Talán kevés kontextusban igazabb, az unalomig ismételt “régen minden jobb volt“, mint ha a paradicsomok ízvilágáról beszélünk.
Aki már evett valódi, klasszikus falusi paradicsomot, az tudni fogja, hogy a nagy tételben termelt modern fajták ízvilága köszönőviszonyban sincs azzal az ízkavalkáddal, amit egy régimódi paradicsom képes nyújtani.
Pedig kinézetre nem feltétlnül evidens ez, hiszen a leggyakrabban boltba kerülő variánsokkal ellentétben ezek a paradicsomok, szottyadtak, gyakran sérültek és nem egyenletesen pigmentáltak.
Mivel azonban a bejövő ingereink elsöprő többsége vizuális, a laikusabb vásárlók – és ők vannak sokkal többen – hajlamosabbak lesznek az esztétikailag többet nyújtó, szép kinézetű paradicsomokat megvásárolni, és max otthon rácsodálkozni – ha van összehasonlítási alapjuk – hogy, jé, ez mennyire szar.
Jó üzlet tehát szép paradicsomot termeszteni, nem véletlen, hogy az egyik boltba kerülő fajta a szerény “Moneymaker” becenevet viseli. Ez és a hozzá hasonló fajták abban különböznek a klasszikus fajtáktól, hogy olyan mutációkat hordoznak, amelynek következtében a gyümölcs már éretlen formában is egyenletesen pigmentált lesz (összességében halványabb, mint a klasszikus fajták és nincsenek a szár közelében sötétzöldebb foltok).
Az egyenletességért az ún. uniform ripening lókusz a felelős, amelynek homozigóta recesszív formája (u/u) biztosítja az esztétikailag előnyös fenotípus kialakulását, ha a domináns forma (U/-) jelen van, akkor a sötézöld foltok/sávok is megjelennek.
Hosszas térképezés végén a hetekben fény derült arra is, hogy az u lókusz az SlGLK2 gént rejti, egy olyan génnek a paradicsom ekvivalensét, ami a többi növényben a fotoszintézis során a kloroplasztiszok kialakulásáért felelős.
A paradicsomban két GLK gén található (SlGLK1 és SlGLK2), de csak az említett fejeződik ki nagyobb mennyiségben a termésben. A recesszív allélt hordozó növényekben a génben egy olyan pontmutáció jelent meg, amibek következtében nem keletkezik funkcionális fehérjetermék (a nagyon kíváncsiak kedvéért: egy nukleotidnyi inszercióról van szó, ami egy korai STOP kodont hoz létre, így a fehérje harmad olyan hosszú lesz, mint normál esetben). S mivel a kloroplasztiszok egyúttal az egyes növényi szövetek zöld színét is adják, a kirakós darabok a helyükre billennek: ezért nincsenek hát sötétzöld foltok a mutánsokban.
(Hogy bebiztosítsák magukat, a kutatók kipróbálták, hogy mi lesz, ha U/U genetikai háttérben csendesítik csak és kizárólagaz SlGLK2-t (CS p35S::SlGLK2), vagy pedig u/u növényekbe beviszik a vad típusú (nem mutáns) gént (OE p35S::SlGLK2). Mindkét esetben a várt fenotípus jelent meg: előbbi növényekben az éretlen termések halványzöldek lettek, mígy utóbbiaknál unfirom sötétek.)
A kloroplasztiszok fejlettsége, azonban az éretlen termés színen kívül még számos más tulajdonságot befolyásol, nem utolsósorban a későbbiek során felhalmozódó cukrok, illetve az érett paradicsom pirosságát biztosító színanyag, a likopin mennyiségét. És akkor vissza is értünk oda, ahonnan elindultunk: ezért rosszabb a szép paradicsom, hiszen kevesebb cukrot tartalmaz.
Persze az is látható, hogy most már az új ismeretek birtokában elképzelhető olyan növény létrehozása, amely egyenletes nagy mennyiségben termeli az SlGLK2-t és így nemcsak egyenletes színű, de mézédes is lesz. Ez viszont a jövő bizonytalan ígérete: most azonban mindenki levonhatja a tanulságot, hogy ha ízlelőbimbóinknak akarunk kedveskedni, paradicsomból csak szottyadtat vegyünk, mert az lesz az igazán finom.
Powell AL, Nguyen CV, Hill T, Cheng KL, Figueroa-Balderas R, et al. (2012) Uniform ripening encodes a Golden 2-like transcription factor regulating tomato fruit chloroplast development. Science 336: 1711-1715.
Nekem nincs összehasonlítási alapom, mert gyűlölöm a paradicsomot, szóval nem nagyon kísérletezgetek vele…
Egyébként az egészről nekem az jutott eszembe, hogy elvileg Kínában vagy Japánban dolgoznak a kocka alakú epren ( vagy más gyümölcsön?) azért, hogy minél több férjen el adott helyen.
