2008-ban, London Brent kerületében, ahol akkor laktam, hirtelen mindenütt a National Health Service (NHS) poszterei tűntek fel, amelyek a kanyaró elleni oltásra buzdították a lakosokat, külön kiemelve a gyerekek beoltásának fontosságát.
Nem egy “mezei” emlékeztető kampányról volt szó, amit pár évente rutinból lenyomnak, hogy kipipálhassanak egy adminisztratív íven egy rejtett kis rubrikát, hanem nagyon is aktuális apropója volt a figyelemhfelhívásnak: Brentben, mint Anglia és Wales nagy részében kanyaró járvány dúlt.
London persze tradicionális helye a nagy járványoknak, ám az egyik nagy különbség például az 1665-66-ban pusztítóval szemben szemben, hogy ez a dolog teljesen elkerülhető lett volna, ha emberek nagy tömegei nem viselkednek konteo-mániás ignorámuszokként. Ugyanis pontosan tudjuk, hogy a kanyarót milyen kórokozó okozza és miképp védekezhetünk hatásosan ellene: a kombinált MMR vakcina (a rövidítés a Measles-Mumps-Rubella, vagyis kanyaró, mumpsz, rózsahimlő elleni közös oltásra utal) bevezetésével világszerte drámaian csökkent a kanyarós megbetegedések száma, és ahhoz, hogy a betegség újból a hírekbe kerüljön arra volt szükség, hogy egyre többen döntsenek úgy, hogy gyermekeiknek nincs szükségük az oltás okozta védelemre.
Hogy megértsük, ezek az emberek miért viselkednek elképesztően irracionálisan, ahhoz talán érdemes visszamenni a kezdetekhez.
A vakcináció eredete
Az védőoltások viszonylag egyszerű elven működnek: legyengített, vagy elölt (vagy csak rokon, de kevésbé veszélyes) kórokozót juttava a szervezetbe, az immunrendszer megtanulja azt “idegenként” felismerni, és amikor egy későbbi alkalommal netán a valódi dologgal találkozik a szervezetünk, az immunválasz hamarabb kitakarítja a patogént, mintsem az elszaporodhatna és létrehozhatná a jellegzetes (számos esetben potenciálisan halálos) tünetegyüttesét.
A vírusok pontos természetének ismerete nélkül a megelőző-védekezés logikáját már évszázadokkal ezelőtt felismerték és alkalmazták.
Ugyan a tudománytörténet tulajdonképpen Edward Jennert tartja az oltások megteremtőjének, primitívebb formában sokkal régebben léteztek oltások, amelyek a gyilkos feketehimlő elleni védekezést szolgálták.
A 16. század közepére datálható kínai könyvekben már feljegyezték a később varioláció vagy inokuláció néven ismeretes eljárást, amely a maga korának leghatékonyabb feketehimlő elleni védekezése volt.
A maga 30% körüli halálozási rátájával a feketehimlő évszázadokon át az egyik leggyilkosabb humán patogén volt, így érthető, hogy minden kultúra igyekezett a maga védekezését kialakítani, több-kevesebb sikerrel. Az Ázsiából eredő varioláció lényege az volt, hogy beteg személy valamely kiütéséből gennyet vettek kis és egészséges (de korábban nem lebetegedett) személy bőre alá vitték be. Az eljárás nem volt teljesen veszélytelen (kb. 2%-os mortalitásról szólnak a feljegyzések), hiszen itt mégiscsak magát a gyilkos kórokozót vitték át, de a fertőzés lokális, izolált jellege gyaníthatóan lehetővé tette a szervezetnek, hogy jobban kordában tartsa a betegséget és kialakítsa rá a maga immunválaszát.
Az eljárás hatásossága lehetővé tette, hogy fokozatosan elterjedjen az ázsiai kontinensen, illetve a török birodalom területén; Angliába az isztambuli követ felesége, Lady Mary Wortley Montague révén jutott el a szokás. Korábban Lady Montague első kézből láthatta a feketehimlő gyilkos hatását, hiszen fivére is ebben a betegségben halt meg és a saját arcán maga is örökre viselni volt kénytelen a betegség után fennmaradó heggeket. Így számára nem is volt kérdéses, hogy saját gyermekeit is beoltassa, az idősebbet Isztambulban a követségi orvos segítségével, a fiatalabbikat már Londonba való visszatérésük után, a királyi orvosok szeme előtt.
