A közhiedelemmel ellentétben a szabadalmi védettség nem örökre szól, hanem bizony húsz év alatt lejár, onnantól bárki ingyen használhatja a találmányt. Ez a szabadalom lényege, egyfajta kompromisszum, a feltaláló adott ideig kizárólagosan forgalmazhatja a találmányát, ez serkenti a kutatást, gyakorlatilag ez idő alatt keres vele annyi pénzt, hogy legközelebb is kedve legyen pénzt fektetni egy új találmányba, azonban egy idő után elveszíti ezt a jogát, onnantól a találmánya az emberiség közkincsévé válik, ez biztosítja, hogy ne alakulhassanak ki monopóliumok. A biztos haszonért cserébe a föltaláló vállalja, hogy pontosan leírja a találmányát, hogy a húsz év elteltével segíthesse mások munkáját.
A biológiai találmányok sem kivételek, például 2015 márciusában lejár a RoundupReady technológia szabadalmi védettsége, vagyis három hónap múlva bárki teljesen szabadon használhatja a Monsanto szabadalmát, anélkül, hogy bármilyen jogdíjat fizetne nekik. Az első fecske az UA 5414RR nevű szója, amelyet az Arkansasi Egyetemen készítettek és amelyet külön jogdíj fizetése nélkül használhat bárki, félretehet belőle magot, elvetheti a következő évben, vagy azt csinál vele amit csak akar.
Vagyis a Monsanto szabadalmainak lejártával azonnal megindult a találmányuk teljesen szabad fölhasználása. Éppen ezzel szolgálja a szabadalmi rendszer az emberiség közös hasznát, ezt a találmányt a Monsanto alkotta meg, eredetileg ők fektettek bele pénzt, e nélkül a befektetés nélkül valószínűleg nem létezne, mégis mostantól közkinccsé vált, bárki szabadon használhatja a maga hasznára, akkor is, ha soha egyetlen fillért sem fizetett a Monsantónak.
Feltételezem, hogy mindenki evett már 
Állandóan felvetődik kérdésként, hogy mégis mennyi vizsgálatot végeztek génmódosított élőlények hatásairól és a laikusok hol tájékozódhatnak ezekről a vizsgálatokról? Voltak, akik tettek is az ügyért és nemrég elindult a 
A világon termelt génmódosított növények 70-90% -át haszonállatok eszik meg, amik így elég nagy vizsgálható populációt jelentenek, ha a génmódosított élelmiszerek hatásaira lennénk kíváncsiak. Az USA évente kilenc milliárd haszonállatot termel, ezek 95% -a GM takarmányt kap. Az USA azért is alkalmas az ilyen vizsgálatokra, mivel az ottani állategészségügyi szervek régóta folyamatosan figyelik a haszonállatok egészségét. A mai cikk szerzői az 1983 és 2011 közti időszak adatit hasonlították össze, ez egy kényelmes időtartam, mivel 1996 -ban került forgalomba az első GM-takarmány. Csak 2000 és 2011 között körülbelül százmilliárd jószág élt-halt az USÁban, szinte kizárólag GM-takarményt fogyasztva, így elmondhatjuk, hogy statisztikailag megfelelően nagy mintaszámon dolgoztak a szerzők. Mivel az USÁban a tejelő tehenek életciklusa is öt év, ez legalább két nemzedék GM-tápon, nyilván a rövidebb életciklusú állatokban több nemzedék pergett le ez idő alatt.
Ezernyi különböző módon próbálták már gyógyítani az egyes daganatos megbetegedéseket, a legfurcsább ötleteket is kipróbálták már, hátha működnek. W. B. Coley már 1910 -ben felvetette, hogy a szilárd daganatok belseje oxigénhiányos, anaerob környezet, így meg lehetne próbálni obligát anaerob, azaz kizárólag oxigén hiányában szaporodó baktériumokat juttatni oda, amelyek elszaporodva elpusztítanák a daganatsejteket, ám az oxigénnel jól ellátott egészséges szöveteket nem bántanák. Sajnos az utóbbi száz évben nem vezettek eredményre ezek a próbálkozások, így ez a kezelés sokáig megmaradt őrült ötletnek.
Kedves olvasók mint a cím is mutatja, ma megtörtént a lehetetlen. Egészen pontosan a lehetetlen régebben történt meg, én csak ma szereztem róla tudomást. Karen V. Ambrose és munkatársai füvek szimbionta gombáit vizsgálták, ezek közül is az Epichol
A fejlett világ egyik legelterjedtebb egészségügyi gondja a túlsúly, ennek következtében az elhízás megelőzése keményen kutatott terület, mert az nyilván megvalósíthatatlan, hogy kevesebbet együnk. A kutatás egyik iránya a bélben élő mikróbák vizsgálata, ezek egyensúlya is nagyban befolyásolja a testsúly alakulását. Kézenfekvő a következtetés, ha meg tudnánk változtatni a belünkben élő szervezeteket, azzal befolyásolhatnánk a súlyunkat is.
A ricinus igazi haszonnövény, a magjaiból sajtolt olaj tartalmazza a ricinsavat, egy zsírsavat, amiből évente három-négyszázezer tonnát fogyaszt az ipar, élelmiszerekben, kenőcsökben, szappanokban, festékekben, műanyagokban találkozhatunk vele. Ráadásul a ricinus elég jól termő növény, meglehetősen sok olaj nyerhető ki belőle, a ricinusolaj pedig keresett termék a világpiacon, elég magas az ára is. Ha ilyen csodálatos növény, miért nem termelik többen? Két aprócska gond van vele, egyrészt a ricinus egy ricin nevű, fehérjetermészetű mérget termel, amit belélegezve a halálos adagja (LD50) 22 mikrogramm testsúlykilogrammonként, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt embert két milligramm is megölhet, illetve e mellett különböző allergéneket termel, amik idegrendszeri károsodásokat okozhatnak. (Szájon át fogyasztva a ricin kevésbé mérgező, úgy már testsúlykilogrammonként egy milligramm az LD50 értéke. ) Ennek következtében az olaj sajtolása után maradó pogácsák is halálosan mérgezőek, így veszélyes hulladékként kell őket kezelni, nem etethetőek fel állatokkal, mint a többi olajnövényünké. Mivel ricinustermelést leginkább szegény országokban folytatnak, Indiában, Brazíliában, Kínában, ezeken a helyeken kézzel szüretelik a termést, bizony komoly egészségkárosodások is előfordulnak a munkások közt.