Coursera: Introduction to Genetics and Evolution

Ha esetleg valaki még nem hallott a Coursera-ról, akkor épp itt az ideje, hogy a hiányosságot pótolja: talán hosszú idő óta – leszámítva a khmm bizonytalan jogi környezetben működő torrenteket – ez a legfontosabb kezdeményezés az oktatási esélyegyenlőtlenségek megszüntetésének irányában (a másik Kalifornia új tankönyvtörvénye, de az még előbb meg is kell valósuljon).

Egy ingyenes online tanulási felületről van szó, ahol a világ legjobb egyetemeinek oktatói tartanak kurzusokat több tízezer embernek. Saját próbalgatásaim szerint kifejezetten felhasználóbarát a dolog és az egyre szélesedő kínálatban szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a számítását.

És persze mindez jó aporpó, hogy megragadjam az alkalmat, hogy az egyik előadást (ami csak a héten kezdődött, így bátran lehet még hozzá csatlakozni) külön kiemeljen: Mohamed Noor, a Duke University genetikusa beszél genetikáról és evolúcióról. A blog rendszeres olvasói számára sok téma és példa már ismerős lehet, de azért akadnak meglepetések már az első hét anyagában is, így a mimikri kiemelkedő példája a lampisilis kagylókban.

Orvosi Nobel díj 2012 – Klónok és őssejtek

A 2012-es orvosi Nobel díj megérdemelt helyre került. Az egyik díjazott, John Gurdon már életében legenda státuszba került (Cambridge egyik legjob intézete – ahol ő is dolgozik – már évek óta a nevét viseli), a másik személy díjazása pedig csak idő kérdése volt, ezzel mindenki egyetértett.

John Gurdon volt az első személy, aki bebiznyította, hogy megfelelő körülmények között egy differenciálódott testi sejt is képes egy egész embrió létrehozására – ehhez afrikai karmosbékák bélsejtjeinek sejtmagját ültette be sejtmagtalanított petesetjükbe, és egy normális békát (az eredeti klónját) kapott. Évtizedekkel később ugyanezzel a módszerrel hozták létre Dollyt, az első klónozott emlőst, és hasonló módszereket próbáltak használni nyulak, macskák, kutyák és majmok klónozásánál is. (Gurdonnal itt olvasható egy jópofa beszélgetés, a klónozás – vagy szaknyelven “sejtmag transzfer” – története, pedig itt ismerhető meg.)

Ahogy egyre plauzibilisabbá vált az emberi klónozás, természetesen úgy növekedett az ellenállás a technológiával szemben – hiába volt hatalmas gyógyászati potenciál a klón-alapú őssejtvonalak kialakításában.

Az elmérgesedő vitát végül a másik díjazott, Shinya Yamanaka felfedezése oldotta fel. Yamanaka csoportja azkat a faktorokat kereste, amelyek különlegessé teszik a petesejtet, vagy legalább is utánozni tudják annak különleges milliőjét, és a differenciált sejtprogram “reboot”-olásával ismét lehetővé teszi, hogy bármivé átalakulható őssejtekké válnak. Az így felfedezett Yamanaka faktorok bevitelével mára számos sejttípusból ún. indukált pluripotens őssejt (iPS) alakítható ki, ami ma az őssejt-alapú terápiák elsőszámú résztvevője.

A muslicák Pán Pétere

Az evolúció néha egészen furcsa kanyarokat vehet és korábban sokféle tápálékot fogyasztó fajokból csak egyféle tápon élő, ún. obligát specialista fajokat hozhat létre.

Egy ilyen átmenetnek a nyomát és az okát boncolgatja az aktuális Science egyik cikke, ahol egy muslica faj, a Drosophila pachea különleges életmódját – ti. csak az amerikai-mexikói határon átnyúló Szonora-sivatag szenita kaktuszain képes életbenmaradni.

A jelenség oka abban rejlik, hogy a kaktusz által termelt anyagok elfogyasztása nélkül az állat képtelen lenne ivarérett egyeddé kifejlődni, hanem még az embriogenezis során elpusztulna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….