Nagy felhajtás és média-csinnadratta közepette, a kentuckyi Petersburgban hétfőn megnyílt a Creation Museum. A 27 millió dolláros létesítményt az ausztrál származású Ken Ham által gründolt és vezetett Answers in Genesis (AiG) nevű szervezet finanszírozta, amely arról közismert, hogy a Bibliát szószerint értelmező (a szervezet egyik mottója: "Upholding the Authority of the Bilble from the Very First Verse") ún. Young-Earth kreacionisták (YEC) gyűjtőmozgalma .
A közel öt és félezer négyzetméteren elhelyezkedő komplexum az első fényképes beszámolók alapján (ahonnan a post illusztrációi is származnak) egy művészileg egészen impozáns panoptikumnak tűnik, ami azért a belefeccelt milliók illetve a tervező személye (az illető tervezte a Universal Studios vidámparkjának néhány részét) alapján azért nem meglepő. De itt kábé ki is merülnek a pozitívumok, hiszen a célfunkciójára, azaz az élet eredetének tudományos szintű bemutatására, nem túl meglepő módon, a "múzeum" teljesen alkalmatlan.
Ez persze várható volt, hiszen az AiG dogmatizmusa úgy általában képtelenné teszi őket bármilyen normális vitára és ez a vaskalaposság vastagon rányomja a bélyegét a showra. Az nem lehet hogy a Föld 4.5 milliárd éves (a kormeghatározási módszerek biztos tévednek), de az bezzeg nem igényel semminemű bizonyítást, hogy a Feljebbvaló kvázi 6000 éve, hatszor 24 óra alatt létrehozta az egész Világmindenséget, Ádámostól, kígyóstól.
Láthatóan az sem okoz álmatlan éjszakákat Haméknek, hogy a legkésőbbi dinoszaurusz és a legkorábbi ember maradványok soha nem fordulnak elő azonos rétegekben: a Teremtés azt jelenti, hogy az ember és a T-rex békésen éldegélt egymás mellett az Édenkertben (hiszen, mint az "köztudott" a Tyrannosaurus akkortájt növényevő volt), illetve a kiűzetés után azon kívül is kénytelenek voltak egymás társaságát elviselni. (A YEC számára a dinoszauruszok kihalása egyébként egy érezhetően feszélyező kérdés: a félhivatalos verzió szerint alapvetően a dinók kihaltak az Özönvízkor – hogy pl. egy Ichthyosaurus számára ez miért lett volna végzetes, arról nem szól a fáma -, kivéve persze azok amelyek nem és felfértek Noé bárkájára – ezek lettek a középkori történelem sárkányai.)
Apropó ember: hát nyilván ez a kiállítás alfája és omegája, a legkényesebb kérdés: hogyan kerültünk mi ide és izé, mik is ezek a zavaró Australopithecus fosszíliák. Mint az alábbi ábra mutatja, a megoldás pofonegyszerű: az emberszabású majmok egy kicsit evolválgattak ugyan és az özönvíz után létrehozták pl Lucyt, de mi emberek soha nem változtunk egy fikarcnyit sem. (Az esetleges fosszíliák, amelyek túlságosan emberszerűek ahhoz, hogy szegény majmokra lehetne tukmálni, de nem elég emberszerűek hozzánk képest, azok értelemszerűen "deformált", nyomorék H. sapiensek – azzal pedig, hogy adott korból csak nyomik kerülnek elő, egészséges emberek pedig nem, ne tessenek foglalkozni.)
Szóval a "múzeum" inkább amolyan drága YEC vidámpark, ahol tudományosnak tetsző hablattyal boldogítják a régi motoros kreacionistákat és próbálják meggyőzni az újakat. (Remélhetőleg mindeközben elkerülik a másik hasonló létesítmény, a Dinosaur Adventure Land alapítójának szomorú sorsát.) Az pedig számunkra, a (fújjj!) anti-kreacionista tábor tagjai számára kihívás, hogy ez utóbbi tevékenységük kudarcba fulladjon, s elmagyarázzuk az embereknek miért képtelenség, amit az AiG kortestevékenysége sugallni próbál. A Pharyngulán már hozzá is kezdtek.
A járványok a történelem színházának alulbecsült szereplői: ezzel a gondolattal foglalható össze 
Szűk egy éve kisebb port kavart fel egy Paul Manger nevű dél-afrikai kutató állítása, mely szerint a cetek (delfinek és bálnák) agya nem azért akkora amekkora (vagyis testméretükhöz képest relatív nagy), mert komoly értelmi képességeknek vannak birtokában, hanem inkább csak azon prózai okból kifolyólag, hogy szigetelje az agyukat a hideg vízben.
Ahogy saját egyedi vonásainkat csak úgy láthatjuk igazán, ha valaki máshoz hasonlítjuk magunkat, ugyanúgy saját családunk különleges jellemzőire is csak akkor döbbenünk rá, ha egy másik családdal összevethetjük őket. És nincs ez nagyon másképp akkor sem, ha a fizikai jellemvonások helyett a genetikai állományok (genomok) képezik vizsgálódásunk tárgyát. Ahogy a csimpánz genom is sokat lendített azon, hogy elkezdjük megérteni (genetikailag) mitől vagyunk emberek, a frissen elkészült első erszényes-genom arról tud információt adni, hogy mi teszi bővebb "családunkat", a méhlepényes emlősöket különlegessé.
Állatbarátokkal gyakran előfordul, hogy házikedvencükkel töltve az időt, úgy érzik, hogy az már-már megszólal. És evolúciósan minnél közelebbi rokonunk egy-egy ilyen kis kedvenc, annál erősebb és gyakoribb ez az érzés: valahogy mindig könnyebb egy macskába vagy kutyába belelátni ezt a képességet, mint egy ékszerteknősbe vagy egy aranyhalba. Valójában azonban alig pár fajra szűkül azok köre, akikkel valóban "beszélni" tudunk, és ezek is elsősorban az emberszabású majmok közül kerülnek ki.