2010. február hónap bejegyzései

Antibiotikum rezisztencia a vadonban

Közzétéve Szerző:
1

Egy korábbi posztban már kitaglaltuk, hogy az antobiotikum rezisztens baktérium törzsek gyakorisága jól összefügg az antibiotikum fogyasztással és ez minden valószínűség szerint ok-okozati összefüggést jelez.

Mivel azonban számos antibiotikum természetes anyagokból származik (Flemming is gombából izolálta a penicillint), értelemszerűen antibiotikum rezisztencia nemcsak antropogén környezetben jöhet létre, hanem mindenféle emberi behatás nélkül is, tehát vadállatokban is lehetnek rezisztens törzsek. A kérdés az, hogy mennyire gyakori ez?

A válasz nem is olyan triviális, hiszen igazából hol is kereshetünk mindenféle emberi kontaktustól mentes vadakat manapság? Egy friss tanulmány szerzőinek végül a Spitzbergákon élő jegesmedvékre esett a választása, mert ezek nemcsak távol élnek minden emberi településtől, de a táplálékuk (pl. fókák) sem igen találkozik emberekkel élete során. Vagyis ha bennük vannak rezisztens törzsek, az kifejezetten a természetes állapotot fogja tükrözni. És mivel a bacik a bélcsatornában élnek leginkább, a vizsgálat tárgya természetesen a jegesmedve-ürülék lett.

A válasz röviden az, hogy vannak rezisztenciát hordozó bacik még itt is, de nem sokan: összesen négy ilyen törzset sikerült izolálni. Korábbi olasz és portugál kutatók munkája az emberi közelségben élő állatoknál – kutyák, macskák, lovak – sokkal több ilyen baktériumot mutatott ki (átlagosan tizenháromra, de pl. sertések esetében tizenhat rezisztens törzsre leltek). Összehasonlításképpen, kórházi betegekben a rezisztens törzsek száma negyven.

Azaz, a végeredmény jól alátámasztja azt, amit eddig is gondoltunk: rezisztencia létrejöhet magától is, de az emberi behatás ezen a folyamaton nagyságrendnyit dob és utána nem győzzük elszotyogtatni magunk körül az ellenálló baci törzseket.

(Megj: a kép csak illusztráció. Valójában a medvéket lényegesen macerásabb úton vizsgálták: altató lövedékkel elkábították őket és egyenesen a végbelükből történt a mintavételezés.) (via)

Glad T, Bernhardsen P, Nielsen KM, Brusetti L, Andersen M, Aars J, Sundset MA. (2010) Bacterial diversity in faeces from polar bear (Ursus maritimus) in Arctic Svalbard. BMC Microbiol 10: 10. doi: 10.1186/1471-2180-10-10

Tizenhárman támadtunk a hívőre

Közzétéve Szerző:
38

Bizony drága olvasók, itt ilyenek vagyunk, egyenlőtlen küzdelemben, előre megfontolt sötét és simlis szándékokkal tesszük tönkre a kis embert, aki mindössze élni szeretne szólásszabadságával. Legalább is valami hasonlóra következtethetünk, ha elolvassuk a Magyarországi Krisna-Tudatú Hívők Közösségének sajtóanyagát januári TEDx-es akciónkról.

Az ördög persze a részletekben lakik, és hát mivel kezemben van Tasi István korábbi levele (amiről már röviden írtam), azt kell mondjam, hogy a krisnás barátaink háza táján valaki nem bontja ki az igazság minden részletét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Dr. Holovács József és a robotok

Közzétéve Szerző:
30

(SexComb, ismét)

Az egyik legutóbbi blogbejegyzés hozzászólásai között bukkantam egy érdekes hivatkozásra, Dr. Holovács József egyik előadásának az összefoglalójára. Nem sok időt pazarolnék rá, csak kiemelném a fontosabb megállapításait:

“Mivel az információ szellemi, intellektuális kategória, ezért bármilyen vezérlési rendszer tervezése, létrehozása és működtetése megfelelő intellektuális erőforrást igényel.”