Hatásossága miatt a varioláció fokozatosan terjedni kezdett, főként az arisztokrácia körében (Mária Terézia magát, összes gyermekét és unokáját is beoltatta), az egyház élénk tiltakozása ellenére (amely az isteni akarattal ellentétesnek tartotta). Angliában különösen népszerű maradt az eljárás, így maga Jenner is részesült benne gyermekként.
Felnőttként aztán ő lett az, aki először szisztematikusan utánament azoknak a korábbi mendemondáknak, amelyek a tehén-himlővel fertőzött tehenészlányok feketehimlő elleni védettségét hirdették.
Ma már klasszikusnak számító kísérlete során, Jenner egy Sarah Nelmes nevű cselédlány kezén kialakuló tehén-himlő okozta kiütés gennyét használta fel, hogy kertésze kisfiát beoltsa vele. Pár nappal később a kisfiún enyhe láz és diszkomfort érzet jelent meg, de tíz nappal a beavatkozást követően már teljesen egészségesnek tűnt. Ekkor Jenner feketehimlő gennyel is beoltotta, ám ennek semmilyen következménye nem volt, a gyerek teljesen immunisnak bizonyult a veszélyes kórokozóval szemben. Ezzel meg is született a vakcináció is, mint fogalom: a latin vacca szóból származtatta Jenner, megkülönböztetetndő a humán feketehimlőt használó variolációval szemben.
A vakcináció, mellékhatásait tekintve, még a variolációnál is hatásosabbnak bizonyult, így nem sokkal később a Parlament be is tiltotta utóbbit és előbbit később kötelezővé tette a szélesebb tömegek számára. Vitathatatlan haszna ellenére a vakcinációnak számos nagyon hangos ellenzője akadt – az oltásellenesség ui. az oltásokkal egyszerre született. Sokan (különösen a papság) természetellenesnek és visszataszítónak tartotta az eljárást, emlye során egy beteg állat nedvét szúrják egészséges emberekbe és a korabeli hecclapok rendszeresen hoztak olyan karikatúrákat, amelyeken a beoltottak tehenekké váltak és maga Jenner is sem feltétlenül előnyös színben volt feltüntetve.
Jenner ennek ellenére folytatta a vakcináció népszerűsítését és fennmaradó idejében, saját birtokán egy olyan helységet rendezett be, ahol ingyen oltotta a szegényeket. Munkásságáért pénzt sosem kért, a brit Parlament kétszer azonban nagyobb pénzösszeggel jutalmazta, munkássága elismeréseként. A sors groteszk fintoraként több közeli családtagja később egy olyan betegségben, tuberkulózisban, halt meg, ami ellen ma már oltás során szerzünk (részleges) védettséget.
A vakcináció fokozatos elterjedése ellenére a feketehimlő még évszázadokig velünk volt, végül csak az ENSZ égisze alatt a 20. század második felében indult kampány eredményeként sikerült 1980-ra a betegséget, ill. a kórokozót végleg múlt idővé tenni.
Salk és Sabin, és a polio vírus
A múlt évszázad másik oltás-sikersztorija a poliomyelitis, vagy röviden polio vírus majdnem-kiírtásáról szól. Ez az elsősorban öt év alatti gyerekeket érintő megbetegedés végleges paralízishez vezethet (a betegek életük végéig mankóval közlekedtek), súlyos formájában pedig a légzőizmok is lebénulnak és a beteg megfullad. Amerikában az oltás kifejlesztése előtt átlagosan évi 10-20.000 esetet regisztráltak, ami járványosabb években közel 60.000-re emelkedhetett, ennek megfelelően a múlt század közepén számos újságban gyakran lehetett látni vastüdőben lábadozó polio-túlélő gyerekeket.
Súlyosságának megfelelően komoly prioritást élvezett a polio-ellenes oltás kifejlesztése és komoly tudományos versenyfutás kezdődött ennek megvalósításáért.
Végül 1952-ben Jonas Salknak sikerült először formaldehiddel elölt vírusok segítségével immunitást kiváltania. Az eredmény szenzációnak számított és hamarosan megindult a vakcina tömeges gyártása, amit egy rövide időre csak 1954-ben állítottak le, amikor kiderült, hogy a silányabb minőségű oltások maguk is betegséget okozhatnak.
