Vissza a gyökerekhez

Még a blog rendszeres olvasói közt is kevesen vannak talán, akik még emlékeznek arra, hogy az egész dolog úgy indult, hogy kissé parttalan vitába keveredetem a magyar kreacionisták önjelölt képviselőivel, és a blog lehetőséget adott arra, hogy rézsletesebben írhassak különböző evolúcióval kapcsolatos kérdésekről (és nem csak azokról).

Azt meg már senki nem tudhatja, hogy a vita során hosszasan kellett hárítanom Tasi István (aka. Isvara Krsna dász) vitapartnerem erősködését, hogy a vita anyagát adjuk ki nyomtatott formátumban (gondolom azért volt neki ez ennyire fontos, mert mégiscsak a kreacionista érvek legjobb magyarnyelvű összefoglalói lettek az ők irományai, továbbá mindig növelte a kreacionisták egoját, ha valódi kutató szóba állt velük). Ennek a hárításnak lett a része az is, hogy egyszer személyesen is találkoztunk 2006 elején és az egyébként túl sok újdonságot nem hozó beszégetésnek az egyik elejtett félmondatában Tasi azt a reményét fejezte ki, hogy hamarosan kormányváltás következik be és a jobboldali kormány reményei szerint sokkal inkább szimpatizálni fog az ő nézeteivel, akár a tananyagba is beemeli őket.

Akkor a kormányváltás rövidtávon elmaradt és amikor hosszabb távon mégis bekövetkezett közel sem tölthette el Tasit lelkesedéssel. Nem hogy nem rohant senki átírni a gimis biológiakönyveket, de még az egyházi státuszuk megtartásáért is küzdeni kellett a krisnásoknak.

Most mégis beugrott a beszélgetés, mert a napokban többen felhívták a figyelmemet egy rövid YouTube vidóra, ahol a hírTV adásában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fejti ki a véleményét az evolúcióról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A nagy hobbit háború – 2.

Flores-hobbit-skull-model-011.jpgPár nappal ezelőtt röppent föl a hír (amit az Index is átvett), hogy az indonéz Flores szigeten levő Liang Bua barlangban talált különös, aprótermető emberi csontvázak nem is egy új emberfaj, a Homos floresiensis, ismertebb nevén a “hobbit” csontjai, hanem egy Down-kórban szenvedő modern ember lehetett.

A “hobbit” súlyos humán betegségekkel való asszociálása nem új. Már rögtön a felfedezése után is felvetették, hogy igazából nem egy új emberfajról van szó, hanem egy kisfejűségben (microcepháliában) szenvedő emberé, majd később, egy másik cikkben Laron-törpeségre gyanakodtak a szerzők. 

Most, amint a Guardian sztorija megvilágítja, van egy feltűnő összefüggés a három, H. floresiensis különlegességét kétségbe vonó cikk között: azon túl, hogy ugyanaz a szerzőgárda áll mögöttük, a kutatók mindig az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS – National Academy of Sciences) lapjának számító PNAS egy különleges szabályát használják ki, ahhoz, hogy ennyire színvonalas helyen közöljék elméleteiket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ujjvesztes patások

hoof_skeleton_1.jpgHosszú idő óta méltatlanul hanyagoltuk az evodevos posztokat, így most itt az ideje törleszteni ilyen irányú adósságunkat. 

Valamikor a szárazföldi, négylábú gerincesek kialakulásának hajnalán a közös ősben fixálódott az öt ujjú alapvégtag és lényegében a legtöbb élő és kihalt ún. Tetrapoda csoportoban ennek a különböző variációit figyelhetjük meg. Természetesen vannak kivételek (és most eltekintünk a végtagot nem, vagy csak csökevényesen hordozó fajoktól), a legfőképpen a madarak, illetve az emlősök közül a patások, ahol egy és négy között szinte bárhol lehet az ujjak száma.

