A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) kapcsán való álláspontunknak, ill. a Greenpeace-el való egyetnermértésünket már többször hangot adtam, aminek egyeneságú következménye, hogy a szóban forgó szervezet elkötelezett és kritikát nem tűrő rajongóinak szemében erkölcstelen GMO-lobbisták lettünk.
Igaz, mindössze annyit állítottunk (és állítunk ma is), hogy:
“nincs semmilyen a priori okunk arra, hogy a génmódosítást félelmetesnek állítsuk be, és a génmódosítás, mint technológia, csuklóból elutasítása nemcsak alaptalan és tudománytalan, de felelőtlen is. […] A zöld mozgalmak elemi érdeke, hogy egy flottul működő teszt- és monitoring rendszert állítsanak fel, amivel kiszámíthatóan lehet tesztelni az egyes GM fajokat, és ezek alapján a valóban veszélyeseket betiltani, a többit meg szépen engedni termeszteni. Ha “erkölcsi alapon” született dogmatikus döntésekhez akarjuk igazítani a tudományos eredményeket, akkor azzal magunkat és a tudományos módszert járatjuk le.”
Ez viszont épp elég vörös posztó azoknak a kvázi ludditáknak, akik valamiért hiszik és vallják, hogy a gén módosított növény (vagy állat) az csak szörnyű lehet. Nehéz ennek a miértjét felfogni, hiszen az egyetlen magyarázat az lehetne, hogy valamiféle genom-szintű sztázisban hisznek, abban, hogy az élő szervezetek genetikai anyaga nem változik folyamatosan. Ez természetesen abszurd, és ha jobban megnézzük, nagyon sok elképesztően veszélyesnek és felelőtlennek beállított manipulációnak megtaláljuk a természetes megfelelőjét.
A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) kapcsán való álláspontunknak, ill. a Greenpeace-el való egyetnermértésünket már többször hangot adtam, aminek egyeneságú következménye, hogy a szóban forgó szervezet elkötelezett és kritikát nem tűrő rajongóinak szemében erkölcstelen GMO-lobbisták lettünk.
Igaz, mindössze annyit állítottunk (és állítunk ma is), hogy:
“nincs semmilyen a priori okunk arra, hogy a génmódosítást félelmetesnek állítsuk be, és a génmódosítás, mint technológia, csuklóból elutasítása nemcsak alaptalan és tudománytalan, de felelőtlen is. […] A zöld mozgalmak elemi érdeke, hogy egy flottul működő teszt- és monitoring rendszert állítsanak fel, amivel kiszámíthatóan lehet tesztelni az egyes GM fajokat, és ezek alapján a valóban veszélyeseket betiltani, a többit meg szépen engedni termeszteni. Ha “erkölcsi alapon” született dogmatikus döntésekhez akarjuk igazítani a tudományos eredményeket, akkor azzal magunkat és a tudományos módszert járatjuk le.”
Ez viszont épp elég vörös posztó azoknak a kvázi ludditáknak, akik valamiért hiszik és vallják, hogy a gén módosított növény (vagy állat) az csak szörnyű lehet. Nehéz ennek a miértjét felfogni, hiszen az egyetlen magyarázat az lehetne, hogy valamiféle genom-szintű sztázisban hisznek, abban, hogy az élő szervezetek genetikai anyaga nem változik folyamatosan. Ez természetesen abszurd, és ha jobban megnézzük, nagyon sok elképesztően veszélyesnek és felelőtlennek beállított manipulációnak megtaláljuk a természetes megfelelőjét.
Hely és idő hiányában nem vesézném végig egyenként az összes hibás vagy értelmezhetetlen érvet egyenként, amit a Greenpeace előzékenyen felsorol a “GM: kérdések és válaszok” honlapján, inkább az összhatásra koncentrálnék. Az érvük, egy mondatban, valahogy így szólna: a génmódosítás során bejutó “idegen” DNS darab integrációja véletlenszerű és kiszámíthatatlan hatásai vannak, s így a megváltozott genomú növény veszélyes lesz.
Mindez logikusnak hangzik, amíg nem vagyunk tisztában az eukarióta (így növényi) genomok dinamikájával. Ugyanis a kisebb-nagyobb kromoszomális átrendeződések, transzpozon inszerciók folyamatosak, így állandóan változó, egymástól különböző genomok jelennek meg a természetben is. Valahogy mégsem akarunk minden egyes paradicsomtő mellé ellenőrt rakni, hogy leellenőrizzük, adott génkombináció nem veszélyes-e.
Jó, jó, de hát a GP kifejezetten “idegen” DNS darabokról beszél, az mégsem mindennapos, lehetne ellenvéleményként felhozni. De, viszonylag az. És itt nem is arra gondolok, hogy távoli rokon növények képesek a természetben DNS darabokat átadni, vagy amikor növényi oltás során egymással nem szaporodó fajok cserélnek DNS darabokat az oltási felületen (s lám mégsem hallatszik velük kapcsolatban a “tilcsákbea” kórus…). Hanem prokarióta eredetű DNS szekvenciák folyamatos, ellenőrizhetetlen beilleszkedésére a növényi genetikai anyagba. Ami, ha jól értelmezem mondanivalójukat, a GP aktivisták szerint a lehető legveszélyesebb dolog.
Az talán senki számára nem sokkoló újdonság, hogy a növényi sejtben a sejtmagon kívül is van DNS, egész pontosan a mitokondriumokban illetve a kloroplasztiszokban. Ez a két sejtorganellum még az evolúció korai fázisában lépett szimbiózisra a (proto)eukarióta sejttel, és mára már annyira gördülékeny lett ez az együttélés, hogy saját (jellegükben prokarióta) génjeik nagy része “átköltözött” a sejtmagba (ez dióhéjban az endoszimbiózis elmélete). Mindez persze nem triviális változás, hiszen az átkerülő prokarióta génnek egy megfelelő eukarióta promotert kellett “beszereznie”, olyan szekvenciadarabokat “felszednie”, amelyek lehetővé teszik, hogy később visszajusson az organellumba, és nem utolsósorban mindezenközben működőképesnek maradnia. Minden valószínűség szerint nem is sikerült általában elsőre az “átugrás”, temérdek sikertelen kísérlet kellett minden egyes sikeres endoszimbiotikus géntranszferhez. Ami viszont fel is veti a kérdést, hogy a sikertelen alkalmakat is beleszámítva, mennyire gyakori a plasztisz, ill. mitokondriális eredetű gének átjutása a sejtmagba?
Ennek eldöntésére egy szellemes kísérletet végzett párhuzamosan több csoport is pár évvel ezelőtt. A kísérleti körülmények apró részletei eltértek, de a lényeg minden esetben kb. így foglalható össze: olyan transzgénikus növényeket hoztak létre, amelyek kloroplasztiszának a genomjába építenek be két antibiotikum rezisztencia gént (neo és aadA, hogy miként hatnak, az most mindegy). Az egyiknek (aadA) prokarióta-típusú promotere van, így a plasztiszban át tud íródni, mert az organellum baktériumokra hajazó transzkripció apparátusa felismeri. A másik (neo) azonban egy eukarióta promoterrel van ellátva, így csendben marad. (Mindez az alábbi ábra (a.) paneljén van összefoglalva.)
Ahhoz, hogy a neo meg tudjon nyilvánulni, az egész gén át kell kerüljön a sejtmagba, ahol aztán az eukarióta promoter már működőképes lesz (b.). Ha tehát azt nézzük, milyen valószínűséggel jelennek meg neo rezisztens növények, akkor népi képet kaphatunk arról, hogy mennyire gyakori az endoszimbiotikus géntranszfer egy élő növényben.
Az eredmények szerint szomatikus sejtekben (levélben) 1 : 5 millió volt az átugrás gyakorisága, míg pollen sejtekben 1 : 16,000. (A különbség egyik oka az lehet, hogy pollenképződés közben lebomlik a plasztisz és a felszabaduló DNS nagyobb eséllyel juthat a sejtmagba, így ott megnő a géntranszfer esélye is.) Figyelembe véve, hogy ez egy nyilvánvaló (nagyságredbeli) alábecslése az összes géntranszfer eseménynek – hiszen azokat az eseteket, amikor nem a teljes rezisztencia gén, vagy a plasztisz genom egy teljesen más szakasza került át, nem “látjuk” -, nem túlzás kijelenteni, hogy minden egyes növényben több ilyen kontrollálatlan géntranszfer játszódik le, különös tekintettel a hímivarsejtekre.
