gmo_vita kategória bejegyzései

Mire jó a GMO? 7.: A szilvahimlő

Közzétéve Szerző:
1

szilva02.jpgMagyarországon különösen fontos kérdés a szilvatermés, hiszen ki ne szeretné a jóféle házipálinkát? A szilvafákat viszont folyamatosan fenyegeti a szilvahimlő (plum pox) vírus, más néven a sharka. A fertőzött fák termése idejekorán lehullik, sőt a vírus a termés érését is befolyásolja, csökkenti a szilva cukortartalmát és növeli a savtartalmát így az alkalmatlanná válik legfontosabb feladatára a pálinkafőzésre. A betegség nem új, 1915 -ben fedezték fel Bulgáriában, azóta pedig a szilva szaporítóanyagok kereskedelme során a világon mindenhová széthordták. Jelenleg ez ellen semmilyen védelem vagy gyógymód sem létezik a fertőzött fák kivágásán kívül. Ismert néhány himlőnek ellenálló szilvafajta, de amennyire látható száz év alatt igen kevés ellenálló törzset sikerült nemesíteni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 6. – Az Enviropig

Közzétéve Szerző:
Válasz

enviropig01.jpegAz állattenyésztés az emberi környezetszennyezés egyik fő oka, hihetetlen mennyiségű takarmányt használunk fel a haszonállatok táplálására, így minden olyan találmány óriási hatást gyakorol a környezetünkre, ami az állattenyésztés hatékonyságát javítja. A sertéstrágya különösen erősen szennyező, ugyanis nagyon magas a foszfortartalma. A takarmánynövények foszfortartalmának jelentős része ugyanis fitátban található, ez a vegyület felelős a növényi sejtekben a foszfor raktározásáért. A gabonafélék foszfortartalmának 59-79% -a így a sertések számára hozzáférhetetlen marad, mivel a malacok nem képesek megemészteni a fitátot, így viszont az általuk megevett foszfor nagy részét egyszerűen a környezetükbe ürítik. Ennek ellensúlyozására szoktak a malacoknak foszfátot keverni a tápjába, ami nyilván csak ront a helyzeten, növeli az ürülékük foszfáttartalmát. A magas foszfáttartalmú sertéstrágya természetes vizekbe kerülve elősegíti az algásodást, egész vízi életközösségeket tehet tönkre. A másik hasznos megoldás, ha fitáz enzimmel kezelik a tápot, ami lebontja a fitátot, felszabadítja belőle a foszfort, így a malacok ürülékének foszfáttartalma a felére csökkenthető.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 5. – A Crohn-betegség

Közzétéve Szerző:
64

IL2701.jpgA gyulladásos bélbetegségek (IBD – Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is.  Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A hagyományos növénytermesztés veszélyei 6. – Jogvédett növényfajták

Közzétéve Szerző:
30

260px-Triticum_aestivum_-_Köhler–s_Medizinal-Pflanzen-274.jpgUgye milyen szörnyű lenne, ha minden növényfajtát szabadalommal lehetne védeni? Egy nagy, gonosz cég létrehozna egy új búzafajtát és ahelyett, hogy emberbaráti szeretetből ingyen adna mindenkinek vetőmagot, pénzt kérne érte. Ráadásul, bár a vetőmagból nyugodtan eltehetsz aratáskor és a következő évben, a szemét cég nem átallana jogdíjat szedni ez után a tevékenységed után is, mivel hogy az ő fajtáját használod, aminek a kifejlesztésébe ő súlyos pénzeket ölt. Ugye milyen borzalmas lenne ez a jövő, ahol szabadalom véd minden vetőmagot és a szegény gazdákat megfojta a rengeteg gonosz cég? Meg fogsz lepődni, a jövő elkezdődött. Évtizedekkel ezelőtt.

