(#cb10_retro születésnapi sorozatunkban szakmabeli olvasóinkat kértük meg, hogy írjanak pár sort, mi az, amit fontosnak tartottak/tartanak a blogban. A harmadik poszt Markó Bálinttól származik, aki a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatója.)

Izgalmas cikket olvasva gyakran előfordul, hogy a közelembe levőnek elújságolom, Képzeld, új emberfajt fedeztek fel, Klassz cikk jelent meg a zöld szakáll effektusról hangyáknál, Már megint átszabták annak a csoportnak a törzsfáját, Hú ezek a szupergének… – Egy, két fülnyi távolság… Eddig jutnak el az információk. Legjobb esetben az előadóteremben próbálom lelkesen „eladni” a friss tudást, mint valami vérbeli kikiáltója a tudománynak. Legalábbis, így hitegetem magam, hogy vajmi ilyesmi lennék. Ennek kellene lennem, mondom én, oktatóként. Elvégre. De többre nem futja… Mert hiszen az igazi kikiáltó végigmegy az utcán, a falvakon, a városon és beledobolja, belekürtöli, öblös hangon belerikoltja a fülekbe, belehadonássza a szemekbe az újdonságot: Emberek, íme a legújabb hírek a GMO-fronton… Most így állunk a hobbit-vitával… Előásták a liszenkóizmus múmiáját és fény derült a tettesekekre… Ez mind, és ennél több, Csak itt, Csak nálunk, Állandóan. Egy igazi hírvivő nem hagyja magát, széles mosollyal rádköszön az utcán, kávé mellé olvasnivalót ajánl, s ha kell barátságosan elbeszélget veled a sarki kocsmában. Mindent megtesz, hogy az információ eljusson hozzád: blogot indít szakmabélieknek, egyetemistáknak, érdeklődöknek, magyaráz röviden hírportál-felületen, előadássorozatot szervez, podcastot nyom a füledbe, videókkal mutogatja el neked az újat, a fontosat. Kedvesen, alaposan, röviden. Teszi mindezt azért, hogy tisztába légy azzal, hogy a világ mozog körülötted, és ez forrongó, változó massza nem is olyan félelmetes, inkább izgalmas, megismerhető és kutatható csak a kritikus tudás kell hozzá, hogy ne elfogadd, mert így mondták, hanem azért, mert elmagyarázták és megértetted. És ha ennek a kritikus tudásnak a megszerzésére nincs időd, alkalmad, mert rosszul magyaráz az oktató, butaságot erősít a döntéshozó a televíziós vitában, túlóráznod kellett ismét a munkahelyeden, és fáradt vagy bonyolult szövegeket olvasni oldalakon keresztül, hát akkor nosza rajta, tessék online nyergelni…. Valami ilyen baráti önkéntes hírvivője lennél te, kedves CB, a tudománynak így tíz év távlatából, és újabb tíz évre megelőlegezve.

(#cb10_retro születésnapi sorozatunkban szakmabeli olvasóinkat kértük meg, hogy írjanak pár sort, mi az, amit fontosnak tartottak/tartanak a blogban. A második poszt Hoffmann Gyula, a Pécsi Tudományegyetem evolúció, fejlődésbiológia és genetika tanárától származik.)

A Critical Biomass a kor gyümölcse, nagyon nemes gyümölcse.

Igényes, korszerű, és érzékeny fórum. A magam részéről nem is akarok kiemelni egyetlen témát, legfeljebb egy folyamot. Számomra különösen érdekes és becses az emberrokonsággal és emberréválással kapcsolatos folyam, ami ténylegesen naprakész és az objektív ismereteket és a spekulatív, sőt szubjektív fejtegetéseket számomra ínycsiklandó arányban adagolja. És kiválóan érzékelteti, hogy „a mese rólunk szól”. Ilyen kváziezotérikus témákat elismerem, hogy a kor szellemében így van esély bevinni a köztudatba. A stílus maga is hiánypótló,bárkinek, aki a műveltségét gyarapítani akarja, és hajlandó ezért némi erőfeszítést tenni érdemes rászánni az idejét.

Maga a blog forma viszonylagos kötetlensége megnyugtatóan hat, és átsegíti az embert a tényleg súlyos témák tanulmányozásának kezdeti nehézségein. Ami itt gyümölcsözik, az a jó értelemben vett, de a realitásokat figyelembe véve ha nem is elzárt, de nehezen hozzáférhető tartalmak hozzáértők általi, széles közönség számára való igényes tálalása, amit magam is köszönök, és hálásan építek be a világképembe.

Még további sok boldog születésnapot, Critical Biomass!