Érdekes módon a transzfer eredménye nem túl stabil, gyakran egyetlen generáció után elvesződik a rezisztencia gén (ezt önbeporzó növényeken mérték ki). Mivel, mint azt előbb részleteztem, sok mindennek kell egyszerre bekövetkeznie, hogy egy funkcionális géntranszfer bekövetkezzen, ez persze nem sokkolóan meglepő.
De a meglevő kísérleti rendszert tovább is lehet használni: azt is vizsgálhatjuk, hogy milyen körülmények eredményezhetnek egy átíródó plasztisz-eredetű gént. Ehhez előbb “kikeresztezéssel” olyan vonalakat hoztak létre, amelyek csak a sejtmagjukban tartalmazzák a transzgénikus kazettát, a plasztisz-genomjukban nem (c.). Majd azt nézték, hogy mikor jelentkezik a spectinomyicin rezisztencia – amihez az alapból prokarióta promotert hordozó aadA valahogy szert kell tegyen egy eukarióta jellegű promoterre. Szinte minden dokumentált eset azzal járt, hogy a transzgénikus kazettából az előtte levő rezisztencia gén (a mellékelt ábrán nptIII, fent (d.) pedig neo) egy deléció révén kitörlődött és a promótere így “átadódott” az aadA-nak.
Tanulság túl sok nincs, max. annyi, hogy minden egyes növényben folyamatosan alattomos és felügyeletlen géntranszferek zajlanak le, egy kvázi-bakteriális forrásból. Ha ennek gondolatától kiráz a hideg, akkor jobb a salátától gyorsan megszabadulni, és holnaptól zsírt enni zsírral, szendigáborosan.
Annyit viszont remélem sikerült szemléltetni, hogy a Greenpeace egyik legfőbb érve, ami alapján csuklóból elutasítják a génmódosítás gondolatát, egyszerűen az emberek ismerethiányára apellál. Nem egy valós problémát fogalmaznak meg, egyszerűen az ismeretlennel ijesztgetnek. Márpedig az idegentől való ódzkodásra, felületes és hibás előítéletekre alapozni egy kampányt morálisan nehezen védhető álláspont. Ha nem egy személytelen technológia démonizálásáról lenne szó, hanem egy hús-vér népcsoportéról, persze még nyilvánvalóbb (és persze veszélyesebb) lenne az egész. De így sem szép.
(A Captain Lemon karikatúra a Chadlonius.com-ról származik.)
Maliga P (2003) Plant biology: Mobile plastid genes. Nature 422: 31-32.
Bock R, Timmis JN (2008) Reconstructing evolution: gene transfer from plastids to the nucleus. Bioessays 30(6): 556-66.
Stegemann S, Bock R (2006) Experimental reconstruction of functional gene transfer from the tobacco plastid genome to the nucleus. Plant Cell 18(11): 2869-78.
Timmis JN, Ayliffe MA, Huang CY, Martin W (2004) Endosymbiotic gene transfer: organelle genomes forge eukaryotic chromosomes. Nat Rev Genet 5(2): 123-35.
Stegemann S, Bock R (2009) Exchange of genetic material between cells in plant tissue grafts. Science 324: 649-51.
Szerintem gond a felfogással is, hiszen a keresztezést, nemesítést, oltást “bio” eljárásnak látják-tartják sokan, mivel azt szalmakalapos gazdák is elvégezhetik otthon. A GM növényekről meg a fehérköpenyes, Big Pharma, gonosz tudósok kényszerképzet támad, meg hogy majd jól elrontanak valamit és kitörnek a mutáns növények a laborból, azt kiabálva hogy “Braaainz!!!”. Van ennél racionálisabb (bizonyítékokkal alátámasztott) magyarázatuk?
Na és ez a csoda:
“K: Veszélyesek-e a GM növények?
V: Eddig még nem sikerült bebizonyítani, hogy a GM növények biztonságosak.[…]”
Átfogalmazom:
K: Veszélyes buszon utazni?
V: Eddig még nem sikerült bebizonyítani, hogy a buszok biztonságosak. –> ticcsákbeee!!4!!!négy!!
GM-mentesség mellett elsősorban közgazdasági érvek szólnak. Magyarország termésátlagokkal (tehát mennyiséggel) nem tud versenyezni nyugaton, csak minőséggel. Mivel nagy divatja van a bio-nak, GM-mentességnek, ez egy hozzáadott érték a magyar terményeknél, ami megfelelő marketinggel jól eladhatóvá teheti őket. Jelenleg ez ugyan nincs kihasználva, de amíg a GM-tiltás fennáll, addig ez egy nyitott ajtó.
Az óvatossággal nincs semmi baj, főleg ha egy ilyen összetett dologba mint a dns-be piszkál bele az ember. Alapjában véve érthető a greenpeace álláspontja is valahol.
Mindenesetre ez már megint egy olyan dolog véleményem szerint ahol a vita csak összezavar mindent de eredménye soha nem lesz. Meg kell adni a lehetőséget hogy megértsék miről is szól a dolog és egyszerűen hagyni kéne az embereknek hogy maguk döntsék el mi a jó nekik, idővel a józan ész megoldja a problémát, akik meg indokolatlanul aggódnak minden miatt azok továbbra se használják, menjenek vissza bálnát menteni, abból baj nem lehet.
(Az illető nem egyszerű Greenpeace rajongó, hanem egy agráregyetemet végzett környezetvédelmi szakember (sic). Így persze még cifrább a dolog.)
Volt egy érdekes guardianos vita GMO mezőgazdaság/fenntarthatóság kapcsán, érdemes elolvasni magát a párbeszédet:
http://www.economist.com/debate/days/view/607
Helló,
Lenne egy-két kérdésem. Gondolom elég alapvető dolgok, de a genetikai ismereteim enyhén szólva hiányosak. Megköszönném, ha valaki bevágna egy linket, ahol lehet ezekről tájékozódni. Előre is köszönöm.
1. Lehet azt szabályozni, hogy az “idegen gén” meylik kromoszómába és hol épüljön be?
2. Hatással van ez arra, hogy a gén hol és mikor fejeződik ki?
3. Egyáltalán tudják befolyásolni a gén kifejeződésének helyét?
Lehet, hogy ezek teljesen értelmetlen kérdések, de laikusként ezekre lennék kiváncsi.
Szép estét a cikkírónak és a hozzászólóknak!
Már régóta figyelemmel kísérem a lap legtöbbször színvonalas szakmai diskurzusát és csak most mertem venni a bátorságot. Éppen a hónapban hallottam egy GMO-Greenpeaces történetről magyar szállal.
A kérdésem az:
Ismerik- e Pusztai Árpádot?
Merem nagy valószínűséggel állítani, hogy igen és azt is, hogy nem éppen kedvenc forrásanyag.
Én csak annyit szeretnék kérni dolphin Úrtól, hogy csináljon majd egyszer a szabadidejében (már ha van olyan) egy cáfolatfűzért Pusztai kolléga legtöbbször látott/hallott állításairól.
Remélem nem fogja fel tolakodásnak.
Válaszát előre köszönöm.
@új hús: Pusztairól esett szó, Szendivel való pengeváltásunk során. Pl. itt a vége felé: http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2010/10/19/Visszanyal_a_tejbegriz/
Én nem nagyon követtem a közelmúltban a munkásságát, de ha van valami figyelemre érdemes, azt szívesen szemügyre veszem.
@Bazsi:
1. – általában nem (elvileg lehet, és Drosiban meg talán egérben is vannak ilyen törzsek, de bonyolult.)
2. – befolyásolja mindenképpen. Ha egy olyan kromoszómaterületen van, ahol a legtöbb gén épp ki van kapcsolva, akkor sokkal nehezebb akormatint átalakítani, hogy az aktív legyen.
3. – valamennyire igen, mert sok olyan szabályozó enhancer régió ismert, amelyek elsősorban felelősek a génműködés szabályozásáért.
Pusztai Árpád kísérletiről három rövid oldalon írt legújabb könyvében Venetianer Pál.
Ezt beszkenneltem és feltettem a honlapomra (közérthető):
http://members.upclive.hu/gergelytibor/pusztai.htm
Egyébként nem a kontroll hiányát (mint dolphin írta), hanem a kevés (6+6) patkánnyal végzett kísérletet tartják komoly hibának.
@új hús: Pusztai a lektinek hatasat vizsgalja a taplalkozasra. A hires-hirhedt kiserlete az volt, hogy olyan genetikailag modositott burgonyaval etette a patkanyait, amely burgonya a Galanthus nivalis (hovirag) agglutinin nevu lektinjet termelte. Ez a lektin mergezo, es azert tettek a burgonyaba, hogy novelje a rezisztenciat a kartevo rovarokkal es fergekkel szemben.