És küldenéd ezt a dalt Uj Péternek szeretettel? 🙂
”hogy elvileg Kínában vagy Japánban dolgoznak a kocka alakú epren ( vagy más gyümölcsön?) azért, hogy minél több férjen el adott helyen.”
Ezen a japán honlapon láthatsz kockapaprikát, paradicsomot stb :
http://mizutani-s.co.jp/isamu_mizutani_farm/sikakui_piman.html
http://mizutani-s.co.jp/isamu_mizutani_farm/sikakui_tomato.html
http://mizutani-s.co.jp/isamu_mizutani_farm/sikakui_kabotya.html
http://mizutani-s.co.jp/isamu_mizutani_farm/sikakui_kyuuri.html
http://mizutani-s.co.jp/isamu_mizutani_farm/sikakui_suika.html
“elképzelhető olyan növény létrehozása, amely egyenletes nagy mennyiségben termeli az SlGLK2-t”
Az eredeti paradicsom miért nem termelte egyenletesen ezt a fehérjét, miért okozott foltosságot?
Azt jól látom, hogy az “M82” u/u éretlen paradicsom, amibe bevitték a vad típusú gént az egyenletes sötétzöld, míg a vad típus egyenletlenül sötétzöld? Ez véletlen, vagy valami oka van? Együtt jár valami változással az érett paradicsom színében?
Még azon gondolkodom, hogy miért írtad ezt:
“ezek a paradicsomok, szottyadtak, gyakran sérültek és nem egyenletesen pigmentáltak”
A szottyadtság és a sérülékenység összefügg a SlGLK2 génnel?
@Celegans: Nem véletlen, és pontosan nincs benne a cikkben, hogy mi a különbség oka. De valóban a vad típus nem egyenletesen termeli a SIGLK2-t, több van a szár mellett. Egyik tippem az lenne, hogy ez a része a termésnek több fényt kap, és a SIGLK2 promótert a fény aktiválja.
Szottyadtság és sérülékenység: nem ez saját, empirikus tapasztalat :-).
A teljesség igénye nélkül némileg gyakorlatiasabb oldalról megközelítve a kérdést.
Amennyire én kihámoztam más forrásokból, egyes paradicsomfajták tartalmazzák mindkét gént (GLK 1 és GLK 2). Utóbbi jóval hatékonyabb a bogyóban a cukor és karotin felhalmozásában. Közvetlen összefüggést igazoló forrást ugyan még nem találtam, de a http://www.origo.hu/egeszseg/20120525-ekkor-tokeletes-izu-a-paradicsom.html címen olvasható cikkből kiderül, hogy még az előbb felsoroltaknál is jóval több minden befolyásolja a paradicsom termésének ízét. Szóval lehet, hogy a GLK2 gén más egyéb felhalmozásában is hatékonyabb.
Miért erőltetik mégis a GLK1-es génnel “felszerelt” paradicsomot? Erre sajnos egyszerű a válasz: az egy színből érő paradicsomok aratása jól gépesíthető, kevesebb veszteséggel, vagyis zölden (féléretten) szedhető, majd érlelhető, mint mondjuk a banán.
Tisztelt blogíró,
A fenti cikkhez illusztrációként használt paradicsomos fotó (itt: criticalbiomass.blog.hu/2012/w28) gasztroblogomról származik (http://www.gabojsza.hu/2007/09/des-erdly.html) azt engedély és forrás megjelölés nélkül használja. Mint azt a blogon jól látható helyen közzétettem, „A blogon található bármely receptet, fotót és írást kizárólag az írásos beleegyezésemmel lehet részben, vagy egészben közölni, vagy bármilyen módon publikációkban felhasználni. Fentiek megsértése jogi következményeket von maga után!”
Felhívom figyelmét, hogy a blogokban közzétett fotók és egyéb írások szerzői védelem alá eső szellemi termékek, melyek engedély nélküli felhasználását, sokszorosítását és terjesztését a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. tiltja. Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben polgári jogi igényt támaszthat, a fenti törvény, valamint a Ptk 86-87 §-aiban foglaltak szerint, a bűncselekmény pedig 2 évig terjedő szabadságvesztéssel súlytható.
A jogi lépések elkerülése érdekében ezennel felszólítom, hogy azt 2017.február 28-ig távolítsa el.
Üdvözlettel: Gyepes Gabojsza, a fotó készítője
@gbsz: Tisztelt Gyepjes Gabojsza, megtörtént. Elnézést. Egyébként az utóbbi bő egy évben a kép nem is látszott, mert a blog.hu-ra történő költözést követően megtörténő dizájnváltásban a régi képbeillesztő kódok nem működtek.