A GMO-vitákban nekem mindig az az érzésem, hogy az ellenzők valamiért rettegnek attól, hogyha egy élőlény genomja akár a legkisebb mértékben is megváltozik. Aki viszont ért a genetikához, az ezen megdöbben, hiszen az egyes élőlények genomja így is elképesztő mértékben különbözik, ahhoz képest egy új gén eltörpül. Na de mennyi az annyi? A mai cikkben a szerzők ennek jártak utána, két kukoricatörzset vizsgáltak meg, a B73 -t és a Mo17 -t, mindkettő kedvelt hibrid alapanyag, mindkettő hagyományosan nemesített kukorica, vagyis a köznyelvben “régi jól bevált kukorica”. Na de mennyire különbözik az örökítőanyaguk?
Közel 11 millió év telt el azóta, hogy az összes ma élő macskafajta őse 
A mai cikket az egyik régebbi bejegyzés hozzászólásai között javasolta Tgr. Ugye általában úgy gondoljuk, hogy az olyan élőlények, amik genomjába a belátható múltban nem-fajtársaikból származó idegen gének jutottak be, azok GM-nek számítanak. Találni -e ilyeneket a jelenleg is tenyésztett állataink között? Meglepő módon igen, Zhepeng Wang és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy mi okozza három tyúkfajta jellegzetes tulajdonságait.
Karinthy-paradoxon kérte, hogy írjunk az élelmiszerbiztonságról és a junk-DNS -ről, úgyhogy bár már írtam régebben a cms-T citotípusról, azért külön bejegyzést is szentelek neki.
“Mivel azt gondolom, a legjobb mindig valamely jellegzetes csoportot tanulmányozni, ezért némi megfontolás után a házigalambokkal kezdtem foglalkozni. […] A fajták sokfélesége igazán lélegzetelállító. […] A parókás galamb tollai a nyak körül annyira visszafordultak, hogy csuklyát formálnak”
Az 
Az emberiség állatszelídítési történetei közül a macskáké egy kicsit kilóg, hiszen mi magunk nem sokat nyertünk rajta. A házimacskák nem adnak tejet, nem finom a húsuk, nem jó vadászpartenerek, nem szállítanak nagy terheket és nincs felhasználható gyapjuk sem. Az eseti egerészés mellett igazából csak az embereket is megnyugtató dorombolás az, amit “haszonként” jelölhetnénk be.