Rengetegen kritizaltak Pusztai kiserleteit, en ezt nem is teszem, csak arra szeretnek ramutatni, hogy a teszt nem a genetikai modositas hatasat vizsgalta altalaban, hanem egy konkret mergezo feherjevel torteno genetikai modositaset. Igy meg ha el is fogadjuk neverteken az eredmenyeit (a szakma nem fogadja el), akkor sem altalanosithatunk belole a GM taplalek hatasara.
Ahhoz, hogy Pusztai-ügyben is eljussunk az “igazsághoz”, minél szélesebb körben érdemes tájékozódn. Most nincs sok időm, és még nicsnenek becsomagolva az ajándékaim, így Olvasásra ajánlom minden kedves blogozónak ezt a cikket, melyben Pusztai közbe- közbeírta az őt bírálónak a kommentjeit.
Szép karácsonyt minden blogozónak :Sambal Oelek
Here’s a very useful commentary by Dr Arpad Pusztai on an excerpt from a book by Dr Nina Fedoroff.
Fedoroff’s piece – entitled ‘Pusztai’s Potatoes – Is ‘Genetic Modification’ the Culprit?’ – has been published on CS Prakash’s AgBioWorld website.
http://www.agbioworld.org/biotech-info/articles/biotech-art/pusztai-potatoes.html
The following comment on Fedoroff’s piece comes from the New Zealand scientist Dr Robert Mann, “Here we see a novel place in the spectrum of contentions over [GM foods]. Much of Federoff’s account is far truer than what has been promulgated by GM-fanatics; yet she in turn becomes grossly inaccurate & unfair.
Dr Pusztai’s commentary is adapted from comments he originally sent to Dr Fedoroff. Having received no reply from Fedoroff, he has now agreed to their circulation. Dr Pusztai’s comments are interpolated into Fedoroff’s text in square brackets [PUSZTAI: …]. Occasionally in his comments Dr Pusztai makes use of the third person to refer to himself, eg “Dr Pusztai has worked and published in plant physiology”.
Happily, given the technicality of some of the issues both Nina Fedoroff’s text and Dr Pusztai’s commets are mostly highly readable.
—
Reply to Fedoroff:
Pusztai’s Potatoes – Is ‘Genetic Modification’ the Culprit?
By Dr. Nina V. Fedoroff
Willaman Professor of Life Sciences and Evan Pugh Professor Huck Institutes of the Life Sciences (http://www.lsc.psu.edu/) Pennsylvania State University University Park, PA 16802
Website: http://hils.psu.edu/lsc/fedoroff.html
On August 10th, 1998, Arpad Pusztai of the Rowett Research Institute in Aberdeen, Scotland appeared on the British TV show “World in Action.” In the course of the interview, he announced that his experiments showed that rats fed a diet of potatoes expressing a gene coding for a snowdrop sugar-binding protein showed stunted growth and reduced immune function (Enserink, Science 281.1184). He is further quoted as saying that he would not eat GM food and that he found it “very, very unfair to use our fellow citizens as guinea pigs” (Lee and Tyler, 1999).
The study made headlines around the world. According to Science’s Martin Enserink, the Rowett Institute was flooded with calls from reporters even before the show aired. He quotes Rowett director Philip James saying that the Institute was faced with “a megacrisis we didn’t remotely anticipate.” James is said to have examined the experiments and found them a total “muddle.” Pusztai’s laboratory was sealed, his notebooks were turned over to an audit committee and Pusztai was put on indefinite leave – he was out of a job. The audit committee’s report, released in October of 1998, concluded that Pusztai’s data did not support the conclusion that the transgenic plants had a deleterious effect on growth, organ development, or immune function in rats.
Pusztai, whom Rowett had been forbidden to talk to the press, got in touch with a number of scientists and asked them to review the audit report and his rebuttal to it, as well as a transcript from the World in Action show (Enserink, Science 283:1094-5). On February 12 1999, Professors Edilbert van Driessche and Thorkild C. Bøg-Hansen, colleagues who had collected the responses, issued a memorandum supported by more that 20 other scientists who had studied Dr. Pusztai’s findings (Lee and Taylor, 1999).
Their memorandum stated (the following is largely verbatim from the WSWS website): “Those of us who have known Dr. Pusztai’s work or have collaborated with him, were shocked by the harshness of his treatment by the Rowett and even more by the impenetrable secrecy surrounding these events. It is an unacceptable code of practice by the Rowett and its Director, Professor James, to set themselves up as arbiters or judges of the validity of the data which could have such a profound importance not only for scientists, but also for the public and its health.” The memorandum concludes, “There is no doubt in our minds that the reviews will remove the stigma of alleged fraud and will restore Dr. Pusztai’s scientific credibility.”
One of the scientists who reviewed Pustzai’s work, Dr. Vyvyan Howard, foetal and infant toxico-pathologist at the University of Liverpool, told the World Socialist Web Site, “I am working on some features of lectin toxicity and that is how I came to know Arpad Pusztai, who is certainly one of the world’s experts in this field.” Dr. Howard said that he believed Dr. Pusztai’s data was (sic) sound. “We think it would pass peer review and be published and we are at a loss to really explain why the Rowett Institute came to the conclusion it did.” Dr. Howard added that Pusztai’s findings “are of considerable importance in the current debate on the safety and hazard assessment of genetically modified foods”.
Professor S. Pierzynowski, from the Department of Animal Physiology, Lund University, Sweden, said, “I must stress that there is enough strong evidence that the work of the audit group was not objective and per se dangerous, not only for Dr. Pusztai, but generally for free and objective science.” Joe Cummins, Emeritus Professor of Genetics at the University of Western Ontario, Canada described the Rowett Institute’s treatment of Pusztai as “a great injustice”, adding that the “Institute continues to look inward to cover up its mistakes”.
These eminent scientists have not only raised serious concerns about the way research into GM food is being conducted, but that those who have dissenting voices are being suppressed and have had their careers ruined, and sometimes their health. Dr. Pusztai has suffered a mild heart attack brought on by the stress caused by trying to restore his scientific reputation and the credibility of his research.
These concerns were echoed by Dr. Kenneth Lough, FRSE, a former principal scientific officer at the Rowett Institute between 1956 and 1987. He said, “In my view the evidence presented in the audit report must be considered as unsafe and is without justification for use against the scientific reputation of Dr. Pusztai. The Institute is at risk in sending the wrong signals to scientists in this field of research that any sign of apparent default will be treated with the utmost severity. The awareness will of course act as strong deterrent to those who wish to conduct research in this vitally important field.”.
But a committee of six eminent members of the British Royal Society, set up in April of 1999 to review the Pusztai data, reached the opposite conclusion.
[PUSZTAI: None of the six members of the Working Group had expertise or any track record in nutritional studies!]
The committee sent out the material they received from Pusztai, the Rowett and other sources to scientists with expertise in statistics, clinical trials, physiology, nutrition, quantitative genetics, growth and development, and immunology.
[PUSZTAI: Pusztai has never sent any material to the RS. The Director’s wife re-typed and “edited”my response to the Rowett’s Audit Report and this, together with other materials, and against my wishes, was sent by the Rowett to the RS. Because the RS committee wanted to set up itself as judges in a scientific matter which they had no expertise in and were not willing to listen to and cooperate with us, I decided not to have anything to do with this committee. All letter- and e-mail exchanges, between the RS and myself and the referees’ reports and my replies to them are posted on my website: http//www.freenetpages.co.uk/hp/a.pusztai, so everybody can judge the fairness of this for his/her satisfaction.]
The committee reviewed the opinions it received and issued a summary statement in June of 1999. The consensus of these experts was that the experiments were poorly designed, the statistical inappropriate, and the results inconsistent. Their recommendation was that the experiments be repeated and the results published.
[PUSZTAI: There is a curious distance between the opinions of some of the referees and the RS Final Report. Even more curiously, when a referee’s opinion (see referee no. 6) appeared to lean towards the conclusions we reached he or she was told to re-write it. See my homepage!
VERY INTERESTINGLY, DESPITE THE STRONG RECOMMENDATION GIVEN IN THE REPORT TO REPEAT THE WORK, NOW EIGHT YEARS LATER IT HAS STILL NOT BEEN REPEATED!]
