színezetet létrehozó ún. melanocita sejtek számának ill. előfordulási területüknek a csökkenésére vezethető vissza. Mint azt az alábbi ábra mutatja, ennek következménye az általában világosabb szőr-szín, illetve ez a jelenség, már születéskor nyilvánvaló, mint azt az egynapos egerek bőrén is látni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….