2008-ban, London Brent kerületében, ahol akkor laktam, hirtelen mindenütt a National Health Service (NHS) poszterei tűntek fel, amelyek a kanyaró elleni oltásra buzdították a lakosokat, külön kiemelve a gyerekek beoltásának fontosságát.
Nem egy “mezei” emlékeztető kampányról volt szó, amit pár évente rutinból lenyomnak, hogy kipipálhassanak egy adminisztratív íven egy rejtett kis rubrikát, hanem nagyon is aktuális apropója volt a figyelemhfelhívásnak: Brentben, mint Anglia és Wales nagy részében kanyaró járvány dúlt.
London persze tradicionális helye a nagy járványoknak, ám az egyik nagy különbség például az 1665-66-ban pusztítóval szemben szemben, hogy ez a dolog teljesen elkerülhető lett volna, ha emberek nagy tömegei nem viselkednek konteo-mániás ignorámuszokként. Ugyanis pontosan tudjuk, hogy a kanyarót milyen kórokozó okozza és miképp védekezhetünk hatásosan ellene: a kombinált MMR vakcina (a rövidítés a Measles-Mumps-Rubella, vagyis kanyaró, mumpsz, rózsahimlő elleni közös oltásra utal) bevezetésével világszerte drámaian csökkent a kanyarós megbetegedések száma, és ahhoz, hogy a betegség újból a hírekbe kerüljön arra volt szükség, hogy egyre többen döntsenek úgy, hogy gyermekeiknek nincs szükségük az oltás okozta védelemre.
Hogy megértsük, ezek az emberek miért viselkednek elképesztően irracionálisan, ahhoz talán érdemes visszamenni a kezdetekhez.
Ha csak szóba kerül bármilyen GMO élőlény, azonnal magasra csapnak az indulatok és általában a legképtelenebb érvek kerülnek elő a GMO élőlények felhasználása ellen. A mai cikk egy tökéletesen gyakorlati kérdést igyekszik megválaszolni: Mire is jók a jelenleg a mezőgazdaságban használatos GMO növények? A tavalyi évben (2012) a Földön rendelkezésre álló mezőgazdasági terület 12% -án GMO növényeket termesztettek, számszerűleg százhetven millió hektáron, nagyrészt gyapotot, szóját kukoricát és repcét, ám a termés nagy részét nem közvetlen emberi fogyasztásra szánták. A GMO vetésterület fele fejlődő országokban található, a szerzőket az érdekelte különösen, hogy a szegény parasztok életminőségét, a birtokuk jövedelmezőségét hogyan befolyásolja a GMO technológia? Egészen pontosan a Bacillus thuringiensis baktériumból származó egyik Bt toxint termelő gyapotnövényt vizsgálták, mivel ezt körülbelül tizenötmillió kisparaszt is termeszti Indiában, Kínában és Pakisztánban. A szóban forgó gyapotnövény egy fehérjetermészetű mérget termel, amely megöli a növényt elfogyasztó lepkéket, ám emberekre nézve ártalmatlan, főleg, hogy nagyon kevés gyapotot szoktunk enni.
Hogy mindjárt a közepébe vágjak, mert én őszinte vagyok, még ha te, kedves olvasó, prűd is: péniszekről lesz szó, pontosabban falloszokról, sőt, hogy ne verjük ki minden tartalom-szűrő biztosítékát, phallusokról. Mitöbb, nem is róluk, inkább a hiányukról.
Az aminosavsorrend adja a fehérjék elsődleges szerkezetét, az aminosavlánc aztán különféle másodlagos struktúrákat vesz fel, mint például az alfa-hélix vagy a beta-redő, ezek aztán különféle harmadlagos szerkezetekbe rendeződnek, így alakítva ki az adott fehérje háromdimenziós térszerkezetét. E szerkezet alapvetően határozza meg a fehérje funkcióját – egy enzim aktív centrumába, egy receptorfehérje ligandkötő doménjébe, egy adott transzportfehérjéhez csak egy bizonyos szerkezettel rendelkező vegyület(csoport) képes kapcsolódni. De mi a helyzet azokkal a fehérjékkel, amiknek nincs a klasszikus értelemben vett harmadlagos szerkezetük?
