A baktériumfertőzések nem csak az ember egészségét veszélyeztetik, de bizony komoly gazdasági károkat is okoznak. Ennek az elhárítására általában valamilyen baktériumölő szerrel szokás permetezni a haszonnövényeket, aminél jobb lenne valamilyen környezetkímélőbb megoldást találni. A természetben a növények maguk is védekeznek a fertőzések ellen, ennek a folyamatnak az első lépése a mikróba felismerése. Ezek rendkívül sokfélék lehetnek, nyilván egy adott növényt fertőző baktérium az adott növényfaj immunrendszeréhez alkalmazkodott, így a növények és kórokozóik közti evolúciós versengés terméke számos különböző felismerőfehérje a növényekben és számos a felismerőfehérjéket kicselező trükk a baktériumokban. Viszont nyilván egy adott baktérium az ő gazdanövényének az immunrendszerét tudja kicselezni, egyáltalán nem alkalmazkodott más növények védekezőfehérjéihez.
A recept tehát egyszerű, ha keresünk egy növényi védekezőfehérjét, amely csak nagyon kevés növényben található meg, akkor jó eséllyel a többi növény kórokozói ezekhez nem alkalmazkodtak még, így ha bejuttatjuk egy másik növényfajba, azt megvédik a fertőzésektől. A mai cikk szerzői pontosan ezt tették, fogtak egy PRR EPR nevű fehérjét kódoló gént, amely csak a Káposztafélékben található meg eredetileg, majd a dohány és paradicsom genomba juttatták. Az így elkészült növénykéket növényi kórokozó baktériumokkal fertőzték, ennek az eredménye látható az első ábrán. Az a képen és grafikonon a P. syringae pv. syringae (Pss) B728a baktériummal, egy bab kórokozóval fertőzött dohánynövénykék, illetve a leveleik láthatóak, mellette a grafikonok a leveleken található baktériumsejtek számát mutatják logaritmikus skálán, elég jól látszik, hogy négy nap után a GM-dohánykákban századannyi baktérium található, mint a vad típusúakban. A b ábrán augyanez a kísérlet látható egy P. syringae pv. tabaci (Pta) 11528, nevű dohány kórokozóval, itt még szembetűnőbb a különbség, a bejuttatott baktériumokat felismerő fehérje láthatóan megvédte a növénykéket a fertőzéstől. A c ábrán az látható, hogy ha az Agrobacterium tumefaciens nevű baktériummal fertőzték a növénykéket, a keletkező tumorok csak negyedakkorára nőttek a GM-dohányon, mint a vad típusún.
A napokban újra rivaldafénybe került egyik 
Korábban a 
A mezőgazdaság egyik alapjai a talajba juttatott foszfátionok PO43-, amely a növények által könnyedén fölvehető, ebből fedezik a foszforigényüket. Azonban a foszfát jelenleg nem-megújuló nyersanyag, azaz a magas foszfáttartalmú kőzeteket bányákból hozzák a felszínre, amikor elfogy a foszfát, kimerül a bánya, új foszfátgazdag lelőelyet keresnek, ha találnak. A jelenlegi felhasználás mellett a foszfátkészletek néhány évtizedig tartanak ki, a cikkben 70-200 évet írnak, de a legkülönbözőbb becslések olvashatóak 50-300 év között. Mivel a készletek fogynak, a foszfát, ezáltal a mezőgazdasági termékek árai is emelkednek, a jövőben várhatóan még drágábban lehet majd hozzájutni. Mivel a foszfátion a növények számára egyedül hasznosítható foszforvegyület, jelenleg a művelt földek 67% -án a foszfor a termést legjobban befolyásoló tényező, vagyis a növekedést meghatározó tápanyag. Mivel a trágyával kiszórt foszfátot a talajlakó baktériumok hamar szerves foszforvegyületekké alakítják, így a földekre juttatott foszfátnak 20-30% -át hasznosítják ténylegesen a haszonnövények. A fölös foszfor a vizekbe jutva mérgező algák elszaporodását segíti, nagyban károsítja a vizek élővilágát.
A