Hányszor halljuk ismerősöktől és rokonoktól, hogy a gyerek egy-egy mozdulata "tiszta anyja/apja". Természetesen nem véletlenül, hiszen valóban sok hasonlóság lehet szülők és gyerekeik grimasszai között. Az viszont nem egészen tisztázott, hogy a hasonlóságnak genetikai okai vannak, vagy egyszerűen a gyerekek eltanulják szüleik mimikáját.
Ennek eldöntésére egy izraeli kutatócsoport olyan családokat vizsgált, amelyeknek születésktől fogva vak tagjai is voltak (akik értelemszerűen nem tanulhatták el rokonaik grimasszait). A családtagok arcmimikáját (piros pöttyök) különböző érzelmi szituációkban feljegyezték majd összehasonlították azonos szituációban levő idegenek arcjátékával (kék pöttyök). Három érzelmi szituációban (koncentrálás, szomorúság, méreg – az utóbbit mutatja a jobb oldali ábra) ki tudtak mutatni családspecifikus (s így valószínűleg genetikailag kódolt és öröklött) mimikai mintázatokat, míg három másik szituációban – undor, öröm és meglepetés – nem volt statisztikailag jelentős a különbség a családtagok és nem családtagok arcjátéka között (itt nagyobb szerepe lehet a tanulásnak/utánzásnak).
Peleg G, Katzir G, Peleg O, Kamara M, Brodsky L, Hel-Or H, Keren D, Nevo E (2006) Hereditary family signature of facial expression. PNAS 103: 15921-15926.
Ilyenkor egy neodarwinista picit elgondolkodik, és felteszi magának azt a kérdést, hogy ez most meg miért? A cikket nem olvastam (bár a múltkor a PNAS tök ingyen letölthető volt) így csak szerény képességeimre hagyatkozhatok a diszkusszióban. szóval a kérdés az, hogy milyen adaptív előny származhat abból, ha az utódok öröklik a szülők mimikáját. Az első 5letem az volt, h az azonos mimikai mintázat csak mellékterméke az idegek/izmok örökletes (bizonyos mértékben egyed-specifikus) anatómiai architektúrájának.
valszeg ez bírja ki legjobban Occam borotváját, de ha mindenképpen vmi adaptivitást feltételezünk a jelenség mögött, talán a közös mimika segítheti a rokonfelismerést a csoporton belül. azonban ehhez még igazolni kell, hogy az emberek képesek felismerni a sajátjukhoz hasonló mimikájú embereket. az igazán elegáns az lenne, ha azonos mimikájú és kontroll családokat vizsgálnának longitudinálisan párszáz évig, és fitneszmarkereket mérnének rajtuk 🙂