Meglepődve olvastam az Index cikkét, miszerint magyar kutatók “megrengették a genetika alapjait”. Gyorsan el is olvastam a cikket, hátha valami újat tanulok, de szokás szerint megint arra jutottam, hogy az újságírók tökéletesen félreértették a szóban forgó közleményt. Miről is szól akkor Tory Kálmán és munkatársainak cikke?
Magyarországon különösen fontos kérdés a szilvatermés, hiszen ki ne szeretné a jóféle házipálinkát? A szilvafákat viszont folyamatosan fenyegeti a szilvahimlő (plum pox) vírus, más néven a sharka. A fertőzött fák termése idejekorán lehullik, sőt a vírus a termés érését is befolyásolja, csökkenti a szilva cukortartalmát és növeli a savtartalmát így az alkalmatlanná válik legfontosabb feladatára a pálinkafőzésre. A betegség nem új, 1915 -ben fedezték fel Bulgáriában, azóta pedig a szilva szaporítóanyagok kereskedelme során a világon mindenhová széthordták. Jelenleg ez ellen semmilyen védelem vagy gyógymód sem létezik a fertőzött fák kivágásán kívül. Ismert néhány himlőnek ellenálló szilvafajta, de amennyire látható száz év alatt igen kevés ellenálló törzset sikerült nemesíteni.
Az állattenyésztés az emberi környezetszennyezés egyik fő oka, hihetetlen mennyiségű takarmányt használunk fel a haszonállatok táplálására, így minden olyan találmány óriási hatást gyakorol a környezetünkre, ami az állattenyésztés hatékonyságát javítja. A sertéstrágya különösen erősen szennyező, ugyanis nagyon magas a foszfortartalma. A takarmánynövények foszfortartalmának jelentős része ugyanis fitátban található, ez a vegyület felelős a növényi sejtekben a foszfor raktározásáért. A gabonafélék foszfortartalmának 59-79% -a így a sertések számára hozzáférhetetlen marad, mivel a malacok nem képesek megemészteni a fitátot, így viszont az általuk megevett foszfor nagy részét egyszerűen a környezetükbe ürítik. Ennek ellensúlyozására szoktak a malacoknak foszfátot keverni a tápjába, ami nyilván csak ront a helyzeten, növeli az ürülékük foszfáttartalmát. A magas foszfáttartalmú sertéstrágya természetes vizekbe kerülve elősegíti az algásodást, egész vízi életközösségeket tehet tönkre. A másik hasznos megoldás, ha fitáz enzimmel kezelik a tápot, ami lebontja a fitátot, felszabadítja belőle a foszfort, így a malacok ürülékének foszfáttartalma a felére csökkenthető.
A gyulladásos bélbetegségek (IBD – Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is. Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.
Ugye milyen szörnyű lenne, ha minden növényfajtát szabadalommal lehetne védeni? Egy nagy, gonosz cég létrehozna egy új búzafajtát és ahelyett, hogy emberbaráti szeretetből ingyen adna mindenkinek vetőmagot, pénzt kérne érte. Ráadásul, bár a vetőmagból nyugodtan eltehetsz aratáskor és a következő évben, a szemét cég nem átallana jogdíjat szedni ez után a tevékenységed után is, mivel hogy az ő fajtáját használod, aminek a kifejlesztésébe ő súlyos pénzeket ölt. Ugye milyen borzalmas lenne ez a jövő, ahol szabadalom véd minden vetőmagot és a szegény gazdákat megfojta a rengeteg gonosz cég? Meg fogsz lepődni, a jövő elkezdődött. Évtizedekkel ezelőtt.
A növényfajtákat ugyanis nem lehet szabadalmaztatni, mivel a szabadalmi oltalom feltétele, hogy az oltalomkérő mások számára is érthetően leírja, hogyan készítette el a terméket. Ez a legtöbb haszonnövény esetében lehetetlen, minden leírás kb. úgy nézne ki: “Ismeretlen mutáció történt a növényben.” Így a növényfajták védelmét nem szabadalomnak hívják, hanem fajtaoltalomnak, ehhez egyszerűen négy feltételt kell teljesíteniük, a megkülönböztethetőséget, az egyneműséget, az állandóságot, és az újdonságot. Magyarul bármilyen növényfajta, ami valamilyen leírható jellegben különbözik a szülői fajtától (megkülönböztethetőség, újdonság) és törzsbe állítható (egyneműség, állandóság) fajtaoltalom alá helyezhető, ami annyit jelent, hogy a bejegyzés után huszonöt évig (szőlő- és fafajták esetén harminc évig ) a fajtatulajdonos jogdíjat szedhet a fajtát használó termelőktől. Sőt, ha termelő saját vetőmagból vet, de fajtaoltalom alatt álló fajtát, akkor is köteles a fajta tulajdonosának jogdíjat fizetni, mivel a szellemi termékét használja.
Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a génmódosított élőlények körüli vallásos elutasítást egy olyan termék fogja megtörni, ami valamilyen, a fejlett országok lakosait is nagy számban érintő betegségre nyújt valamilyen gyógymódot. A ma bemutatott paradicsom elég jó eséllyel pályázik erre a címre. Az érelmeszesedés a nyugati világban népbetegség, gondolom minden olvasóm ismer olyat, akiben már tüneteket is okoz ez a folyamat.
A múltkor már volt szó az Agrobacetriumokról és a T-DNS -ről. A kérdés az, hogy ismerünk -e olyan eseteket, amikor a T-DNS bekerült egy növény csíravonalába is, vagyis amikor a természetben baktérium gének jutottak egy növényi genomba? Tatiana V. Matveeva és munkatársai éppen ezt vizsgálták, Szentpétervár környékén gyűjtöttek kétszikű növényeket, aztán megpróbálták kimutatni a genomjukba épült T-DNS -t. Százhuszonhét mintából egynél jártak sikerrel, egy közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) mintában bizony megtalálták a genomba épült T-DNS -t, vagyis olyan baktérium géneket, amik csak úgy a természetben beépültek egy növény genomjába és a növény génekkel együtt öröklődnek. Még szerencse, hogy ez nem számít GMO -nak, mert az biztosan veszélyes volna.
De találhatunk ennél furcsább példákat is a növényvilágban. A dohány elég régen termesztett növényünk, elég jól ismert a ma is termesztett fajok kialakulása, ráadásul már a nyolcvanas évek óta ismert, hogy a Nicotiana glauca genomjában megtalálhatóak Agrobacterium által bejuttatott szekvenciák. A szerzők az ismert negyvenkét dohányfajt vizsgálták végig és arra jutottak, hogy a N. glauca nem egyedi eset, tizenöt különböző dohányfaj tartalmaz Agrobacteriumokból származó szekvenciákat a genomjában, igen, a N. tabacum is. A megtalált baktérium eredetű gének láthatóak az első ábrán. Megvizsgálták, hogy a baktérium eredetű gének kifejeződnek -e a dohánynövényekben, nem meglepő módon azt tapasztalták, hogy némelyikben RNS másolat is készül a genomba került baktérium eredetű génekről. Ez látható a második ábrán. Szerencsére ez nem számít ettől GM-dohánynak, hiszen az biztosan veszélyes volna.
Magyarul ha valaki attól fél, hogy mi lesz, ha baktérium géneket juttatunk növények genomjába, az megnyugodhat, a természetben ilyen növények vesznek minket körül, sőt még a haszonnövényeink közt is akad, amelyet a fene tudja mióta úgy termesztünk, hogy baktérium géneket is tartalmaz az örökítőanyaga. Érdekes módon folyton azt olvasom, hogy a “hagyományos” növénytermesztés során csak közeli rokon fajok közt cserélődnek gének, de mint a mellékelt ábra mutatja ez nem igaz, a “hagyományos” kultúrnövényekben is találni idegen géneket, ha vesszük a fáradtságot, hogy megkeressük őket.
Matveeva, T. V., Bogomaz, D. I., Pavlova, O. A., Nester, E. W., & Lutova, L. A. (2012). Horizontal Gene Transfer from Genus Agrobacterium to the Plant Linaria in Nature. Molecular Plant-Microbe Interactions, 25(12), 1542-1551.
Intrieri, M. C., & Buiatti, M. (2001). The Horizontal Transfer of Agrobacterium rhizogenes Genes and the Evolution of the Genus Nicotiana. Molecular Phylogenetics and evolution, 20(1), 100-110.
Ma is arra szeretnék egy példát mutatni, hogy a természetben mi minden kerülhet be egy élőlény genomjába csak úgy. Régebben már írtam olyan élősködő darazsakról, amelyek egy szimbionta vírus segítségével fertőzik meg a gazdaszervezetüket, de a ma bemutatott szervezetek kicsit tovább viszik az együttélést. A Brachonideae és az Ichneumonidae családba tartozó mintegy negyvenezer darázsfaj tagjai ugyanis nem egyszerűen egy szimbionta vírust hordoznak magukban, hanem a genomjukba épültek a vírus gének, így a saját kromoszómáikról íródnak át a gazdaállatot megfertőző vírusrészecskéket kódoló gének.
A GMO vitában a Monsanto ekézése és a toxin illetve méreg szavak ütemes ismételgetése mellett rendre elsikkadnak azok a találmányok, amik annyira újszerűek, hogy egész iparágakat válthatnának ki, ha egyszer végre engednék őket termeszteni. Ma egy ilyenről lesz szó.
Valahogyan mostanában felkapták a “hosszútávú etetési vizsgálatokat”, mint a GM élőlények vizsgálatának szent grálját. Hirtelen minden fórumon megjelent az igény, hogy a termesztésbe vont GM növényeket ilyen vizsgálatokkal értékeljék ki engedélyezés előtt. De hát végeztek -e valaha ilyen vizsgálatokat és ha igen, mi lett az eredményük? Találtam egy összefoglaló jellegű közleményt, amiben éppen ezeket a vizsgálatokat gyűjtötték ki a szakirodalomból.