” A természettudomány terjedelmes tudományos érveléssel rendelkezik az evolúcióelmélet kritika terén. Az utolsó évtizedekben ez a kritika fegyelembe veszi az információ, mint filozófiai kategória, tulajdonságait is. A filozófia alapkérdésének a megoldása attól függ, hogy milyen a válasz a „teremtés kontra evolúció” kérdésre. A jelenlegi tudomány válasza – „teremtés”.”

“A célszerű „mozgás”, a vezérlés mögött mindig az információ van, és az információ keletkezésére szükség van egy intellektuális egyénre, aki akarattal rendelkezik, képes célokat megfogalmazni, és a céloknak megfelelő vezérlési algoritmusokat létrehozni. Ezért, ha egy objektumról kiderül, hogy annak a „mozgása” reguláris, akkor egyértelmű, hogy ennek a „mozgásnak” a hátterében egy intellektuális erőforrás van.”

“Az objektum „mozgása” intellektuális komponens nélkül csak kaotikus lehet.”

“A belső vezérlésre esetén a vezérlési algoritmusok és más információ be vannak építve az objektumba. Például, ide tartoznak

  • – automatikusan működő műszaki rendszerek
  • – költöző madarak autonóm repülése
  • – a DNS-ben tárolt információ, mely alapján történik a fehérje szintézise.”

“Nyilvánvaló, hogy bonyolult dinamikus tulajdonsággal rendelkező objektumok bonyolultabb intellektuális komponenst igényelnek.”

“Ha valaki az evolúcióelmélet alapján kijelenti, hogy az élővilág (az embert is beleértve) spontán módon jött létre, akkor ez a kijelentés azt jelenti, hogy egyidejűleg:

Bk << Bn

és

Ik >> In,           In = 0

(0 érték azt jelenti, hogy nincs szükség intellektuális erőforrásra, mivel a rendszer spontán módon jött létre). Természetesen a gyakorlatban ezt nem tapasztalható. Tényleg, ha kijelentjük, hogy egy rendszer spontán, kaotikus módon jött létre, akkor egyidejűleg ez azt is jelenti, hogy ebben az esetben nincs szükség intellektuális erőforrásra, hiányzik a célvektor, hiányoznak a vezérlő algoritmusok. Ez abszurdum, mivel még a legegyszerűbb objektum létrehozása is bizonyos intellektuális erőforrást igényel.”

Kemény szavak ezek valóban, de olvassunk csak el egy összefoglaló közleményt, ami a PLoS Biology című lapban jelent meg nemrég! Maga a cikk egyébként bárki számára ingyen hozzáférhető, érdemes megnézni a hozzá mellékelt filmeket is, nagyon aranyosak a küszködő robotok. Miről is szól ez a közlemény? Több kísérletet foglal össze, ahol azt vizsgálták, hogy véletlenszerűen előállított vezérlőrendszerek a legalapvetőbb darwini evolúcióval képessé válhatnak –e bonyolult feladatok elvégzésére? Ehhez apró robotokat építettek, amelyek vezérlőprogramját véletlenszerűen állították elő, majd kiválasztották a legjobban működőket (=szelekció), ezekben hibákat hoztak létre a programokban (=mutáció) és újra a legnagyobb fittneszű programot kiválasztva abban újra véletlenszerű hibákat hoztak létre. Ezeket a kísérleti rendszereket nem meglepő módon “evolúciós robotikának” nevezték el. No de min is dolgoztak ezek a derék kutatók?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ha nem öl meg, megerősít

Közzétéve Szerző:
17

Napjaink alulértékelt, de komolyan veendő problémáinak egyike az antibiotikumrezisztens bakteriális kórokozók terjedése. A Távol-Keleten lappangó madárinfluenza variánsokkal egyetemben, ezeknek van a legnagyobb esélye arra, hogy globális káoszt okozzanak.