Pusztai jumped to his own defense with a detailed response (http://www.freenetpages.co.uk/hp/a.pusztai/). He and a colleague with whom he had worked for some years published their study in medical journal Lancet (Ewen and Pusztai, 1999). Lancet, in turn, came under sharp criticism from a number of quarters, including U.K.’s Biotechnology and Biological Sciences Research Council, which called the journal “irresponsible.” But Lancet’s editor, Richard Horton, stood by the publication. Five of 6 reviewers had favored publication and he believed that it was appropriate for the information to be available in the public domain (Enserink, Science 286:656).
So what’s this all about? Why this titanic battle of experts? Why is Pusztai, until this incident considered an authority on the plant proteins called lectins, under such fierce attack? He’s written three books on lectins and published 270 research papers. Moreover, he’d worked at the Rowett Institute for 35 years. On the surface of it, his now-controversial research was perfectly straightforward: he fed genetically modified potatoes expressing a snowdrop lectin to rats and looked to see whether this food affected their physiology, particularly the gut, metabolic process and immune system. What are lectins? Should we worry about them? Should we share Pusztai’s concern and conclusion that genetic engineering itself results in “……possible gene silencing, suppression and/or somaclonal variation”?
The protein in question is cal
A “népi képet” nyilván “némi képet”. Csak azért jegyzem meg, mert elgondolkodtam: “az emberek döntsék el maguk” vélemény azért gáz, mert “az emberektől” nem várható el, hogy en bloc megértsék a genetikát, az evolúciót (főleg ma, amikor már NEM CIKI azt állítani, hogy az evolúció baromság). Szóval “az embereknek” sajnos csak “népi képe” van a dolgokról és nem “némi képe”. Nem biztos, hogy jó dolog népszavazásra vinni olyan dolgokat, amelyekről “az emberek” alapos tudás nélkül döntenek. Lehet, hogy jobb, ha jól működő, kontrollált, értelmes tudományos vita folyik.
@SambalOelek: Osszefoglalnad roviden, magyarul, mit akartal mondani? Ha a cikk amit idezni probalsz, nyilvanosan elerheto, add meg a linket, latod, csak egy resze jott at (az is hosszu), abbol nem ertheto mit tenne ez hozza a GM kerdeshez.
Nicsak, lemaradt a Fedoroff versus Pusztai cikk vége a nagy karácsonyi ámokfutásban!
Ha már így alakult, talán nem is baj, ha kihagyok egy terjedelmes részt a lektinek fajtáiról stb. Meg ha ilyen hosszú, talán el sem olvassátok. De idemásolom a cikk legvégét:
“Pusztai has been criticized severely for the quality of his experiments. His experiments have been attacked for their small sample sizes, the use of inappropriate statistical procedures, and the fact that a diet of raw – or even cooked – potatoes is a bad diet for rats (people too), even when supplemented with a bit of extra protein.
[PUSZTAI: For Prof. Fedoroff’s education, potato proteins are one of the most nutritionally valuable proteins, certainly a great deal better than some of the poor quality soya proteins.]
But oddly enough, in all that has been written about these experiments, no one seems to have seen their central flaw, which was that he did not use appropriate controls. A “control” is the part of an experiment that allows the researcher to examine the consequences of just the change (in this case) or the treatment (in the case of a drug) under study. In Pusztai’s experiments, the control potatoes had a different history than the transgenic potatoes and, in particular, that history included a culture procedure that induces somaclonal variation. The likeliest source of the variation he detected – and of the differences he attributed to the fact that they contained foreign DNA – was the culture procedure itself. In order to be able to attribute the deleterious effects of the transgenic potatoes to the newly introduced gene or to some other part of the introduced DNA, he would have had to make a comparison between potatoes that had the very same history, but either had or lacked the transgenic construct. This can be done, but the study that Pusztai participated in was simply not designed for such a test.
[PUSZTAI: It appears that Prof. Fedoroff is not satisfied to make blatant mistakes once she has to keep repeating them again and again. She should take the advice given above, go to the library and read the relevant papers before she shows up her superficiality in scientific matters. It is really curious that scientists who may be excellent in their own fields but have no nutritional, toxicological or gastroenterological expertise have an inner (or other?) compulsion to teach the real practitioners with considerable track record how they should have done their work. It would be laughable if not so depressingly sad that such people (and Prof. Fedoroff is better than some others) tell someone who published more than 4O papers in top nutritional journals with the same design as that of the GM potato study that what is an inadequate sample size, or statistics. She should have known that these experiments are always designed in close cooperation with statisticians to be sure that the results of the experiments should be valid. I feel sad that for whatever reasons she has decided to speak out in something that is not her field of expertise. But I want to thank her for her good work of spreading (although a bit second-hand) reasonably good informations on lectins. I am sure, it could not have escaped her notice that a great deal of this has actually come from Dr Pusztai’s lab. I think she ought to take to heart the Latin saying: “si tacuisset philosophus mansisset”.
A final comment [directly to Dr. Nina V. Fedoroff]: Please, read (from A. Pusztai and S. Bardocz) the latest review (2OO5): “GMO in Animal Nutrition: Potential Benefits and Risks” in R. Mosenthin, J. Zentek, T. Zebrowska eds. “Biology of Nutrition in Growing Animals” Elsevier Limited, pp. 513-54O. I am sure, it will widen your horizon and even more importantly your professional knowledge”
És érdemes elolvasni Darvas Béla Pusztai Árpáddal készített interjújának egy részletét is (az Élet és Tudományban jelent meg, 1999-ben.)
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9920/pusztai/pusztai.htm
Pusztai Árpád breviáriuma.
Pusztai Árpád biokémikus 1998. augusztus 10-én a brit televízió World in Action című műsorában csupán hat mondat erejéig jutott szóhoz. Arról beszélt, hogy az általa vezetett kutatócsoport egy transzgénikus burgonya vizsgálata során az etetési kísérletben – patkányokon – egészségkárosító hatásokra figyelt föl. Továbbá megjegyezte: a genetikailag módosított összetevőt tartalmazó élelmiszereket világszerte nem kielégítő
mélységben tesztelik. Angliában ennek hiányában –tette mondanivalóját szemléletesebbé – az emberek egy roppant kísérlet tengerimalacaivá avanzsálnak.
(…)
– Elhatározta-e augusztus 10-én, hogy kétségeiről a nyilvánosságnak is beszámol, vagy mindezt csupán a perc hozta?
– Nem egyszerű erre válaszolnom. Felelősségérzéssel, de egyre keserűbben láttam, ami történik. Például a már termesztésbe fogott transzgénikus (a fajra nem jellemző idegen gént tartalmazó) növények dokumentációja elképesztően szegényes. Ezt az élelmiszer-technológiát világszerte úgy vezetik be, hogy a terméket nem előzi meg részletes táplálkozástani vizsgálat. Például a glyphosate-rezisztens növények termesztését mindössze egyetlen táplálkozástani közlemény támogatja. Ezekben a növényekben valamilyen idegen eredetű gén van, s az olyan enzimet termel, amely a glyphosate-hatóanyagú totális gyomirtószert képes lebontani.
– Vajon akadnak-e adatok arra, hogy a glyphosate-metabolitoknak milyen táplálkozástani hatásaik vannak az állatokra?
– Aligha vannak. Az intézetünkben kilencévi vizsgálat előzte meg a hóvirághagyma GNA lektin génjének kiválasztását, amely emlősökben nem okoz problémát, míg a rovarokat pusztítja. Ehhez fogható mélységű táplálkozástani vizsgálatokat a hasonló, ám már a termesztés lépcsőfokán tartó fejlesztések kutatói – úgy látszik – nem tudnak felmutatni. Miközben csoportunk a legutóbbi három évben hat jelentésben foglalta össze intézetünk vezetői számára, hogy a hóvirágból a burgonyába átvitt GNA gén jelentős változásokat idéz elő mind a gumóban, mind az azt fogyasztó patkányok szervezetében, információink nem jutottak el a döntéshozás fórumaira. Ebben az intézeti információ-visszatartásnak, egyet nem értésnek és a minisztériumok közötti rivalizálásnak szintén szerepe volt.
Nyilatkozatom előzetes tartalmát a Rowett vezetői is ismerték, bár később ezt tagadták. Nem nekem kellene magyarázkodnom azzal kapcsolatban, hogy miért. A nyilatkozat időpontjában tudtam, miről fogok beszélni, s tudtam azt is, hogy mindezt kutatási adatok ismertetése nélkül kell tennem, arra is gondolva, hogy nem veszíthetjük el a kutatásmegrendelőket. Ám a Rowett vezetősége, a nyilatkozat másnapján – és nélkülem – téves kísérleti adatokat is közölt. Én tehát az intézettel egyeztetett, figyelemébresztő gondolataimat mondtam el, s azokat ma is vállalom. Sejtettem, hogy komoly visszhangjuk lesz, de hogy ekkora nyilvánosságot kapnak, azt nem. Számomra azonban csak az lesz megnyugtató fordulat, ha e területen körültekintő táplálkozástani vizsgálatok is indulnak majd.
– Miért előzte meg nyilatkozata a tudományos zárójelentésének leadását?
– Az interjú szerintem nem azonos műfaj a tudományos hírközléssel, a publikációval, hiszen én mindössze 150 másodpercben, adatok nélkül nyilatkoztam. Ráadásul egy tudományos publikáció megjelenése – sajnos – legalább két évvel elmarad a tényleges kísérleti kiértékelés dátumától. A transzgénikus növényekből napjainkban már élelmiszereket készítenek, s azok egyre több embert érintenek. Ha ma világosak az aggályaim, várnom kell-e két évig, hogy akkor majd körülbelül húsz kutató elolvassa és tudomásul vegye az üzenetemet, vagy most azonnal figyelmeztetnem kell, a nyilvánossághoz fordulva?
– Jól gondolom-e, hogy fölvetésére hamarabb reagált a politika, mint a munkahelye? Ki befolyásolt kicsodát?
– Az interjúra először a biotechnológiával foglalkozó Monsanto és AgrEvo cégek szóvivői reagáltak. Számomra ma is rejtély, hogy honnan jutottak adatokhoz. Igaz, hogy tájékozottságuk nem volt pontos: az a ConA génre (azaz a Canavalia ensiformis babfaj génjére vonatkozott, amellyel az említett hároméves programunkban mi nem dolgoztunk), nem pedig az általunk vizsgált GNA lektin génre. Az, hogy a ConA gént “hírbe hozták”, kutatásainkkal kapcsolatosan (ezt tévesen és számomra érthetetlenül a Rowett is megerősítette) félreértelmezések tucatjait “eredményezte” a sajtóban. Ezt követte a biotechnológiával foglalkozó kutatóintézetek reagálása. A politikusok kétségtelenül igen hamar reagáltak. Megérzésem szerint ez hatott a Rowett igazgatójára, Philip Jamesre, hiszen ma 60 évesen is politikai karrierre készül. A kormány az élelmiszeripar vezetését – amerikai mintára – leválasztani készül a mezőgazdaságról többszörös szakmai elágazódása (például egészségügyi vonzatai) miatt. A mintegy 3000 fős személyzettel szervezendő Food Standard Agency első számú lehetséges miniszteréül a Rowett már említett igazgatója jött szóba.
– Melyek a világsajtót bejáró kísérleteinek ma is vállalható tanulságai? Egyediek ezek, vagy más fejlesztéseket is érintenek? Arra gondolok, hogy a GNA lektin génnel van-e probléma, vagy a vektor szerepét betöltő DNS-résszel, netán a bejuttatási technika a felelős?
– Egyrészt tudjuk, hogy a gének jelenlegi bejuttatási technikái a növények kromoszómáinak felébe véletlenszerűen építik be a transzgént, s azok kópiaszáma, valamint a transzgének egymáshoz való helyzete is kihat a kifejeződés mértékére. Másrészt viszont a beépülés véletlenszerű helye elronthatja (“hallgatásra” kényszerítheti) a saját gének tevékenységét. Ha a GNA génnel volna a probléma, akkor a kutató keresett volna egy másik gént. Ha ellenben a génszerkezettel van baj, akkor a gond már sokkalta nagyobb. A patkányok hasnyálmirigyére gyakorolt hatás nem származhat a GNA géntől. Tegyük fel, hogy a víruspromóter okozza a problémát. A biotechnológiai multik érzékenysége ezzel kapcsolatban érthető, mivel termékeikben ugyanazt a promótert használják, mint mi. Ekkor, persze, valamennyi módosított burgonyavonalunknak mutatnia kellett volna ugyanazt az egészségkárosító hatást, ám köztük nagyfokú eltérés volt. Ezért – a sejtszintű változékonyság okaként – a nem helyspecifikus transzgénbeviteli technika hatására gyanakodtunk. Minden bizonnyal azonban ezek kombinált hatásáról van szó; a vektorszerkezetből és a transzgén helyzetéből adódó együttes hatásáról. Bizonyos transzgénikus növények fehérjetartalma 20 százalékkal csökkent, és a módosított burgonyák beltartalma általában nagymértékben eltért egymástól.
– Vázolná-e, hogy a vizsgálatokban mennyien vettek részt, és kollégái hogyan foglaltak állást?
– Az intézetnek – más témák eredményeként – mintegy 2 millió font bevételt szereztem, amellett három doktoranduszom is volt. Nyugdíjazásom után mindez másokra szállt, érthető hát több kollégám várakozó közönye. Ráadásul számukra a Rowett a mai napig tartó nyilatkozási tilalmat rendelt el. A szólás kiváltsága – nyugdíjazásom miatt – csak engem illet meg. Ám a GNA gént tartalmazó burgonyával megkezdett munka – tudomásom szerint – a Rowettben nem folytatódik, vagy ha igen, akkor az addigi résztvevők kizárásával.( Kiemelés tőlem, Sambal Oelek)
– Novembertől februárig miért zárkózott el a nyilvánosság elől?
– Augusztus 10-étől február 16-áig nem nyilatkoztam. A közben napvilágot látó információk nem közvetlenül tőlem származnak. Az igazgatóm rendelte el, és nekem a szerződésem meghosszabbítása miatt ezt tudomásul kellett vennem. Angliában a 60. életév betöltése után csak éves szerződéshosszabbításokra van mód.
– Hogyan érzi: kihasználták-e az állításait valami eredetileg nem tervezett célra, semmibe véve, hogy mindez mit jelent majd Önre nézve?
– Egészen biztos, hogy ennél a tűznél mindenki meg akarta sütni a pecsenyéjét. A segítő ajánlkozásokat kritikával fogadtam: mennyiben képviselik az ésszerűséget és a tudományt. Ám az ellenérdekelt multinacionális vállalatok – nos, erről jobb nem beszélni – arra törekedtek, hogy megszégyenítsenek engem. Azt is állították, hogy amiről beszéltem, az soha nem létezett, azaz mi nem dolgoztunk GNA transzgénikus növényekkel. A Novartis egyébként megvette a hóvirághagymából származó GNA lektin gént! (Kiemelés tőlem, Sambal Oelek) (…)
@SambalOelek:
Ha ennyit irodlamazol, akkor nyilván sikerül megválaszolni az előző Szendi posztnál felmerülteket:
– miért nem voltak kontroll állatok a kísérletben?
– miért nem sikerült senkinek megismételni ezt a fantasztikus eredményt?
sőt, hozzáadok mégegyet: miért nem közvetlen sejtosztódást néztek (ha már arról szóltak a következtetéseik), mikor ez kicsit is komolyabb laborban teljesen standard dolog?
Ezek nélkül idemásolhatod a teljes Háború és békét is, relevanciában alig különbözik majd az előző Pusztai-önmentegetésektől.
@ dolphin:
Köszi a válaszokat!
@ Gergely Tibor:
Nekem úgy tűnik, hogy mind Pusztai Árpád, mind Irina Irmakova egy konkrét genetiakilag modosított növény hatásit vizsgálták, majd ebből próbáltak általános következtetéseket levonni minden GMO termékre. Ezek szerint mindketten feltételezték, hogy van valami közös minden ilyen élőlényben, ami veszélyes, bár magára az okra, ha jól értem nem mutattak rá. Számomra ez olyannak tűnik, mintha én gmo-mentes légyölő galócát etetnék a kísérleti patkányokkalm, majd miután kimúltak, arra a következtetésre jutnék, hogy a “természetes” nővények veszélyesek.
Egyébként próbált valamelyik kutató magyarázatot adni arra, hogy a gmo növények úgy általában miért károsak?
SambalOelek: Nagyon erdekes amit ideztel!
“Az intézetünkben kilencévi vizsgálat előzte meg a hóvirághagyma GNA lektin génjének kiválasztását, amely emlősökben nem okoz problémát, míg a rovarokat pusztítja.” – Ehhez kepest a Pusztai publikalt GM krumplis cikkeben PMID:10533866, ha jol olvasom, a GM krumplinak es a normal krumplihoz adott lektinnek hasonlo volt a hatasa. Akkor ez mit jelent? Vagy intézetükben folytatott kilencévi vizsgálat az artalmatlansagrol, vagy a cikk konkluzioja az artalmassagrol teves lenne?
