Mostanra talán mindenkihez eljutott a híre, hogy a Monsanto miatt mindannyian a legpusztítóbb rákban foguk elpatkolni az egészen közeljövőben. Ez kb. az üzenete a Gilles-Eric Séralini csoportja által pár napja a Food and Chemical Toxicology c. lapban közölt cikknek (pontosabban annak a populáris médiában terjedő olvasatának) és ugyan távol álljon tőlünk, hogy ünneprontók legyünk, de azért nézzük csak meg, hogy milyen adatok alapján is jutott Séralini prof (aki amúgy egész pöpec megélhetést alakított ki a GMO-ellenzésből) erre a következtetésre.

A cikkben a Roundup gyomirtó, illetve az erre rezisztens kukorica (NK603) hatását vizsgálták patkányokban. Az egyszerűség kedvéért most csak a nagyobb visszhangot kiváltó GMO-etetős részre koncentrálnék, mert ez lesz az, amit a Greenpeace és járulékos szervei most véres kardként fognak éveken át lobogtatni.

A kérdés tehát az, hogy okoz-e rákot a GMO tartalmú kukorica. Ha ezt elfogadjuk nullhipotézisnek (ami, tegyük gyorsan hozzá, eleve hiba, mert a nullhipotézisünk definíció szerint az kellene legyen, hogy nincs hatás), néhány nagyon triviális predikciót tehetünk: (a) statisztikailag mérhető különbséget tudunk a kontroll patkányok és a kezelt egyedek között kimutatni, illetve (b) a GMO kukorica mennyiségének növelésével egyre erőteljesebb hatást tudunk észlelni.

Nézzük hát, Séraliniék adatai mennyire vannak összhangban ezekkel a következtetésekkel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Talán kevés kontextusban igazabb, az unalomig ismételt “régen minden jobb volt“, mint ha a paradicsomok ízvilágáról beszélünk.

Aki már evett valódi, klasszikus falusi paradicsomot, az tudni fogja, hogy a nagy tételben termelt modern fajták ízvilága köszönőviszonyban sincs azzal az ízkavalkáddal, amit egy régimódi paradicsom képes nyújtani.

Pedig kinézetre nem feltétlnül evidens ez, hiszen a leggyakrabban boltba kerülő variánsokkal ellentétben ezek a paradicsomok, szottyadtak, gyakran sérültek és nem egyenletesen pigmentáltak.

Mivel azonban a bejövő ingereink elsöprő többsége vizuális, a laikusabb vásárlók – és ők vannak sokkal többen – hajlamosabbak lesznek az esztétikailag többet nyújtó, szép kinézetű paradicsomokat megvásárolni, és max otthon rácsodálkozni – ha van összehasonlítási alapjuk – hogy, jé, ez mennyire szar.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

(Az alábbi szöveg szerkesztett változata eredetileg a Hírszerzőn jelent meg.)

Jonathon Harrington neve és története aligha mond sokat Magyarországon, pedig bő két évvel ezelőtt az említett úriember nagy figyelmet kapó fricskát nyomott a Walesi Nemzetgyűlés orrára. Harrington, szembemenve az egész politikai osztály akaratával, génmódosított (GM) kukoricamagokat vetett el walesi farmján, megszüntetve ezáltal Wales nem sokkal korábban nagy pátosszal deklarált “GM-mentességét”. Az akcióból anyagi haszon nem származott (az elvetett GM fajok nem szerették nagyon a walesi klímát), de nem is ez volt a cél. Mint azt később maga Harrington is megfogalmazta, egyszerű figyelemfelkeltés volt a szándéka: az emberek figyelmét erre az ügyre irányítani, majd ezt kihasználva rámutatni, hogy a genetikához nem értő, populista politikusok hoznak olyan dolgokról döntéseket, amelyeknek sem a tudományos hátterével, sem következményeivel nincsenek tisztában. Harrington kis akciója senkinek nem okozott kárt, és miután a helyi “mélyzöldek”, a “GM Free Cymru” tagjai  kidühöngték magukat (a renegát farmert többször feljelentéssel fenyegetve), az ügy komolyabb következmények nélkül lecsengett. 

A dolgok jelen állása szerint, a nem is olyan távoli jövőben Harrington nem úszná meg ennyivel Magyarországon. A magyar politikai elit tagjai ugyanis, hasonlóan walesi társaikhoz, egyértelműen és feltétel nélkül GM ellenesek (bár gyanítható, hogy éppúgy nem rendelkeznek semennyi szakmai ismerettel sem  a témáról). Tulajdonképpen az immár alaptörvényi szinten is deklarált génmódosítás-ellenzés az a pont, ahol az Országházban csont nélkül megvalósul a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és jelenleg azon folyik a licit, hogy ki tud keményebben fellépni a sötétben bújkáló GM termesztők ellen. Például, ha a szabadságjogokért más kontextusokban egyébként keményen és harcosan fellépő LMP javaslatából törvény lesz, akkor egy magyar Harrington 2-8 év szabadságvesztésnek nézne elébe egy hasonló akciót követően. Hogy megértsük mindennek az abszurditását, előbb olyasmit kell tenni, amit az országgyűlési képviselőink elsöprő többsége a jelek szerint sosem tenne: felmérni, mennyiben jogosak a GM-növény-ellenes érvek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) kapcsán való álláspontunknak, ill. a Greenpeace-el való egyetnermértésünket már többször hangot adtam, aminek egyeneságú következménye, hogy a szóban forgó szervezet elkötelezett és kritikát nem tűrő rajongóinak szemében erkölcstelen GMO-lobbisták lettünk.

Igaz, mindössze annyit állítottunk (és állítunk ma is), hogy:

“nincs semmilyen a priori okunk arra, hogy a génmódosítást félelmetesnek állítsuk be, és a génmódosítás, mint technológia, csuklóból elutasítása nemcsak alaptalan és tudománytalan, de felelőtlen is. […] A zöld mozgalmak elemi érdeke, hogy egy flottul működő teszt- és monitoring rendszert állítsanak fel, amivel kiszámíthatóan lehet tesztelni az egyes GM fajokat, és ezek alapján a valóban veszélyeseket betiltani, a többit meg szépen engedni termeszteni. Ha “erkölcsi alapon” született dogmatikus döntésekhez akarjuk igazítani a tudományos eredményeket, akkor azzal magunkat és a tudományos módszert járatjuk le.”

Ez viszont épp elég vörös posztó azoknak a kvázi ludditáknak, akik valamiért hiszik és vallják, hogy a gén módosított növény (vagy állat) az csak szörnyű lehet. Nehéz ennek a miértjét felfogni, hiszen az egyetlen magyarázat az lehetne, hogy valamiféle genom-szintű sztázisban hisznek, abban, hogy az élő szervezetek genetikai anyaga nem változik folyamatosan. Ez természetesen abszurd, és ha jobban megnézzük, nagyon sok elképesztően veszélyesnek és felelőtlennek beállított manipulációnak megtaláljuk a természetes megfelelőjét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →