Ismét Könyvhét, így megpróbálva nem megszakítani lassan közel fél évtizedes hagyumányunkat, itt egy hosszabb könyvajánló azokból a tudományos ismeretterjesztéssel ilyen-olyan módon kapcsolódó művekből, amelyek az elmúlt évben kerültek a kezünkbe.
1998-ig egy 33,5 méteres, 200 tonnás bálna illetve egy 115 méteres vörösfenyő osztozott a világ ma is élő legnagyobb élőlénye cimen, attól függően, hogy a magasságot vagy a tömeget vették alapul a nagyság megállapitásakor. Ám tizenhét éve leirtak egy olyan gombaegyedet, ami Oregon 10 négyzetkilométernyi területét foglalja el, és ezzel átvette a vezetést a nagysági listán. (Csak összehasonlitásképpen, a kisváros, ahol élek, 23 km2 alapterületű.) A genetikai vizsgálatok alapján az Armillaria ostoyae (sötétpikkelyes tuskógomba – a jobb oldali képen) fajba tartozó egyed legalább két és félezer éves, és amúgy a farontó gombák közé tartozik, a vele kapcsolatban álló fák gyökerét támadja meg. A gigantikus gombaegyed valójában gombafonalak (hifák) föld alatti hálózata (ezt hivják a mikológusok micéliumnak – lásd a lenti ábrán), ami a környező fák gyökereit köti össze.
Évente 100-120 gombamérgezésnek titulált esetet regisztálnak Magyarországon. 60%-uk nem mérgezés áldozata, gyakran a gyomorgörcs, hányás, hasmenés (gasztrointesztinális tünetek) túl sok vagy már bomlásnak indult (túl nedvesen, öregen, vagy kukacosan szedett, vagy túl sokáig tárolt), de amúgy ehető gomba fogyasztása után lépnek fel. A többezer ismert kalapos gomba közül nagyjából 150 faj termel gombatoxinokat. Ezek egy része feltételekkel fogyasztható, pl hőkezelés után, vagy alkohol fogyasztásának kizárásával. Van olyan méreganyag, amely csak az arra érzékenyeket „üti ki”, és van, amelyik szép lassan akkumulálódik a szervezetben, és csak évek után fejti ki a hatását. A valódi mérgezéses esetekből csak 6-8-at okoz gyilkos galóca, mégis ez a leghirhedtebb mérgező gomba világszerte. Ez valószinűleg annak köszönhető, hogy a gyilkos galóca méreganyagai lassan hatnak, és mire az első tünetek jelentkeznek, addigra már olyan mértékű a mérgezés, hogy az esetek nagy részében halált okoz.
Amint az előző részből láttuk, a gombák elsődleges anyagcserefolyamatai az energiaszerzést (a sejtlégzés vagy az erjesztés révén) valamint a sejtalkotó makromolekulák szintézisét biztositják. Ezeken a reakciókon túl azonban léteznek bizonyos gombákban ún. másodlagos anyagcsereutak, amelyek termékei a másodlagos anyagcseretermékek. Ezek olyan kis molekulatömegű, biológiailag aktiv vegyületek, amik a gomba alapvető életfolyamataihoz ugyan nem nélkülözhetetlenek, de valamely, evolúciós szempontból előnyös tulajdonsággal vértezik fel az ezeket előállitó élőlényeket. Ezek az előnyök néha logikusan kikövetkeztethetők, ám néha homály fedi azt, hogy mire is jó az adott gombának egy bizonyos anyagot termelni. A legismertebb ilyen vegyületek talán az antibiotikumok, amik a konkurrens baktériumok elleni harc eszközei, de hogy a szintén mikroszkópkius gombák által termelt mérgező mikotoxinok vagy a különböző rákellenes, immunszupresszáns, virus- és gombaölő hatású vegyületek milyen előnyhöz juttatják az azokat termelő szervezeteket, sok esetben rejtély.
A gombák anyagcseréjéről
A gombák, mint a növények, a tápanyagokat oldott állapotban veszik fel a sejtfalukon keresztül. A növényekkel ellentétben viszont fotoszintézisre nem képesek, vagyis a növekedésükhoz és szaporodásukhoz szükséges anyagokat úgy állitják elő, hogy már meglévő, komplex vegyületeket bontanak le. Ebben amúgy nagyon jók, kevés más élőlény képes például a fák komplex szénhidrátjait, mint pl a lignin és a cellulóz, bontani. Az élő illetve elhalt növényi szöveteken kivül élő és elhalt állati szöveteken, illetve szövetekben és sejtekben telepedhetnek meg gombák. Ahhoz, hogy a tápanyagul szolgáló anyagokat fel tudják venni, az élő vagy elhalt sejtekből, szövetekből különféle enzimekkel fel kell szabaditaniuk ezeket.
Mániákusan szeretem a gombákat. Varázslatos teremtmények. A sokféleségük egyszerűen bámulatra méltó. De sajnos a csiperkén, gyilkos galócán, Candidán és a lekvárokon növő penészgombákon kivül a többiek nagyon kevés figyelmet kapnak, pedig szinte hihetetlen érdekességekre bukkan az ember, ha belepillant a gombák világába.
Új sorozatomban ezekből az érdekességekből csipegetek témakörök szerint.
Mik azok a mikotoxinok? Gombák erősen mérgező másodlagos anyagcseretermékei, gyakorlatilag minden gabonafélében megtalálhatóak, olyannyira, hogy egészségügyi határértékeket is megállapítottak, aminél több mikotoxint nem tartalmazhat az emberi vagy állati fogyasztásra szánt élelmiszer, és ezeket a boldogabb országokban folyamatosan ellenőrzik is. Általában mérgezőek és rákkeltőek, de mivel a táplálékunk csak keveset tartalmaz belőlük nálunk a mikotoxinok fogyasztása utáni halálozás elég ritka, de Afrikában elég komoly egészségügyi kockázatot jelent.
Az alkalmazott kutatás nagy általánosságban az alapkutatások eredményeit felhasználó projektek gyűjtőfogalma. Van azonban egy olyan új alkalmazási területe a biológiának, ami ennek a kategóriának eléggé a határesete; a biodizájn, vagyis valamilyen élőlény (mikroorganizmus vagy növény) felhasználása használati tárgyak előállításához.
William Myers, a Biodesign című könyv szerzője és a rotterdami Het Nieuwe Institute (Új Intézet) Biodesign kiállításának kurátora hihetetlen sok építészeti és iparművészeti projektet szedett össze egy csokorba, amelyek mindegyike valamilyen élőlény felhasználásával készült. A színes papírdarabokat megrágcsáló, majd azokat különböző színes művészeti alkotásként kiürítő csigáktól kezdve, a változatos alakú tárolóedényekben növesztett, majd bioüzemanyagként eltüzelt szobaalgákon át, a növényi gyökerekkel kombinált légszűrő berendezésekig számos érdekes projektet lehet megszemlélni a kiállításon. Egy-kettő közülük igencsak érdekes, sőt akár reális megoldás lehet számos jelenlegi gazdasági vagy ökológiai problémára.
Közéjük tartozik a EcoCradle nevű csomagolóanyag, ami a hungarocell valós, már piacon levő alternatívája. A különböző elektronikai termékek illetve üvegek csomagolására használt anyag gombafonalak szövedéke. A gomba az adott formába öntött, szerves hulladékból álló forgácsot kb 5 nap alatt szövi be, majd hőkezelés után közvetlenül használható is. Használat után a csomagolóanyag pedig szerves hulladékként komposztálható, teljes mértékben lebomlik.
A jövő úgy tűnik elkezdődött, a szerves anyagokból készülő és teljesen lebontható műanyagok térnyerése már csak idő kérdése.
Egy 16 éves isztambuli lány, Elif Bilgin nyerte a Scientific American 2013-as, ötvenezer dollárral járó Science in Action (a tudomány akcióban) díját találmányáért. Elif kidolgozott egy eljárást, amellyel banánhéjból állítható elő úgynevezett bioműanyag. Üdvözlendő a fiatal hölgy projektje, bár egy kicsit érthetetlen, miért is ekkora a felhajtás e hír körül. Ugyanis már régóta állítanak elő ipari méretekben szerves alapanyagokból (különböző növényi olajok, cellulóz, kukorica keményítő) műanyagot, sőt, a Grazi Műszaki Egyetem Animpol nevű projektje is hulladékból szándékozik bioműanyagot előállítani, mégpedig húsipari melléktermékekben megtalálható állati zsírból gyártanának PHA-t, ami teljes mértékben le is bomlik. Valószínűleg a figyelemfelhívás áll leginkább a díj mögött.