Az már szinte közhely, hogy lassan kifogyunk a használható antibiotikumokból, az már jóval kevésbé világos, hogy vajon mit használjunk helyettük? Az egyik ígéretes megoldás a fágok használata. A fágok vírusok, amelyeknek a gazdaszervezetei baktériumok, így fertőzéskor a baktériumokat pusztítják el, az emberi sejtekkel semmilyen kölcsönhatásba sem lépnek, minket nem fertőznek. Ezerszám ismertek fágok, a vadonból is könnyedén gyűjthetőek, ráadásul evolválnak is, tehát ha egy baktériumtörzs ellenállóvá válik az eddig ellene használt fágra, csak hosszabb ideig tenyészteni kell őket egy kultúrában és emberi számítás szerint az evolúció ki is termeli az ellenálló baktériumot is fertőző vírust. Mivel egy adott fágtörzs meglehetősen kevés gazdaszervezetet fertőz, egy ilyen kezelés mellékhatásai is jóval enyhébbek, mint egy antibiotikumkezelésé. De akkor miért nem kizárólag fágokat használunk baktériumfertőzések kezelésére? A mai cikkben ezt a kérdést járjuk körbe egy kicsit.
Címke: baktérium
Könyvhét – 2017.

Ismét Könyvhét, így megpróbálva nem megszakítani lassan közel fél évtizedes hagyumányunkat, itt egy hosszabb könyvajánló azokból a tudományos ismeretterjesztéssel ilyen-olyan módon kapcsolódó művekből, amelyek az elmúlt évben kerültek a kezünkbe.
Mire jó a GMO 26. – Moon Parka
A pókselyem fantasztikus anyag, egy fehérjefonál, tehát biológiailag lebontható, mégis erősebb az acélnál. Elég sokoldalúan felhasználható, a sebészetben, golyóálló mellényekben, célzókészülékekben próbálták eddig ki, de nyilván számos más értelmes dologra is jó lenne. Egyetlen aprócska hátránya akad: A pókok elég nehezen tarthatóak ipari körülmények között, így a pókselyem bár elméletileg sokoldalú nyersanyag, igazából sohasem játszott semmilyen komoly szerepet sem.
Azonban úgy tűnik, ez lassacskán megváltozik. A japán Spiber cég nagy dobásra készül: A pókselymet alkotó fehérjét GM-baktériumban termeltették meg és valahogyan fonalat szőttek belőle. Nyilván az egész találmánynak ez a legkényesebb része, erről írnak a legkevesebbet. Viszont az eredmény lenyűgöző: 2016 -ban a boltokba kerül a fenti képeken látható North Face kabát, ami GM-baktériumok által termelt pókselyemből készült. Nyilván én azt remélem, hogy ez legalább akkora forradalmat indít majd el, mint az első baktériumban termelt inzulin az orvostudományban, de majd idővel úgyis elválik. Mindenesetre ha a kedves olvasók jövő karácsonyra ajándékot szeretnének nekem venni, előre szólok, hogy egy Moon Parkánál semminek sem örülnék jobban.
Ullmann Ágnes munkássága
(Ez egy rendhagyó poszt, hiszen tulajdonképpen nem más, mint egy rettenetesen hosszú tudományos lábjegyzet a Cink-en megjelent életrajzhoz. Nem állítom, hogy önállóan nincs értelme, de mindenképpen ajánlanám a linkelt “anyaposzt” elolvasását. A “lábjegyzet” hosszát az is befolyásolta, hogy egy erős gimnáziumi biológia tudást mindenképpen feltételez az olvasó részéről – néha többet is, talán – de, ha a “Háború és békénél” rövidebbre akartam fogni a dolgot, másképp nem ment és így is igen terjedelmes lett.)
Mire jó a GMO 19. – A rák
Ezernyi különböző módon próbálták már gyógyítani az egyes daganatos megbetegedéseket, a legfurcsább ötleteket is kipróbálták már, hátha működnek. W. B. Coley már 1910 -ben felvetette, hogy a szilárd daganatok belseje oxigénhiányos, anaerob környezet, így meg lehetne próbálni obligát anaerob, azaz kizárólag oxigén hiányában szaporodó baktériumokat juttatni oda, amelyek elszaporodva elpusztítanák a daganatsejteket, ám az oxigénnel jól ellátott egészséges szöveteket nem bántanák. Sajnos az utóbbi száz évben nem vezettek eredményre ezek a próbálkozások, így ez a kezelés sokáig megmaradt őrült ötletnek.