A probléma persze nem teljesen váratlan, sőt ha jobban megnézzük kialakulásában igen jelentős és jól dokumentált szerepet játszottunk mi magunk, emberek is.

Az egyes antibiotikumokkal szembeni rezisztencia ugyanis minden esetben szabványos természetes szelekcióval alakult ki: az alkalmazásukkal egyetemben szelekciós nyomás alakult ki a bakteriális célpopuláción, amelynek eredményeképpen a “célcsoport” vagy elpusztult (szerencsére ez volt a gyakoribb), vagy egy-két mutáns “hírvivő” révén fennmaradt. Ez azzal magyarázható, hogy az antibiotikum kezeléssel párhuzamosan természetesen a baktériumok a szervezetben tovább osztódtak, és minden egyes osztódás során bizonyos valószínűséggel mutációkat szedhettek össze. Ha megfelelő mutáció jön létre, akkor a baci kikerüli az antibiotikumok hatását, rezisztensé válik és vidáman osztódik tovább.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kreacionizmus Egerben

Közzétéve Szerző:
19

“Az utolsó időben az evolúcióelméletet komoly kritika éri, első sorban a természettudományok irányából. Az előadás bemutatja, hogy az evolúcióelmélet ellentmond az informatikának, termodinamikának, kémiának, matematikának, paleontológiának, de még a biológiának is. Szó esik az evolúcióelméletet társadalmi vonatkozásairól is.”

Remélem kedvcsinálónak elég ennyi Dr. Holovács József előadásához, amelyet az EKTF Tudományos Szieszta programja keretén belül tart majd. Gondolom a cím arra vonatkozik, hogy ez egy olyan időszak lesz, amikor a tudományos gondolkozás sziesztázik…

(Megj: az EKTF rektora ősszel egy mini-konferencia meghívottjait köszöntve vadul ecsetelte, hogy ők készek mindenre, az egyetemi státusz megszerzéséért. Talán ott kellene kezdeni a dolgot, hogy egy kis minőségellenőrzést tartanak a főiskola rendezvényein…)

Génre, helyre, befutóra

Közzétéve Szerző:
2

Amikor pár éve a bully whippetek kinézetéért felelős myostatin (MSTN) mutációról írtam, akkor megpedzettem, hogy a szóbanforgó gén allélikus vizsgálatán alapuló tesztek hamarosan eldönthetik bizonyos versenyszámokban, hogy egyáltalán kinek érdemes indulnia és kinek nem.

A “versenyelőny” oka a gén által kódolt fehérje funkciójából ered: a MSTN az izomőssejtek osztódását szabályozza, s azokban az egyedekben ahol alig, vagy egyáltalán nem működőképes, ez az osztódás sokkal kevésbé szabályozott, ami több izomrost kialakulásához vezet.

Mostanra beérett a jóslat és megjelentek az első genetikai tesztek – igaz egyelőre nem emberekre, hanem csak lovakra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Más frekvencián fülelni

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy delfinben és egy denevérben látszólag nincs túl sok közös (már azon túl, hogy emlősök), de a látszat ez esetben is csalóka lehet. Ugyanis mindkét állat képes ún. echolokoációra, azaz hangokkal való tájékozódásra (most eltekintenék az ilyenkor kötelező radar/szonár köröktől, akik akarja úgyis megtalálja).

Emiatt pedig remek kis példái lehetnek a konvergens evolúciónak. Mindkét állat (pontosabban állatcsoport, hiszen több delfin ill. denevérfajról van szó) esetében az echolokációs-kunszt alapját a nagyon magas frekvenciák érzékelése jelenti, amiben fontos szerepe van a belső fülben elhelyezkedő csigának, pontosabban az ebben levő szőrsejteknek. (Fiziológiásan a hallás érzete úgy keletkezik, hogy a belső fülbe érkező rezgések elhajlítják ezeknek a sejteknek a csillóit, ami aztán ioncsatornák kínyílását eredményezi és létrejön az idegrendszer által feldolgozandó ingerület).

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →