"Az evolúciós elmélet hazugság, tévedés, […] egy hitetlen vénember gyáva elmélete,
amelyet talán azért ötölt ki, mert vegetáriánus volt, és híján volt a
belső tűznek".

Ezt szeressük a kreacionistákban, az ilyen szofisztikált érveléseket.

update:

A fenti kijelentésen jópár lengyel kutató is besokalt (idézet az aktuális Nature-ből):

Michal Sewerynski, Poland's minister of science, has criticized the LPR's position. "There is no need for a discussion," he told Nature. "Scientific evidence is clear and the opinion of a minority will not change teaching in schools."

Members of the Polish Academy of Sciences protested against the LPR campaign in an open letter that was published in several Polish newspapers on 17 and 18 October. [A scientist], who signed the letter, says he hopes the quick response will avert damage to Polish science and education. "However, the point that really requires further discussion is not evolution, but how a minister can say such stupid things."

Hányszor halljuk ismerősöktől és rokonoktól, hogy a gyerek egy-egy mozdulata "tiszta anyja/apja". Természetesen nem véletlenül, hiszen valóban sok hasonlóság lehet szülők és gyerekeik grimasszai között. Az viszont nem egészen tisztázott, hogy a hasonlóságnak genetikai okai vannak, vagy egyszerűen a gyerekek eltanulják szüleik mimikáját.

Ennek eldöntésére egy izraeli kutatócsoport olyan családokat vizsgált, amelyeknek születésktől fogva vak tagjai is voltak (akik értelemszerűen nem tanulhatták el rokonaik grimasszait). A családtagok arcmimikáját (piros pöttyök) különböző érzelmi szituációkban feljegyezték majd összehasonlították azonos szituációban levő idegenek arcjátékával (kék pöttyök). Három érzelmi szituációban (koncentrálás, szomorúság, méreg – az utóbbit mutatja a jobb oldali ábra) ki tudtak mutatni családspecifikus (s így valószínűleg genetikailag kódolt és öröklött) mimikai mintázatokat, míg három másik szituációban – undor, öröm és meglepetés – nem volt statisztikailag jelentős a különbség a családtagok és nem családtagok arcjátéka között (itt nagyobb szerepe lehet a tanulásnak/utánzásnak).

Peleg G, Katzir G, Peleg O, Kamara M, Brodsky L, Hel-Or H, Keren D, Nevo E (2006) Hereditary family signature of facial expression. PNAS 103: 15921-15926.

Az élő szervezetek alaptulajdonságai közé tartozik a növekedés és a szaporodás, két meglehetősen energiaigényes tevékenység. Éppen ezért a legkülönbözőbb élőlények számára egyaránt az egyik legfontosabb tevékenység, hogy megfelelő energiaforrást biztosítsanak ezek számára, magyarán táplálkozzanak.

A táplálékpiramis (tartozzon az bármilyen ökoszisztémához) alapjánál mindig autotróf szervezeteket találunk, olyan élőlényeket, amelyek képesek a napenergiát (pl. növények és algák), vagy különböző kémiai reakciók energiáját szervesanyag termelésre hasznosítani. A piramis következő szintjei ezen szervezetek (vagy melléktermékeik) felhasználásával jutnak energiához.

A közelmúltban egy dél-afrikai bánya mélyén leltek egy egészen különleges bakteriális ökoszisztémára. A 2.8 km mélységben (mindig meglepődöm, hogy van élő ember, aki képes naponta ilyen elképesztő helyen dolgozni), a felszíntől többmillió éve elszigetelt közösség "elsődleges termelője" egy Firmicutes baktérium. Az energiaforrás pedig egészen meglepő: a mélyben fekvő urániumérc által kibocsátott radioaktivitás hatására a víz oxigénre ill. hidrogénre bomlik, a kéntartalmú ásványok pedig szulfátot hoznak létre. A Firmicutes baktériumok a hidrogén és szulfát reakciójából származó energiát képesek szervesanyagképzésre hasznosítani, az ökoszisztéma többi tagja pedig az ő bomlástermékeiket hasznosítja táplálékként.

A felfedezést az teszi különösen izgalmassá, hogy egyfajta bizonyítéka lehet annak, hogy fénytől távoli helyeken (akár más bolygók mélyében) is képes az élet megvetni a lábát.

(via nyenyec kartács)

Kin, LH, Wand, PL, Rumble, D, Lippmann-Pipke, J, Boice, E, et al. (2006) Long-Term Sustainability of a High-Energy, Low-Diversity Crustal Biome. Science 314: 479-482.