A növényfajtákat ugyanis nem lehet szabadalmaztatni, mivel a szabadalmi oltalom feltétele, hogy az oltalomkérő mások számára is érthetően leírja, hogyan készítette el a terméket. Ez a legtöbb haszonnövény esetében lehetetlen, minden leírás kb. úgy nézne ki: “Ismeretlen mutáció történt a növényben.” Így a növényfajták védelmét nem szabadalomnak hívják, hanem fajtaoltalomnak, ehhez egyszerűen négy feltételt kell teljesíteniük, a megkülönböztethetőséget, az egyneműséget, az állandóságot, és az újdonságot. Magyarul bármilyen növényfajta, ami valamilyen leírható jellegben különbözik a szülői fajtától (megkülönböztethetőség, újdonság) és törzsbe állítható (egyneműség, állandóság) fajtaoltalom alá helyezhető, ami annyit jelent, hogy a bejegyzés után huszonöt évig (szőlő- és fafajták esetén harminc évig ) a fajtatulajdonos jogdíjat szedhet a fajtát használó termelőktől. Sőt, ha termelő saját vetőmagból vet, de fajtaoltalom alatt álló fajtát, akkor is köteles a fajta tulajdonosának jogdíjat fizetni, mivel a szellemi termékét használja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Könyvajánló: Zöld GMO-k

Közzétéve Szerző:
1

1116356_5.jpgA napokban jelent meg Dudits Dénes és Györgyey János új könyve, a Zöld GMO-k. A szerzők nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy közérthetően, átlagemberek számára elmagyarázzák, mik is azok a genetikailag módosított élőlények, hogyan készülnek, mire használhatóak és mindezek mellett megpróbálják összefoglalni mi is az a körülöttünk dühöngő GMO-vita.

A könyv meglepően jóra sikerült, nem ragadnak le az elméleteknél, egyszerűen csak rengeteg példán keresztül mutatják be, hogy mik is azok a GM-növények, mennyi mindenre használhatóak.Érdemes elolvasni a könyvet, mert bár elég rövid, rengeteg érdekes megoldást tartalmaz, a legkülönbözőbb GM-növényekről olvashatunk benne, a szárazságtűrőtől a módosított keményítőt termelőig.

Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom, aki meg akar ismerkedni a jelenleg rendelkezésünkre álló génmódosított növényekkel.

Séralini vitaposzt

Közzétéve Szerző:
79

Ha a Retraction Watch blog értesülései pontosak, Gilles-Eric Séralini 2012 -es “Long term toxicity of a Roundup herbicide and a Roundup-tolerant genetically modified maize” című cikkét vissza fogják vonni. Ez önmagában nem meglepő, a számomra mellbevágó a visszavonást kísérő levél közepe felé található, a visszavonás indoklása:

“Unequivocally, the Editor-in-Chief found no evidence of fraud or intentional misrepresentation of the data. However, there is legitimate cause for concern regarding both the number of animals in each study group and the particular strain selected. The low number of animals had been identified as a cause for concern during the initial review process, but the peer-review decision ultimately weighed that the work still had merit despite this limitation. A more in-depth look at the raw data revealed that no definitive conclusions can be reached with this small sample size regarding the role of either NK603 or glyphosate in regards to overall mortality or tumor incidence. Given the known high incidence of tumors in the Sprague-Dawley rat, normal variability cannot be excluded as the cause of the higher mortality and incidence observed in the treated groups.

Ultimately, the results presented (while not incorrect) are inconclusive, and therefore do not reach the threshold of publication for Food and Chemical Toxicology. The peer-review process is not perfect, but it does work. The journal is committed to a fair, thorough, and timely peer-review process; sometimes expediency might be sacrificed in order to be as thorough as possible. The time-consuming nature is, at times, required in fairness to both the authors and readers. Likewise, the Letters to the Editor, both pro and con, serve as a post-publication peer review. The back and forth between the readers and the author has a useful and valuable place in our scientific dialog.”

Magyarul semmi nyomát sem találták adathamisításnak, vagy az adatok szándékos félreértelmezésének. A kísérleti állatok alacsony számát már a referálás során is kifogásolták, de akkor úgy döntöttek, hogy ettől még leközlik a vizsgálatot. Miután újra alaposan átvizsgálták az adatokat, arra jutottak, hogy nem zárható ki, hogy a talált különbség egyszerű szórás. Mivel a szerkesztők most mégis úgy gondolják, hogy a cikk nem elég jó a Food and Chemical Toxicology újságba, inkább visszavonatják utólag.