Az emberi csontrendszerhez szokott gondolatvilágunknak furcsa lehet, de a kar- és kéztőcsontok, illetve ujjpercek aránya, illetve egymáshoz viszonyított mérete nagyon eltér a különböző négylábú gerinces fajok között. Míg a mellső végtagjukat úszóként használó teknősök és delfinek esetében az alkar és felkarcsontok sokkal rövidebbek, hogy egy áramvonalasabb úszót hozzanak létre (lásd alább), addig a futásra specializlizálódott lovak esetében az ujjpercek hossza (és vastagsága) már-már az alkarcsontéval (radius) vetekszik. A lovak gyakorlatilag lábujjhegyen járnak, hiszen a lábuk alsó része (lásd jobbra) anatómiailag megegyezik a mi kezünkkel. És hogy a különbség még feltűnőbb legyen, a mi, standard “ötös” kézfelépítésünkkel (szaknyelven pentadactyl végtag) szemben, ők mindössze egyetlen ujjal rendelkeznek.  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Titokzatos bordásmedúzák – 3.

Pleurobrachia-phyl.jpgAlig fél évvel ezelőtt írtam az első megszekvenált bordásmedúzafakról (Mnemiopsis leidyi) és már ki is jött egy másik genom-jellemzés: ezúttal a Csendes-óceáni egres (Pleurobrachia bachei) genomjának vázlata került publikálásra és vele együtt további tíz bordásmedúzafaj transzkriptómájának (ami a kifejezett génjeinek összessége)  a jellemzése.

Ezek egyrészt megerősítik a korábbi posztban foglaltakat a bordásmedúzák különleges rendszertani helyéről (a komplexebb állatok legősibb testvércsoportjának tűnnek), a Hox-gének és mikro-RNS-ek hiányáról, az izmok és és az idegrendszer különleges eredetéről ebben a csoportban, ráadásul utóbbi esetében egész érdekes új plussz információkat adnak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kétfarkú aranyhalak

twin_tailed_goldfish.jpgA bevallottan viccnek szánt kétfarkú kutyával szemben a kétfarkú aranyhalak nagyon is valóságosak: a Ming dinasztia archívumának tanúsága szerint legkésőbb 1596-ban már léteztek a császári udvarban. 

Ekkor az aranyhalakat már közel 600 éve tenyésztették Kínában és mint azt a fajták ma is megfigyelhető formagazdagsága is mutatja, kevés olyan anatómiai korlát volt, amit nem kíséreltek meg több-kevesebb sikerrel áthágni a lelkes domesztikálók.

Akárcsak a kutyák esetében, a domesztikáció lényegében itt is egy hihetetlenül rég zajló és részletes genetikai kísérletként is felfogható, ahol az egyes exotikus fajták fenotípusainak genetikai okait feltárva sok mindent megértünk az állatok “normális” fejlődéséről is.

Az aranyhalak fajtájinak megértésében segítségünkre van az is, hogy egy viszonylag közeli rokonuk a molekuláris fejlődésbiológia modellálata lett: a zebradánióról van szó, amelynek nemcsak a nagyfelbontású genetikai térképe és genom szekvenciája áll a rendelkezésünkre, de az utóbbi évtizedek során számos mutagenezis screen alanya is volt, így nagyon sok, különös mutánssal rendelkezünk, amelyeknek többé-kevsébé értjük a genetikai hátterét is. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kullancsok kölcsönzött értágítói

Ornithodoros.jpgA génmódosításról szóló viták egyik visszatérő eleme az az érv, miszerint a transzgenezis különböző fajok DNS-ét kombinálja össze, ami a természetben nem következhetne be – hiszen ezek a fajok nem alkotnak természetes szaporodó közössége-, azaz természetellenes, vagyis rossz.

Túl azon, hogy már a természetes = jó, mesterséges = rossz dichotómia is egy teljesen hibás felütés, az alaptézis még csak nem is igaz: számos olyan esetet ismerünk a természetben, ahol szinte semmilyen rokonságban nem levő fajok közt valósult meg génáramlás a horizontális géntranszfer jelensége révén (mi is dokumentáltunk párat, lásd itt, itt, itt, vagy itt és itt).