Mire jó a GMO? 18. – Az elhízás
A fejlett világ egyik legelterjedtebb egészségügyi gondja a túlsúly, ennek következtében az elhízás megelőzése keményen kutatott terület, mert az nyilván megvalósíthatatlan, hogy kevesebbet együnk. A kutatás egyik iránya a bélben élő mikróbák vizsgálata, ezek egyensúlya is nagyban befolyásolja a testsúly alakulását. Kézenfekvő a következtetés, ha meg tudnánk változtatni a belünkben élő szervezeteket, azzal befolyásolhatnánk a súlyunkat is.
Mire jó a GMO? 5. – A Crohn-betegség
A gyulladásos bélbetegségek (IBD – Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is. Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.
Mert ez műanyag!
Egy 16 éves isztambuli lány, Elif Bilgin nyerte a Scientific American 2013-as, ötvenezer dollárral járó Science in Action (a tudomány akcióban) díját találmányáért. Elif kidolgozott egy eljárást, amellyel banánhéjból állítható elő úgynevezett bioműanyag. Üdvözlendő a fiatal hölgy projektje, bár egy kicsit érthetetlen, miért is ekkora a felhajtás e hír körül. Ugyanis már régóta állítanak elő ipari méretekben szerves alapanyagokból (különböző növényi olajok, cellulóz, kukorica keményítő) műanyagot, sőt, a Grazi Műszaki Egyetem Animpol nevű projektje is hulladékból szándékozik bioműanyagot előállítani, mégpedig húsipari melléktermékekben megtalálható állati zsírból gyártanának PHA-t, ami teljes mértékben le is bomlik. Valószínűleg a figyelemfelhívás áll leginkább a díj mögött.
Mire jó a GMO?
Az 1. típusú cukorbetegség elég kellemetlen állapot, egy autoimmun betegség, ahol az immunrendszer megtámadja és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Gyógymód nem létezik rá, a hiányzó inzulint külső forrásból pótolják, illetve próbálják csökkenteni a hasnyálmirigy gyulladását, mindkettőnek elég sok mellékhatása lehetséges. A bélbe kerülő fehérjék ellen az immunrendszer nem indít immunválaszt, sőt, immuntoleranciát alakít ki, kézenfekvő volt a megoldás, hogyha az autoimmun betegséget kiváltó fehérjéket a táplálékkal juttatnák be, megelőzhető lenne az 1. típusú cukorbetegség kialakulása. Tatiana Takiishi és munkatársai ezt a jelenséget próbálták kihasználni.
Probiotikumok kontra béltartalomtranszfer
Az Európai Tanács 2006-ban fogalmazta meg a 1924/2006/EK rendeletét, mely – többek között – kimondja, hogy az élelmiszereknek és táplálékkiegészítőknek is a gyógyszerekhez hasonló bizonyítási procedúrán kell átesniük, ha valamilyen feltételezett pozitív egészségügyi hatással bírnak.
„(13) Az egyes tagállamokban az élelmiszerek címkézésekor és reklámozása során számos olyan, jelenleg is alkalmazott állítás használatos, amelyek olyan anyagokkal kapcsolatosak, amelyek kedvező volta nem igazolt, vagy amelyeket illetően pillanatnyilag nincsen kellő tudományos egyetértés. Biztosítani kell, hogy az anyag, amelyre az állítás vonatkozik, valóban rendelkezzen kedvező táplálkozási vagy élettani hatással.”
„(22) Az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni a Közösségben. Ezen állítások összehangolt tudományos értékelése érdekében az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak kell elvégeznie ezeket az értékeléseket.”
E rendeletre hivatkozva utasított el az Eu
rópai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) 2012. decemberéig mintegy 1500 kérelmet, így ezen termékek csomagolásán nem tüntethető fel többé a probiotikus jelző (224 termék kapott rá engedélyt). Vagyis mostantól az EU-ban bizonyítani is kell, hogy egy adott termék olyan élő mikrobákat tartalmaz, amelyek kedvező hatással vannak az azt megfelelő mennyiségben fogyasztó egészségére, nem lehet csak úgy ráírni egy pohár joghurtra vagy egy kapszulás üvegre, hogy ha ezt isszuk-esszük, megedződik az immunrendszerünk, nem leszünk többé asztmások, rendbe jön a bélflóránk, esetleg elmúlik a depressziónk.
Na de mi a baj a probiotikumokkal? És vajon miért szentel a Nature Biotechnology idei 4. száma jó néhány összefoglaló, elemző cikket a probiotikumok és a humán bélflóra témájának?