Nem tudom mások, például a blog többi szerkesztője mit gondol erről, csak a saját magánvéleményemet tudom leírni, de nekem ez a dolog egyáltalán nem tetszik. Ha Séralini nem hazudott és a kísérleteket tényleg elvégezte, akkor tulajdonképpen miért kellene visszavonni a cikkét? Nem mondom, hogy jó a cikk, az idétlen kísérlettervezés iskolapéldája, kellő sajtócirkusszal körítve, a legjobb lett volna, ha meg sem jelenik. De ha az újság egyszer már úgy döntött, hogy megüti a mércét náluk, akkor nem igazán értem, hogy utólag hogyan mondhatják, hogy mégsem elég színvonalas. Ez teljesen fölöslegesen erősíti a GMO összeesküvés-elméletet. Ezúttal különösen örülnék, ha a hozzászólások közt minél többen kifejtenék, mit gondolnak a dologról.

Krumplicsom

Közzétéve Szerző:
15

TomTato.jpgA GMO-szkeptikusok expozéiban előszeretettel jelennek meg a genetikailag módosított növények, mint amolyan fotoszintetizáló Frankensteinek (lásd “frankenfood” és tsai), habár előállításuk módja nem igazán analóg a Mary Shelley által megálmodottakkal. Ha már valóban ilyeneket keresnénk, akkor azoknak sokkal inkább az oltványozással létrehozott növények felelnének meg, hiszen azok esetében tényleg különböző növényi fajok direb-darabjait “férceljük” össze. 

Előbbi eszmefuttatásom demonstrálásához álmodni sem tudnék jobb példát, mint a közelmúltban felkapott krumplicsom (TomTato), azaz krumpli és paradicsom összeoltásából létrhozott kiméra növény.

Metodológiailag nincs itt semmi különös, a kitartó és szorgos munka hozta meg gyümölcsét, ahol szellemesen kihasználták, hogy a két rokon faj (ui. mindketten a burgonyafélék – Solanaceae – közé tartoznak) közül az egyiknek a gyökere, a másiknak pedig a termése vált az emberi fogyasztás tárgyává.

Amiért azonban mégis megemlíteném ezt a növényt, az több, mint puszta érdeklődés. A krumplicsom az oltványozás nagyszerűségén túl ugyanis remekül demonstrálja, hogy a GMO-szkeptikus tábor két fontos érve mennyire nem értékalapú, hanem inkább csak puszta opportunizmus terméke:

– az egyik amit fontos észben tartani, mint arról korábban írtam is, hogy oltványozás során nem csak egyszerű DNS darabok, hanem teljes organellunok mozoghatnak a különböző fajok között. Ha úgy vesszük, ez sokkal durvább, mint az egyszerű ciszgenezis, ahol csak ugyanazon faj különböző fajtái közt vinnénk át géneket, mégis ez az utóbbi ami kvázi tiltott (pontosabban csak körülményes és hosszú áttenyésztéssel valósítható meg).

– a másik érdekes dolog, hogy a krumplicsom nem olcsó: a 15 fontba kerülő tövek közel nagyságrendnyivel drágábbak, mint a hagyományos paradicsomok (nem is szólva a krumpliról). Vagyis, meg merem kockáztatni, hogy a befektetett pénzüket és energiájukat most egy formás haszon formájában igyekeznek ellensúlyozni a növény létrehozói.

Mégsem olvastam sehol, hogy ez egy mennyire, de mennyire veszélyes, a fajok közti géntranszfert lehetővé tevő technológia, illetve, hogy milyen szemetek a krumplicsom megalkotói, hogy hasznot akarnak húzni termékükből. Márpedig, ha itt ezek nem merülnek fel, akkor kérdés, hogy máshol miért kell évtizedek óta ezen lovagolni…  

Mire jó a GMO? 4. – A paradicsom és az érelmeszesedés

Közzétéve Szerző:
11

Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a génmódosított élőlények körüli vallásos elutasítást egy olyan termék fogja megtörni, ami valamilyen, a fejlett országok lakosait is nagy számban érintő betegségre nyújt valamilyen gyógymódot. A ma bemutatott paradicsom elég jó eséllyel pályázik erre a címre. Az érelmeszesedés a nyugati világban népbetegség, gondolom minden olvasóm ismer olyat, akiben már tüneteket is okoz ez a folyamat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mire jó a GMO? 3. – A mikotoxinok