Tovabbi erdekesseg az idezetedbol:”valamennyi módosított burgonyavonalunknak mutatnia kellett volna ugyanazt az egészségkárosító hatást, ám köztük nagyfokú eltérés volt.” – errol vajon lehet-e bovebbet tudni, milyen kulonbozo GM vonalakat vizsgalt es milen eredmennyel?
Ez egy erdekes cikk a temaban, http://www.mindfully.org/GE/Arpad-Pusztai-Potato.htm
Kulon felhivom a figyelmet a kis ablakban szereplu Pusztai idezetektre: nem altalaban a GM taplalakokat ellenzi, csak a GM burgonyat. Pontosabban csak azt a konkret GM burgonyat, amit ok vizsgaltak.
12,tamaskodó
Sajnos nincs időm most összefoglalni, de itt a link
2006-os a cikk
http://www.gmwatch.org/latest-listing/1-news-items/1937-pusztai-replies-to-fedoroff
pusztán praktikus okokból másoltam, mert velem már előfordult, hogy nem tudtam megnyitni a megadott linket
dolphin Szendiről írt cikkedben „adu ászként” hivatkozol Szendi Pusztairól való pozitiv véleményére.
Érdemes feleleveníteni – annak érdekében, hogy mások is megértsék, miről is beszélünk mi ketten– hogy ki, mikor, mit állított.(Mármint Szendi és Pusztai és te) Ahhoz képest lehet pl. a blogolvasóknak mérlegelni – általam és általad – beidézett szövegeket.
Ha már ennyit irodalmazgatok :-))
Bemásolom ide legelőször azt a pár mondatot, hogy– szigorúan véve–mit is írt Szendi Pusztaiékról (hiszen sokan nem olvasták a Paleo-könyvet)
SZENDI ÍGY FOGLALJA ÖSSZE KÖNYVÉBEN PUSZTAIÉK KUTATÁSI ERDEMÉNYEIT
„ Arpad Pusztai, az Angliában élő vegyész 1998. augusztus 10-én a brit televízió World in Action című műsorában csupán hat mondat erejéig jutott szóhoz. Ez a hat mondat azonban az állásába került. Ez arról győzte meg Pusztait, hogy a lektin még annál is veszélyesebb, mint gondolta, hisz nemcsak megbetegedni lehet tőle, de az ember még az állását is elveszítheti. Pusztai körül a legfelsőbb kormányzati körökből irányított botrány tört ki, amikor napvilágra került munkacsoportjának kutatása, amely szerint a hóvirág hagymájából vett génekkel ellenállóbbá tett burgonyában található lektin a kísérleti patkányoknak súlyos bélkárosodást okozott. Pusztai és Stanley Ewen közösen írt tanulmányát a The Lancet végül minden fenyegetés ellenére közölte.(46 o. )”
KIKERESTEM, MIT ÍRTÁL AZ EREDETI , ELLENSÉGÜNK A TEJBEGRíZ C, CIKKEDBEN:
„… pozitív tükörben jelenik meg, mint Pusztai Árpád botrányos metodikájú GMO kísérletei (46. o.). (A bevezetőben már emlegetett Goldacre Pusztai munkáját elrettentő példaként használja, hogy miként ne csináljunk tudományos kísérletet. Például megfelelő kontrollcsoport nélkül ne, mert akkor nem tudjuk értelmezni, amit látunk. Nem véletlen, hogy Pusztai “eredményeit” azóta sem tudta senki megismételni, bár a zöld mozgalmak továbbra is magányos hősként tekintenek rá.)”
AZ „ELLENSÉGÜNK A TEJBEGRÍZ” KOMMENTJEIBEN, A NEKEM ÍRT HOZZÁSZÓLÁSODBAN PEDIG EZT ( 118.- as komment)
„Pusztai esetében meg nyilván azok pártján lettem volna, akik szerint egy _kontroll nélküli_ kísérlet értelmezhetetlen. (Megj. ezeket az eredményeket azóta sem tudta senki megismételni…) Próbáljuk meg elképzelni, hogy XY előáll egy antidepresszánssal, aminek állítólag nagyon kafa hatása van, csak épp nem volt kontrollcsoport a vizsgálatában. Szendi milyen oktávban kiabálna, vajon…?”
EGY KIS KITÉRŐ:
Az antidepreszzánsokkal kapcsolatos mondataid azt a feltételezést sugallják, hogy az antidepresszánsokkal végzett kísérleteknél még sosem fordult elő, hogy nem volt kontrollcsoport.
ENNEK AZ ELLENKEZŐJE AZ IGAZ.
RENGETEG OLYAN ANTIPEDESSZÁNS VIZSGÁLAT VAN, AHOL NEM VOLT RENDES KONTROLLCSOPORT!!
.
DE KANYARODJUNK VISSZA:
MEGNÉZTEM AZ EREDETI CIKKEDBE BEIDÉZETT GOLDCARE-LINKET :
A mindössze 4 bekezdésből 3 bekezdés egy csukamájolajos kísérletről szól, aminek már nem mentem utána. Elképzelhető, hogy az tényleg vitatható színvonalú vizsgálat volt. Csak éppen nincs köze Pusztaiékhoz! Goldcare a csukamájolajtól szabad asszociációs módszerrel jut el a GM burgonyáig.
1 db bekezdés szól tehát Pusztaiékról.
„ In 1998 Dr Arpad Pusztai announced through the telly that genetically modified potatoes “caused toxicity to rats”. Everyone was extremely interested in this research. So what had he done in his lab? What were they fed? What had he measured? A year later the paper was published, and it was significantly flawed. Nobody had been able to replicate his data and verify the supposed danger of GM because we hadn’t seen the write-up, the academic paper. How could anyone examine, let alone have a chance to rebut, Pusztai’s claims? Peer review is just the start: then we have open scrutiny, by the scientific community, and independent replication.”
Goldcare valóban pocskondiázza őket. A pocskondiázás azonban csak egy VÉLEMÉNY.
Szerintem ebben a történetben az a megrázó, hogy Pusztai eredetileg elkötelezett, a „génmódosításban hívő” Lektinekben világelső tudós volt, és számára is megdöbbentő az eredmény, amit találtak.
AZT ÍROD
„Megj. ezeket az eredményeket azóta sem tudta senki megismételni..”
Az alábbi részleteket Baintner Károly: Hat év GM-vita című cikkéből másoltam ide. A cikk a Biokémia c. szakfolyóirat 2004. júniusi számában jelent meg. (28: 48–52).
.
NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY MÁSOK MEGPRÓBÁLTÁK MEGISMÉTELNI PUSZTAIÉK KÍSÉRLETÉT ÉS NEM SIKERÜLT, HANEM: NEM IS PRÓBÁLTÁK
Baintner Károly: Hat év GM-vita ( részletek)
„A Pusztai–Ewen kísérlet: visszatekintés
A skót Mezőgazdasági Minisztérium már a kezdet kezdetén jelentős összeget áldozott a genetikai módosítás biztonsági kérdéseire. Számos brit intézményés kutatócsoport kooperált egy lektingénnel módosított burgonya előállításában és vizsgálatában. A patkányokkal való etetési kísérleteket és az immunológiai vizsgálatokat Pusztai Árpád vezette, a szövettani és morfometriai vizsgálatokat pedig Stanley Ewen végezte. A kísérletek még 1996–98-ban történtek Aberdeenben, de ilyen méretű és mélységű vizsgálat azóta sem történt GM növénnyel.(KIEMELÉS TŐLEM, SAMBAL OELEK)
(…)Pusztai és Ewen olyan paramétereket követtek nyomon, amelyek a GM élelmiszert fogyasztó embereken nem vagy csak nehezen vizsgálhatók. Azt találták, hogy a GM burgonyát legalább egy héten át és a diéta nagy százalékában fogyasztó patkányoknál a gyomor- és bélhámsejtek gyorsabban szaporodtak, minek következtében szignifikánsan megvastagodott a vékonybélben az ún. kriptákat tartalmazó réteg . Ez a bélnek egy jól ismert reakciója mindenféle káros hatással szemben. A morfometriai vizsgálat jelentős gyakorlatot és felkészültséget igényel, ami a jelen esetben megvolt, és az eredményeket Európa vezető orvosi lapjában,a Lancet folyóiratban publikálták [.( A PUBLIKÁCIÓ 1999 október 16.történt, SAMBAL OELEK MEGJEGYZÉSE )
Ez a lap szövettani felvételeket nem közöl, a morfometria alapjául szolgáló képeket a szerkesztőségben letétbe kellett helyezni. Én egy előadáson láttam a kivetített képeket, és számomra ez sokkal meggyőzőbb volt, mint a cikkben közölt csupasz számok.
