A daganatos megbetegédeseket kifejezetten a modern ember betegségének beállító hipotézisek egyik érve többnyire az, hogy lám, az állatvilágban mennyire ritka ez a megbetegedés, így nyilván a mesterséges környezetünk váltja ki.
Bár környezetünk kétség kívül bővelkedik ún. rizikófaktorokba (pl. dohányzás vagy azbeszt), amelyek eredményeként bizonyos daganatos megbetegedések gyakorisága megnőhet, mint azt már egy korábbi posztban hosszan leírtam, ez az érv mégis hamis, hiszen az állatvilágban szinte bármerre tekintünk, élő és kihalt fajokra, előbb-utóbb szinte bizonyosan daganatos megbetegedések nyomaira bukkanhatunk.
Mégpedig azért, szól a legelfogadottabb elmélet, mert a rák egyszerűen a többsejtűség egyik velejárója, mintegy kódolva van a többsejtű élőlények genomjában (pontosabban az ilyen genomokban mind ott vannak azok a gének, amelyek szigorúan szabályozva elengedhetetlenek egy többsejtű élőlény kialakításához, ám ha elszabadulnak a szabályozás alól, akkor egyes sejtek gátlás nélkül kezdenek osztódni, újabb és újabb részeit kolonizálva a gazda szervezetének (ez lenne a metasztázis), mígnem végül az sokszor el nem pusztul).
Ennek az elméletnek az értelmében azt várnánk, hogy már a legbazálisabb többsejtű élőlények, így a Csalánozók közé tartozó hidrák esetében is fellelhetünk daganatos betegségeket.
Pár hete pont erre hoztak bizonyítékot két hidrafajban is (Hydra oligactis és Pelmatohydra robusta). Mindkettő esetében olyan daganatokat figyeltek meg, amelyek több analógiát mutatnak a komplexebb állatokban is megfigyelhető tumorokban. Helyzetük és alakjuk alapján ezek olyan sejtekből alakulhattak ki, amelyek normális esetben a szaporodásban játszanak szerepet (a női ivarsejtek kialakító ivari-őssejtekből jöhetnek létre), de lassabban osztódnak és sokkal mozgékonyabbak.
Ráadásul (és ez a legfontosabb) eléggé más az ún. “transzkripciós profiljuk”, vagyis más géneket fejeznek ki, mint a normális női ivari őssejtek, vagy ivarsejtek (egy ilyen példa látható az alábbi kép c-e pnaeljein). A “különbözeti” gének negyede pedig olyan, ami egyértelműen megfeleltethető olyan emberi géneknek, amelyeknek bizonyítottan szerepük van humán daganatos betegségek kialakításában.
Magyarán a rák nemcsak ősi betegsége a Metazoa csoportnak, de a legkülönfélébb fajokban hasonló molekuláris mechanizmusok/defektusok vezethetnek ahhoz, hogy egy sejt és utódai már nem a gazdaszervezet érdekeit fogják szolgálni, hanem egyes-egyedül saját maguk megsokszorozását tekintik célnak. (Bár, tegyük hozzá, a szóbanforgó cikk szerint a hidra-tumorok kevésbé agresszívak, viszonylag lassan növekednek és szinte soha nem ölik meg a gazdaszervezetet – de ez persze lehet azért van, mert a hidrák egyébként is viszonylag egyszerű és fantasztikusan palsztikus élőlények).
Domazet-Lošo T, Klimovich A, Anokhin B, Anton-Erxleben F, Hamm MJ, Lange C, Bosch TC. (2014) Naturally occurring tumours in the basal metazoan Hydra. Nat Commun 5: 4222.