Közzétéve Szerző:
2

Mik azok a mikotoxinok? Gombák erősen mérgező másodlagos anyagcseretermékei, gyakorlatilag minden gabonafélében megtalálhatóak, olyannyira, hogy egészségügyi határértékeket is megállapítottak, aminél több mikotoxint nem tartalmazhat az emberi vagy állati fogyasztásra szánt élelmiszer, és ezeket a boldogabb országokban folyamatosan ellenőrzik is. Általában mérgezőek és rákkeltőek, de mivel a táplálékunk csak keveset tartalmaz belőlük nálunk a mikotoxinok fogyasztása utáni halálozás elég ritka, de Afrikában elég komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A hagyományos növénytermesztés veszélyei 5. – A körülöttünk élő GMO -k

Közzétéve Szerző:
5

linaria.jpgA múltkor már volt szó az Agrobacetriumokról és a T-DNS -ről. A kérdés az, hogy ismerünk -e olyan eseteket, amikor a T-DNS bekerült egy növény csíravonalába is, vagyis amikor a természetben baktérium gének jutottak egy növényi genomba? Tatiana V. Matveeva és munkatársai éppen ezt vizsgálták, Szentpétervár környékén gyűjtöttek kétszikű növényeket, aztán megpróbálták kimutatni a genomjukba épült T-DNS -t. Százhuszonhét mintából egynél jártak sikerrel, egy közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) mintában bizony megtalálták a genomba épült T-DNS -t, vagyis olyan baktérium géneket, amik csak úgy a természetben beépültek egy növény genomjába és a növény génekkel együtt öröklődnek. Még szerencse, hogy ez nem számít GMO -nak, mert az biztosan veszélyes volna.

linaria01.jpgDe találhatunk ennél furcsább példákat is a növényvilágban. A dohány elég régen termesztett növényünk, elég jól ismert a ma is termesztett fajok kialakulása, ráadásul már a nyolcvanas évek óta ismert, hogy a Nicotiana glauca genomjában megtalálhatóak Agrobacterium által bejuttatott szekvenciák. A szerzők az ismert negyvenkét dohányfajt vizsgálták végig és arra jutottak, hogy a N. glauca nem egyedi eset, tizenöt különböző dohányfaj tartalmaz Agrobacteriumokból származó szekvenciákat a genomjában, igen, a N. tabacum is. A megtalált baktérium eredetű gének láthatóak az első ábrán. Megvizsgálták, hogy a baktérium eredetű gének kifejeződnek -e a dohánynövényekben, nem meglepő módon azt tapasztalták, hogy némelyikben RNS másolat is készül a genomba került baktérium eredetű génekről. Ez látható a második ábrán. Szerencsére ez nem számít ettől GM-dohánynak, hiszen az biztosan veszélyes volna.

linaria02.jpg

Magyarul ha valaki attól fél, hogy mi lesz, ha baktérium géneket juttatunk növények genomjába, az megnyugodhat, a természetben ilyen növények vesznek minket körül, sőt még a haszonnövényeink közt is akad, amelyet a fene tudja mióta úgy termesztünk, hogy baktérium géneket is tartalmaz az örökítőanyaga. Érdekes módon folyton azt olvasom, hogy a “hagyományos” növénytermesztés során csak közeli rokon fajok közt cserélődnek gének, de mint a mellékelt ábra mutatja ez nem igaz, a “hagyományos” kultúrnövényekben is találni idegen géneket, ha vesszük a fáradtságot, hogy megkeressük őket.

Matveeva, T. V., Bogomaz, D. I., Pavlova, O. A., Nester, E. W., & Lutova, L. A. (2012). Horizontal Gene Transfer from Genus Agrobacterium to the Plant Linaria in Nature. Molecular Plant-Microbe Interactions, 25(12), 1542-1551.

Intrieri, M. C., & Buiatti, M. (2001). The Horizontal Transfer of Agrobacterium rhizogenes Genes and the Evolution of the Genus Nicotiana. Molecular Phylogenetics and evolution, 20(1), 100-110.