The complete work of Charles Darwin (University of Cambridge)

Darwin Correspondence Project (University of Cambridge)

Darwin Digital Library of Evolution (American Museum of Natural History)

A biotechnológiai kutatások egyik Szent Grálja napjainkban a "minimális bakteriális genom" leírása, illetve szintetizálása. Egy ilyen genom csak azokat a géneket foglalná magába, amelyek elengedhetetlenek egy baktárium életben maradásához. Hogy melyek ezek a gének az természetesen önmagában is érdekes kérdés, de a kutatásoknak van egy jelentős anyagi vonzata is: a minimálgenomú baktérium ideális alanya lenne a biotechnológiai módosításoknak. Például új útvonalakat "beletáplálva" képes lehetne szemét lebontásával hidrogént előállítani, amit aztán üzemanyagként lehetne tovább hasznosítani – na persze nem ingyen. Talán nem is véletlen, hogy a nem éppen altruizmusáról híres Craig Venter már évek óta próbálozik egy ilyen genom előállításával.

A fentiek miatt övezi mindig izgalom egy-egy viszonylag kisméretű bakteriális genom megszekvenálását: hátha az új ismeret közelebb visz a mágikus "minimál genom" felismeréséhez. Most éppen egy új rekordert köszönthetünk: a levélbolhák (Psyllidae) egyik endoszimbiontája a Carsonella rudii mindössze 160.000 bázispár hosszúságú genetikai állománnyal rendelkezik, ami mindössze a harmada az eddig ismert legrövidebb genomnak.

A baktérium jelenléte egyébként igen fontos a rovar számára is, hiszen saját diétája híján van jópár fontos aminosavnak és más tápanyagnak, ezeket pedig az "albérletért" cserében a baktérium állítja elő. Ennek megfelelően "megbecsülésnek" is örvend, hiszen a rovar specializált sejteket, ún. bakteriocitákat hoz létre a baci tenyésztésére (a mellékelt ábrán látható egy ilyen: a világoskék sejtmag körül sötétkében sorakoznak a sejtben lakó bakétriumok).

A minimális genom nem nagyon enged pazarlást, nem nagyon van nyoma nem kódoló szakaszoknak a Crasonella genomjában: 97%-a kódoló funkciót tölt be (egész pontosan 182 különböző fehérjét kódol – csak iránymutatóként: az elméleti minimum ma 151 körül van).

Nakabachi, A, Yamashita, A, Toh, H, Ishikawa, H, Dunbar, HE, Moran, NA, Hattori, M (2006) The 160-Kilobase Genome of the Bacterial Endosymbiont Carsonella. Science 314: 267.

Mennyi az annyi, pontosabban mekkora az egyes országok CO2 kibocsájtása. A ForeignPolicy blogja ajánl egy remek kis real-time siteot ennek a vizualizálására.

Az öregedés két elkerülhetetlen velejárója a szellemi képességek hanyatlása, illetve a daganatos betegségek kialakulási gyakoriságának növekedése. Az évek folyamán ugyanis egyre nagyobb az esélye annak, hogy a szervezet valamelyik sejtje összeszed olyan mutációkat, melyek következtében letér az "egyenes útról" és ellenőrizhetetlenül osztódni kezdve daganatot hoz létre.

Természetesen "önző géneink" érdeke, hogy azért ez a dagantkialakulás csak egy olyan életfázisban jöhessen létre, amikor az egyén már túl van a szaporodáson, s ennek megfelelen a szervezet kialakította a maga védekező mechanizmusait, amelyek igyekszenek kordában tartani a folyamatosan osztódásra vágyó sejteket. Az egyik ilyen mechanizmus a p16^INK4a gén expressziójának felerősítése az idő múlásával.

Az olyan egerek, amelyek az említett gén mutáns formáját hordozzák, lényegesen rosszabb várható élettartammal rendelkeznek, mint hordozó vagy nem mutáns társaik. Igen ám, de a sejtosztódás meggátolása azzal a "mellékhatással" is jár, hogy a test különböző őssejtpopulációi (pl. az agyban vagy a hasnyálmirigyben levők), amelyek osztódása egyébként valóban fontos lenne, hogy új sejteket hozzanak létre, szintén gátlás alá kerülnek. Így aztán, bár a rák kialakulásának kockázata lecsökken, egyszersmind szerveink regenerálódási potenciálja is eltűnik.

Molofsky, AV, Slutsky, SG, Joseph, NM, He, S, Pardal, R, Krishnamurthy, J, Sharpless, NE, Morrison, SJ (2006) Increasing p16^INK4a expression decreases forebrain progenitors and neurogenesis during ageing. Nature 443: 448-452.
Krishnamurthy, J, Ramsey, MR, Ligon, KL, Torrice, C, Koh, A, Bonner-Weir, S, Sharpless, NE (2006) p16^INK4a induces age-dependent decline in islet regenerative potential. Nature 443: 453-457.