A közhiedelemmel ellentétben a szabadalmi védettség nem örökre szól, hanem bizony húsz év alatt lejár, onnantól bárki ingyen használhatja a találmányt. Ez a szabadalom lényege, egyfajta kompromisszum, a feltaláló adott ideig kizárólagosan forgalmazhatja a találmányát, ez serkenti a kutatást, gyakorlatilag ez idő alatt keres vele annyi pénzt, hogy legközelebb is kedve legyen pénzt fektetni egy új találmányba, azonban egy idő után elveszíti ezt a jogát, onnantól a találmánya az emberiség közkincsévé válik, ez biztosítja, hogy ne alakulhassanak ki monopóliumok. A biztos haszonért cserébe a föltaláló vállalja, hogy pontosan leírja a találmányát, hogy a húsz év elteltével segíthesse mások munkáját.

A biológiai találmányok sem kivételek, például 2015 márciusában lejár a RoundupReady technológia szabadalmi védettsége, vagyis három hónap múlva bárki teljesen szabadon használhatja a Monsanto szabadalmát, anélkül, hogy bármilyen jogdíjat fizetne nekik. Az első fecske az UA 5414RR nevű szója, amelyet az Arkansasi Egyetemen készítettek és amelyet külön jogdíj fizetése nélkül használhat bárki, félretehet belőle magot, elvetheti a következő évben, vagy azt csinál vele amit csak akar.

Vagyis a Monsanto szabadalmainak lejártával azonnal megindult a találmányuk teljesen szabad fölhasználása. Éppen ezzel szolgálja a szabadalmi rendszer az emberiség közös hasznát, ezt a találmányt a Monsanto alkotta meg, eredetileg ők fektettek bele pénzt, e nélkül a befektetés nélkül valószínűleg nem létezne, mégis mostantól közkinccsé vált, bárki szabadon használhatja a maga hasznára, akkor is, ha soha egyetlen fillért sem fizetett a Monsantónak.

December harmadikán az EU törvényhozói valószínűleg egy jelenleg felmérhetetlen fontosságú döntést hoztak: Eddig ugyanis az EU területén központilag kellett engedélyeztetni minden termeszteni kívánt génmódosított élőlényt és a bizottság döntését a tagállamoknak tiszteletben kellett tartaniuk. Magyarul, ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) engedélyezte egy GM-fajta használatát, akkor a tagállamoknak nem állt jogukban ezt megtiltani a saját területükön. Ennek a következménye az EU GMO szabályozásának tökéletes működésképtelensége, példaként elég annyit mondani, hogy a Bt11 nevű kukoricafajta engedélyezési eljárása 1996 óta folyamatosan zajlik és nem úgy tűnik, hogy valaha is véget érne. Másik közismert példa az Amflora krumpli, amelynek az engedélyezési eljárása 1996 tól 2010 -ig tartott, mire nagy nehezen termeszteni kezdték, majd 2012 -ben egy jogi csavarra hivatkozva megsemmisítették az egész eljárást, a gyártó kezdheti előről, ha maradt még hozzá kedve. Minden jel szerint az EU -ban jelenleg egyszerűen lehetetlen GMOkat engedélyeztetni, hiszen azok a tagállamok, amelyek jobban fertőzöttek GMO ellenességgel egyszerűen megakasztottak minden ilyen engedélyezési eljárást.

A múlt héten azonban egy igazi kompromisszumos megoldás született. Gyakorlatilag minden sajtótermék megemlékezett róla, hogy mostantól az EU tagállamok saját hatáskörben megtilthatják bármelyik GMO termesztését, azonban ennek a következményeiről sehol sem olvastam: Ez a rendszer ugyanis vélhetőleg  működőképessé teszi az EU szabályozását, vagyis végre húsz év késéssel mégiscsak engedélyeztethetőek lesznek itt is génmódosított élőlények. Ugyanis eddig ha egy tagállam meg akarta akadályozni hogy a területén GM-terményeket vessenek, egyetlen lehetősége volt, az engedélyeztetési eljárás elnyújtása a végtelenségig. Ez után ennek semmi jelentősége sem lesz, nyugodtan megkaphatja akárhány GM-növény az EFSA engedélyt, attól például a magyar kormány minden különösebb indok nélkül megtilthatja a használatukat a saját területén. Előre láthatóan így ezeknek az országoknak egyszerűen nem áll majd tovább érdekükben magát az eljárást akadályozni, így azok a tagországok, ahol támogatnák a GM-termények termesztését végre a saját területükön megtehetnék ezt.

Kicsit félve teszem hozzá, hogy talán ezzel a GMOk körül burjánzó elképesztő hazugságerdő is kicsit megritkul, hiszen mostantól a tiltásukért küzdőknek nem kell majd hajuknál fogva előrángatott “tudományos bizonyítékokat” keresgélni a rekombináns DNS technológia ellen, egyszerűen mondhatják azt is, hogy mi minden különösebb indok nélkül tiltjuk őket és kész.

Hogy ennek a változásnak mekkora hatása lesz a jövőben a biotechnológiára, az egyelőre nem látható, ahogy a Nature ezzel foglalkozó híre megjegyzi, valószínűleg rövid távon minden marad a régiben, de középtávon talán segíthet újra beindítani az alkalmazott biológiai kutatásokat.