(…)
A pro-GM tábor Pusztait hol nyíltan, hol burkoltan csalással vádolta. Egész véletlen, hogy 1997-ben három hetet tölthettem Pusztai laboratóriumában.A GM-mel kapcsolatos munkákban nem vettem részt, mégis betekintést nyerhettem a munkák színvonalába, és csak a legjobbakat mondhatom.
Egyébként a kísérleti adatokat a beosztott kutatók „termelték”, a ’98 augusztusában rajtaütésszerűen elkobzott kísérleti jegyzőkönyvekben az ellenfelek nem találták csalás nyomait, ez fel sem merült. Az utolsó immunológiai kísérletet az ellenfelek fejezték be, mégpedig az előzőhöz hasonló eredménnyel. A szövettani blokkokat nem tudták ugyan elkobozni, itt azonban a kiértékelés, sőt még a szövettani előkészítés is „vakon” történt.
A Pusztai–Ewen kísérletet szakmailag is sokan és hevesen támadták, de a magam részéről egyetlen olyan kritikát sem olvastam, amelyet elfogadhatónak,helytállónak tekinthetnék. A legtöbb kritika célt téveszt a jól megválasztott kontrollok következtében. A Pusztai–Ewen kísérletek eredményeit tehát komolyan kell venni, vitatkozni inkább azon lehet, hogy ezek alapján mit kellene tennünk. A heves viták miatt feltétlenül szükséges lett volna a kísérletek mások általi megismétlése ugyanazzal a génkonstrukcióval, vagy egy másikkal. Ez nem történt meg, hacsak valamelyik biotech cég titokban
meg nem tette. Független kutatók be tudnak szerezni ugyan GM növényeket, de a biotech cégek nem árulják el, hogy melyik volt a módosítatlan („szülői”) törzs, tehát nincs meg a megfelelő kontroll, és pénzt is nehezen lehetne szerezni a kísérletekhez. (…)
VERY INTERESTINGLY, DESPITE THE STRONG RECOMMENDATION GIVEN IN THE REPORT TO REPEAT THE WORK, NOW EIGHT YEARS LATER IT HAS STILL NOT BEEN REPEATED!]-írja 8 évvel későbbcsupa nagy betűvel Pusztai a Fedoroff kommentjében.Lásd a 10-es hozzászólásomat!
A ROwettt intézetben megszüntették
a kísérletetet, a Novartis pedig megvette a hóvirághagymából származó GNA lektin gént- amint az
az ÉLet és Tudomány interjúból kiderül.( Lásd 14-es hozzászólásom)
@Bazsi:
Ugyan már dolphin válaszolt, de kiegészíteném ezzel-azzal.
“1. Lehet azt szabályozni, hogy az “idegen gén” meylik kromoszómába és hol épüljön be?”
Alapesetben a felhasznált retrovírusok, ugráló genetikai elemek véletlenszerűen építik be valahová a genomba a transzgént. Léteznek olyan rendszerek, ahol ez nem véletlenszerű, például ecetmuslicában egy kromoszóma adott helyére bejuttattak egy rekombinációs helyet, arra a helyre bázispár pontossággal beépíthető bármilyen transzgén. Ez nyilván megoldható lenne növényeknél is, de ebben a környezetben nem hiszem, hogy működőképes lenne, mert a feladat nem az, hogy egyetlen kukoricatörzsbe több ezer különböző transzgént beültetve az eredeti növény több ezer változatát hozzuk létre, hanem éppen az, hogy minél több különböző növénybe juttassuk be ugyanazt a transzgént. A különbség oka nyilvánvaló, az ecetmuslica genetikai modellszervezet, nem haszonállat, nyilván egészen más dolgokra használják, mint a tehenet, vagy a kukoricát. Ráadásul ha ennek a vitának a szemszögéből nézzük, nem oszt nem szoroz, mert a platformkromoszóma (a beépített rekombinációs helyet tartalmazó kromoszóma) is már GÉEMÓ és mint ilyen eleve üldözendő lenne.
A legjobb módszer, amiről eddig hallottam, az magyar találmány, a mesterséges kromoszóma (http://hadlaczky.atw.hu/MagyarTudomany2000majus.pdf). Itt egy fölös kromoszómát készítenek el laborban, sejtvonalakban, ami semmi mást sem tartalmaz, csak rekombinációs helyeket, amik szabadon föltölthetőek mindenféle transzgénekkel. Ha elkészült viszonylag könnyen bejuttatható akárhány különböző genomba, így nem túl nagy munkával előállítható lenne belőle a mezőgazdaságban szükséges mennyiségű törzs is. Viszont technikai értelemben ez is GÉEMÓ, mint olyan üldözendő.
“2. Hatással van ez arra, hogy a gén hol és mikor fejeződik ki?”
De még mennyire! Ecetmuslicában rengeteg RNS inhibíciós konstruktot készítettek már, az alapelv az volt, hogy minden gént egyesével kiütve az összes gén működése vizsgálhatóvá válik. Ezek a törzsek központokból megrendelhetőek, használhatóak. A gyakorlatban viszont mielőtt bármit kezdenél egy ilyen léggyel, nagyon alaposan körbe kell hogy járd, ugyanis az elkészült törzsek egy jelentős részében egyáltalán nem működik a bejuttatott transzgén, éppen azért, mert a kifejeződése nagyban függ a genomi környezettől, ahová beült. Van ami egyáltalán nem működik, van ami csak bizonyos szövetekben, van ami mindenhol, van ahol a beépülés maga elront valamilyen másik gént, az elképzelhető összes változatban. No most ha ipari felhasználásra dolgozol, akkor viszont megteheted azt, hogy megvizsgálsz ötven, száz, ezer vagy akárhány különböző beépülést és csak azt az egyet használod fel, amelyik éppen ott és akkor fejeződik ki, ami neked pont jó, a többit meg kidobod.
“3. Egyáltalán tudják befolyásolni a gén kifejeződésének helyét?”
Igen. Elméletben a transzén elé szabott szabályozóelemek pontosan ott hajtják meg a transzgént, ahol mi akarjuk. Természetesen ezt is módosítja a genomi környezet, ahol ül, de semmi akadálya sincs, hogy mint fentebb akár ezer különböző beépülést végignézve azt az egyet használjuk csak, amelyik úgy működik, ahogy mi akarjuk, a többit meg kidobjuk.
@SambalOelek:
Akkor most másodjára is lefutjuk ezeket a köröket (harmadjára nem fogom, hanem egyszerűen ignore ON lesz, akármekkora CapsLocokt szerelsz a billentyűzetedre):
– Pusztaiék cikkében nincs kezeletlen kontroll, azaz normál diétán élő állatok. Ezt nem lehet kimagyarázni, ez kapitális kísérlet-tervezési hiba. Nincs mihez viszonyítani az eredményeiket, így azok eleve értelmezhetetenek.
– senki, ismétlem senki nem gátolta, ill. gátolja a Greenpeacet és a hasonló GM-ellenes társaságokat, hogy megismételjék Pusztaiék kísérleteit. Ha van bálnavadász-vadász hajókra, meg folyamatos médiakampányokra pénz, akkor erre is biztos akadna. Még máig nem történt meg….
Goldacre pedig tényszerűen Pusztait hozza fel (ha nem épp Wakefieldet) arra, hogy milyen amikor egy kísérket pcsék. Egy példát linkeltem, de ott van a könyve is, ahol Pusztai szintén többször említődik. Hogy ez vélemény?, persze. De a tények alátámasztják,
@ SexComb
Köszönöm a választ!
Akkor, ha jól értem, a GMO technológiában komoly szerepe van az utólagos szelekciónak. Ismerjük ugyan a transzgén által kódolt fehérjét, de hogy az adott esetben hol jelenik meg és milyen hatásai vannak mondjuk egyes embriológiai folyamatokra az sokszor utólag derül ki. Ez persze ugyanígy érvényes a természetes transzferekre és egyéb genetikai változásokra is azzal a különbséggel, hogy ott az előzetes információnk és befolyásunk jóval kevesebb, konkrétan semmi. Tehát, igen, alapsan meg kell vizsgálni minden GMO terméket, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerül. És igen, ugyanígy kell eljárni minden egyes természetes módon nemesített fajtával, akkor is ha maga a pödrött bajszú, nemez-kalapos dédapám hozta létre lenn a délibábos Hortobágyon.