Most a jelenség egy különösen szép példáját írták le japán kutatók, ahol jól dokumentálható a bekerült “idegen” DNS-darab evolúciós előnye is.

Az Ornithodoros génuszba tartozó puhatestű kullancsok emlősfajokon élősködnek, a szó szoros értelmében a vérüket szívják. A kullancsok nyálmirigyében egy érdekes molekulát fedeztek fel, egy kullancs-specifikus adrenomedullint (TAM), aminek szerepe van abban, hogy a vérszívás hatékonyabb legyen. Az adrenomedullin (ADM) egy olyan peptid hormon, amely számos egyéb tulajdonsága mellett vérnyomáscsökkentőként is alkalmazható, mert az erek falában levő simaizmokat lazítja el.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mit nem adtak nekünk a neandervölgyiek?

Sapiens_neanderthal_comparison.pngA neandervölgyi genom a kezdetektől fogva izgalomban tartott minket is, meg persze mindenkit, aki fogékony az efajta genomikai – humánbiológiai ínyencségekre.

A genom, sőt genomok (mert ma már három, földrajzilag nagyon különböző helyeken fellelt fosszíliából nyert genetikai anyag áll a rendelkezésünkre), pedig fokozatosan egyre több dolgot árultak el a mai modern ember és az Eurázsiát előtte meghódító neandervölgyi populációk bonyolult viszonyáról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kutyaősök

wolf_dog_puppies.pngA kutyák farkas-eredete tulajdonképpen nem képezi semmilyen vita tárgyát, leginkább az esemény pontos “hol” és “mikor”-ja kérdéses.

Korábbi eredmények kb 15 000 évvel ezelőttre tehető a kutya és farkas populációk szétválásának ideje, valahol Eurázsiában. A vizsgálatot természetesen nehezíti, hogy a két közösség nem csak hogy elméletileg képes szaporodni egymással, hanem a világ számos pontján az emberek aktív segítségével teszik ezt, hiszen ez mindig is a kutya-vérvonal “frissítésének” egyik titka volt.

Márpedig az ilyen eseti együttlétek bonyolítják a két fajta szétválásának dekódolását a genomjaik alapján.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az állat-antibiotikumok veszélyei

antibiotics_animals_humans.jpgA New York Times friss cikke szerint az amerikai élelmiszereket és gyógyszereket szabályozó FDA belső dokumentumai egyértelműen mutatják, hogy a háziállatok folyamatos antibiotikum-kezelése komoly közegészségügyi kockázatot jelent. Az alacsony dózisú antibiotikumok ugyan pont a különböző patogén baktériumok megfékezésére szolgálnak, de a valóságban folyamatos adagolásuk, különösen a nagy egyedsűrűségű tenyészpopulációkban, csak meggyorsítja az antibiotikum-rezisztens törzsek kialakulását, amelyek aztán a feldolgozás után a húson maradnak és könnyen az emberbe juthatnak, gyógyszerrel kezelhetetlen fertőzést okozva.

A probléma nem új, már korábban is pedzegették, de most már nyilvánvaló, hogy a hatóságok is tuadtában vannak, csak éppen nem léptek még semmit az ügyben, ami elég szomorú. 

A MicrobeWiki releváns szócikkében (ahonnan a kép is származik) bővebb információt is lehet a témáról találni.

Coursera: Human Evolution – Past and Future

coursera_humanevo.jpgA héten indul a Courserán az antropológia blogjáról jól ismert (és általunk is nagyra becsült) John Hawks kurzusa az emberi evolúcióról.

Lesznek benne fosszíliák, genomika, rengeteg interjú szakértőkkel és helyszíni riport különböző ásatásokról.

A kurzusleírás alapján itt még a palolit táplálkozás hívei is hallhatnak érdekes dolgokat, bár Hawks véleményét ismerve, nem biztos, hogy ez zene lesz fülüknek.