A daganatos megbetegédeseket kifejezetten a modern ember betegségének beállító hipotézisek egyik érve többnyire az, hogy lám, az állatvilágban mennyire ritka ez a megbetegedés, így nyilván a mesterséges környezetünk váltja ki.
Bár környezetünk kétség kívül bővelkedik ún. rizikófaktorokba (pl. dohányzás vagy azbeszt), amelyek eredményeként bizonyos daganatos megbetegedések gyakorisága megnőhet, mint azt már egy korábbi posztban hosszan leírtam, ez az érv mégis hamis, hiszen az állatvilágban szinte bármerre tekintünk, élő és kihalt fajokra, előbb-utóbb szinte bizonyosan daganatos megbetegedések nyomaira bukkanhatunk.
Mégpedig azért, szól a legelfogadottabb elmélet, mert a rák egyszerűen a többsejtűség egyik velejárója, mintegy kódolva van a többsejtű élőlények genomjában (pontosabban az ilyen genomokban mind ott vannak azok a gének, amelyek szigorúan szabályozva elengedhetetlenek egy többsejtű élőlény kialakításához, ám ha elszabadulnak a szabályozás alól, akkor egyes sejtek gátlás nélkül kezdenek osztódni, újabb és újabb részeit kolonizálva a gazda szervezetének (ez lenne a metasztázis), mígnem végül az sokszor el nem pusztul).
Ennek az elméletnek az értelmében azt várnánk, hogy már a legbazálisabb többsejtű élőlények, így a Csalánozók közé tartozó hidrák esetében is fellelhetünk daganatos betegségeket.
Amikor két, trichomegáliát (vagyis egyes szőralapú képződmények, pl. a szempilla) extrém megnagyobbodását mutató pakisztáni családot kezdtek tanulmányozni genetikusok, nagy meglepetésre senki nem számított. A szőrképződésben és növekedésben részt vevő fontosabb géneket elég jól feltérképeztük már mindenféle laboratóriumi egér vonalakon, illetve a természetben más emlősökben spontán megjelenő szőrelválasztásoknak köszönhetően.
“De mi a legrosszabb, ami a hernyóval történhet?”, kérdezte sok évvel ezelőtt egy növényélettan vizsgán tanárunk egyik barátomat, aki kínjában annyit bírt kibökni, hogy “hát, ha lehull a levél”. Kevésszer láttuk Lásztity Demetert őszintén nevetni, de ez biztos az a pillanat volt, még akkor is, ha egyáltalán nem ezt a választ várta.
Hosszú idő óta méltatlanul hanyagoltuk az evodevos posztokat, így most itt az ideje törleszteni ilyen irányú adósságunkat. 
Kevés dolgon rugózunk talán annyit, mint a zöld mozgalmak azon furcsa fixációján, hogy csak mert nem tudjuk, hogy a hagyományosan létrehozott növény-fajtákban milyen genetikai változások zajlottak le, egy genetikailag módosított (GM) növényben pedig jobbára igen, az utóbbi valamiért inherensen veszélyes lesz.
A tavalyi 
Vannak dolgok, amik annyira mindennapiak, hogy látatlanban is fogadni mernénk, hogy már biztos mindent kikutattak róluk az arra avatottak és csak elég lenne a megfelelő irodalmat felütni, hogy pontosan megértsük mi miért és hogyan. Az emberi bőr- és hajszín, vagy testméret tipikusan ilyennek tűnhet egy laikus számára, de a valóság az, hogy a bőr- és hajszínek sokfeélesége, a tesmagasságról nem is beszélve jól mutatja, hogy ezeknek a tulajdonságnak a kialakításáért nem egy, hanem nagyon-nagyon sok gén a felelős és ezek együttes működése hoz létre bizonyos fenotípusokat.