@Bazsi: Pontosan. Az, amit a GÉEMÓ vita középpontjába helyeznek, hogy nem irányítható a beépülés, egyrészt technikailag is megkerülhető (mesterséges kromoszóma), másrészt sokkal de sokkal azelőtt, hogy eladható termék lenne belőle, egyszerűen kiválasztható az az egy beépülés, ami pont úgy működik, ahogy gondoljuk és kész. A többi már a laborból sem kerül ki sohasem.
Hozzátenném, hogy egy ezer éve termesztett kultúrnövényben sem védi meg semmi sem egyik gént sem attól, hogy elromoljanak a szabályozóelemei és máshol fejeződjön ki, mint addig. Egyébként ha megnézzük a már termesztett kultúrnövényeket, ugyanezt látjuk: A Triticale esetben fogták a búzát, a rozst és a kettő teljes genomját egy sejtbe hozták össze. Itt nem egy gén került be egy növénybe ellenőrizetlen módon, hanem néhány tízezer, úgy hogy a leghalványabb sejtése sem volt senkinek sem arról, hogy hol és mikor fognak kifejeződni. (Azt sem tudták, mit jelentenek ezek a szavak.) Ja, csak akkor még nem volt Greenpeace, akik ész nélkül tiltakoztak volna minden ellen, amire a mi nagy bölcs vezérünk azt mondta, hogy rossz.
A nemezkalapos dédapád pedig erről mit sem tudott annak idején. A nemesítés úgy történt, hogy időnként megjelentek új változatok, vagyis mutációk történtek, egyes gének másképpen működtek, például megváltozott a fehérjetermékük, vagy a kifejeződésük helye és ideje. De ezzel nem foglalkoztak, csak ami nekik kedvező tulajdonságokat mutatott, továbbtenyésztették, ami meg nem, azt meg nem, boldog tudatlanságban a felől, hogy ők most milyen szörnyű módon veszélyeztetik a Földet.
Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy most aztán ész nélkül bárki bármit vethessen, de azért használni kellene a józan eszünket is, nem vallásos jelmondatok után menni. Attól, hogy valami GÉEMÓ még nem lesz egyből rossz vagy jó. A molekuláris genetikai módszerekkel módosított élőlények éppen olyanok, mint a nemesítettek, ez sem csodaszer, vannak köztük használhatóak és vannak tök fölöslegesek. A hisztériakeltés pedig egyszerűen csak azt teszi lehetetlenné, hogy végre tárgyilagosan megvizsgálhassuk ezeket.
6.új hús
„Időnként az igazság megismerése azonban több időt, elmélyülést, gondolkodást vesz igénybe (mint azt sokan, akik idáig eljutottak, tudják ;-))”- írta egy dolphin nevű blogger az influenzáról szóló remek cikke legvégén. Teljesen egyetértek ezzel az állásponttal.
Majd így folytatta:
„Amikor viszont emberek tömegei nem veszik ehhez a fáradtságot, akkor az feltartóztathatatlanul egy rosszabb valóság kialakulása felé fog vezetni(…)A Web minden elképzelhető összefüggést megmutat. A legcinikusabb lesz a legszembeötlőbb. És a véges figyelem miatt a legszembeötlőbb lesz a legstabilabb. Alaptalan következtetések lesznek levonva, karrierek dőlnek össze és nő az elidegenedés.”
Pusztaiék esetében azonban ő pontosan ebbe a hibába esett.
A szakemberek biztosan ismerik , számomra
a nemzetközi vonatkozások voltak érdekesek, néhol meghökkentőek…
http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=2590&tema_id=28
Nekem az a meghökkentő, hogy írnak majdnem 2 oldalt és nem látom benne sehol, hogy milyen valódi veszélyt rejt a GMO termékek fogyasztása.
Annyi szerepel csak benne, hogy természetes viszolygása” van az embereknek a GMO-termékekel szemben.
Ezt úgy hívják másnéven, hogy “alaptalan tévhite” az embereknek, hogy a GMO termékek (mindegyike) veszélyes.
Vannak veszélyei a technológia alkalmazásának, de éppen emiatt alaposan szűrik őket, és mindeddig nem mutattak be semmilyen bizonyítékot ami a veszélyességüket alátámasztaná.
Amikor megpróbálták (pl. Pusztai Árpád) akkor éppen saját magát égette le, de alaposan.
Pounderstibbons 28 Sajnos épp az a baj, hogy nem ellenőrzik őket kellőképpen ! Bardócz Zs.-nak van egy tanulmánya, amelyben arra a kevés számú, kb. 20 db referált folyóiratban megjelent szakcikkre hivatkozik, amelyet független kutatók egyáltalán GM-élelmiszerrel végeztek.Nem akarom a tanulmány erre vonatkozó alfejezeteit bemásolni, mert Dolphin megrótt érte –némi joggal — hogy túl hosszúak a hivatkozásaim.
Az egész újság egy linken van, a 24 oldaltól kezdődik a cikk, mindensetre B. Zs. abban felsorolja azokat a kutatásokat, amelyeknél valami gáz is volt, és ugye vannak hivatkozások is http://www.bdarvas.hu/gmo/idn6018
Abban, amit Méhészborz belinkelt, abban nem az volt a kérdés hozzá, hogy sorolja fel a veszélyeket, hanem tényleg a bonyolult gazdasági érdekek az érdekesek, egyébként pedig értelemszerűen nem lehetnek pl. konkrét hivatkozások benne, mivel a műfaja interjú.
A biotech cégek által csinált vizsgálatokról egyébként számos esetben az derült ki, hogy alacsony színvonalúak, nem megbízhatóak, hasonló torzítások vagy szándékos meghamisítások fordulnak elő benne, mint ami a gyógszeriparnál van.Sem az FDA, sem a EFSA maga nem végez vizsgálatokat, ez utóbbiról volt is szó itt a blogban is régebben, Hegyi Gyula képviselő is megerősítette.
Végigolvastam a linkelt lapot és abban sem tudtak GMO káros hatását bemutatni, csak ismételgették, hogy valószínűleg valamilyen elváltozást okoz.
Szerintem ha két különböző fajta hagyományosan nemesített búzát adok 2 populációnak, ott is lesznek eltérések a végén.
Egy esetet ismerek, amikor tényleg allergén diót vagy mogyorót akartak forgalomba hozni, de azt még előtte kiszűrték.
Mire fel ez a nagy pánik mégis? Egy biogazdaságban is sokmillió gén változik meg évről évre, mégse vizsgálgatnak minden egyes növényt darabonként, hogy mikor lesz hirtelen veszélyes az adott növény adott termése.
Bármelyik növénynél van rá esély, hogy hirtelen mutáció, vagy génsodródás miatt valamilyen emberi szervezetre veszélyes mérget kezd el termelni, sőt ezt a tulajdonságát más növényeknek is átadja.
De senkiben nem merül fel, hogy darabonként ellenőrizzék az egyes terményeket, nem vált e mérgezővé valamelyik.
Erről egy történet jut az eszembe: egy ismerősöm mesélte, aki New Yorkban járt általános iskolába.Úgy 11 éves lehetett, mikor a tanító néni elvitte őket vmi múzeumba, ahol formalinban láttak egymás mellett két emberi tüdőt. Az egyik enyhén rózsaszínű volt, a másik pedig tök fekete. Nem is kell mondanom, hogy a második egy dohányzó ember tüdeje volt.Ismerősöm nem is szokott rá a dohányzásra, azt mondta, olyan sokkírozó volt a kátrányszínű tüdő látványa, hogy tényleg egy életre visszatartotta.
Namármost, ezt a látványt, ugye, úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy ama tüdőn “elváltozások” voltak.
Akkor biztos tudsz mutatni egy összehasonlítható szervet, amelyen meglátszik a GMO táplálkozás negatív hatása, míg a GMO-mentesen táplált verzió teljesen egészséges benyomást kelt.
Lásd az 51. oldal fotóit Pusztai- Bardócz: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága című könyvben ( Természetesen Alapítvány, 2006)
Itt 2-2 fotón jól látszik a GM-burgonyából készült diétával, illetve a nem-GM ( szülői) burgonyavonalból készült táppal etetett patkányok gyomrának, illetve vékonybelének metszete, illetve a kettő közötti nagy eltérés.
E fotók az Ewen – Pusztai-féle, 1999. október 16- án, a Lancetben publikált dolgozat mellékletei voltak.( Mivel a Lancet nem közöl fotókat, ezeket a lap szerkesztőségében letétben helyezték el) Lásd még előzőleg, a 20 kommentemben, hogy Baintner Károly biokémikus mit ír a fotókról — de nem is kell szakembernek lenni, hogy észrevegyük a fotókon az “elváltozásokat”.