Az állattenyésztés az emberi környezetszennyezés egyik fő oka, hihetetlen mennyiségű takarmányt használunk fel a haszonállatok táplálására, így minden olyan találmány óriási hatást gyakorol a környezetünkre, ami az állattenyésztés hatékonyságát javítja. A sertéstrágya különösen erősen szennyező, ugyanis nagyon magas a foszfortartalma. A takarmánynövények foszfortartalmának jelentős része ugyanis fitátban található, ez a vegyület felelős a növényi sejtekben a foszfor raktározásáért. A gabonafélék foszfortartalmának 59-79% -a így a sertések számára hozzáférhetetlen marad, mivel a malacok nem képesek megemészteni a fitátot, így viszont az általuk megevett foszfor nagy részét egyszerűen a környezetükbe ürítik. Ennek ellensúlyozására szoktak a malacoknak foszfátot keverni a tápjába, ami nyilván csak ront a helyzeten, növeli az ürülékük foszfáttartalmát. A magas foszfáttartalmú sertéstrágya természetes vizekbe kerülve elősegíti az algásodást, egész vízi életközösségeket tehet tönkre. A másik hasznos megoldás, ha fitáz enzimmel kezelik a tápot, ami lebontja a fitátot, felszabadítja belőle a foszfort, így a malacok ürülékének foszfáttartalma a felére csökkenthető.
Serguei P. Golovan és munkatársai egy ennél csavarosabb módon álltak neki, fogtak egy E. coli eredetű fitáz gént, egy egérből származó szekretoros promótert illesztettek hozzá, majd ezt bejuttatták a sertés genomba. Az így megszülető malacok a nyálmirigyeikben termelték a fitáz enzimet, amely a nyállal együtt a bélcsatornájukba jutott. Ezeket a malacokat szójatáppal etették, majd megmérték, mennyi foszfát található az ürülékükben. Nem meglepő módon amíg a nem-GM malacok csak a táp foszfáttartalmának kb. felét emésztették meg (51,9%), a fitáz termelő malacok szinte a teljes foszfátmennyiséget felhasználták (98,8%). Ennek megfelelően az ürülékük foszfáttartalma is lecsökkent, a táplálék szójatartalmának emelésével egyáltalán nem nőtt az ürülék foszfáttartalma, ez látható az első ábrán a feketék a kontroll malacok, a fehérek a fitáz termelő génmódosított sertések. Ez a különbség elég jelentős, a gyakorlatban egy malacnak a születésétől a vágóhídig két és fél kiló dikalcium-foszfátra van szüksége, hogy rendesen nőjön, a fitáz termelő malacok viszont egyáltalán nem igényelnek foszfátpótlást. A malacok élete során termelt trágya foszfáttartalma összességében 64-67% -kal alacsonyabb, mint a fitázkezelt táppal etetett malacok 40% -os foszfáttartalom-csökkenése, ráadásul teljesen ingyen, hiszen a szükséges enzimet a malac maga termeli meg.
Ezt a malactörzset eredetileg forgalomba is akarták hozni, Enviropig fantázianéven, a használatával kevesebb energia kell a sertéshús előállításához, mivel nem igényel foszfátkiegészítést. Az Enviropiget eredetileg a Guelph egyetemen hozták létre, még 2001 -ben, eredetileg egy kanadai sertésüzem akarta őket felhasználni, amely később kihátrált az üzletből, vélhetőleg a harcos GMO ellenzők munkájának köszönhetően. Így sikerült megakadályozniuk, hogy egyszerre csökkenjen a sertéságazat környezetszennyezése és energiaigénye is. Sajnos az egyetem azóta sem talált másik ipari szereplőt, aki elindítaná a hizlalást, úgyhogy 2012 -ben levágták a maradék malacokat. Előtte azonban jó adag spermát fagyasztottak le, amelyek folyékony nitrogénben várják, hogy a világ észhez térjen.
Golovan, S. P., Meidinger, R. G., Ajakaiye, A., Cottrill, M., Wiederkehr, M. Z., Barney, D. J., … & Forsberg, C. W. (2001). Pigs expressing salivary phytase produce low-phosphorus manure. Nature biotechnology, 19(8), 741-745.