Megfelelő minőségellenőrzés bevezetése után az oltássorozat folytatódott és mára gyakorlatilag nemcsak az Egyesült Államokban, de az amerikai kontinensen sincsenek endemikus polio-hordozó közösségek.
Az oltás elterjedésének gyorsaságában az is közrejátszott, hogy Jennerhez hasonlóan Salk sem akart profitálni a felfedezéséből, nem szabadalmaztatta a találmányát, így azt bárki elkezdhette gyártani.
Később Albert Sabin fejlesztette tovább a polio-vakcinációt, azzal, hogy egy olyan, legyengített polio törzset izolált, ami a vad típussal ellentétben csak a belekben volt képes szaporodni, az idegrendszert nem támadta meg. Ezt a szájon át bevehető oltást (oral vaccine), az ún. Sabin-cseppet előbb a szovjet-blokk országaiban tesztelték, aminek következtében sokan az Egyesült Államokban “kommunista vakcinának” bélyegezték, de mivel előállítása és alkalmazása a Salk-vakcinánál is egyszerűbb volt, hamar elterjedt. De paradox módon, és a patogének folyamatos evolúcióját aláhúzandó, az Amerikában regisztrált ritka polio esetek sokáig szinte mindig a Sabin-csepp mellékhatásaiként jelentkeztek: mivel ez egy legyengült kórokozót használ, előfordulhat, hogy a szervezetbe jutva olyan mutációkat szed össze a patogén, amelyek agresszívabbakká teszik. Ma a legtöbb fejlett országban eIPV-t használnak, ami a Salk féle vakcina egy módosított fajtája.
A polio-oltások sikerének köszönhetően az 1988-ban regisztrált 350.000 megbetegedés helyett, tavaly már alig több, mint 200 új polio esetet jelentettek világszerte. Mára már mindössze három olyan ország maradt – Afganisztán, Nigéria és Pakisztán – ahol sajnos a betegség még endémiás. Ezeken a helyeken általában az oltási programok ideológiai célból történő elakasztása a jellemző, de igazából nem kellene sok, hogy a feketehimlőhöz hasonlóan a polio is a múltté legyen.
A feketehimlő és a polio presze csak a két legtankönyvibb esete a védőoltások sikerességének, de számos más példa is adható arra, hogy miként szűntek meg szinte teljesen korábban veszélyes betegségek az oltásoknak köszönhetően. Vagy épp jelentek meg újra, amikor az oltásokat elhanyagolták.
(A követlező posztokban Andrew Wakefield otromba hazugságát vesszük górcső alá, és a károkat, amiket okozott, majd egy kicsit a magyar oltás-ellenes szcéna érveit cincáljuk szét.)
Riedel S (2005) Edward Jenner and the history of smallpox and vaccination. Proc (Bayl Univ Med Cent) 18(1): 21-5.
Szuper cikk, már osztom is.
Ferenci Tamás blogját ugye vágjátok? Egy igazi fáklya a hazai oltásellenes sötétségben!
ad Szendi
@Hóember: Eredetileg a cikkre akartam válaszolni, de most láttam ezt is, és ha nem veszed rossz néven, nem tudom megállni, hogy le ne írjam, hogy köszönöm, ezt nagyon szívmelengető volt olvasni 😀 🙂
Ha ezek után nem veszitek rossz néven 🙂 pár kritikai megjegyzéssel élnék. Félreértés ne essék, nem azért, mert a cikk egészének mondanivalójával gondom lenne, épp ellenkezőleg, szeretném, ha minél pontosabb lenne. (Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy ha másokat kritizálok, akkor magam kínosan ügyeljek a legapróbb részletekre is. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy azonnal 100%-osan tökéletesnek kell lenni, de a kritikákat meg kell fontolni.) Az, hogy örülök a cikk megjelenésének, gratulálok, hogy megírtátok, és kíváncsian várom a többit, szerintem a helyzetemet ismerve triviális, így nem is vesztegetnék rá több szót 🙂
Ellenben akkor, a fentiek szellemében szigorúan építő jelleggel 🙂 az észrevételeim:
1., “ha emberek nagy tömegei nem viselkednek konteo-mániás ignorámuszokként” Szerintem ez leegyszerűsítése a helyzetnek, a *nagy tömegek* nem ennyire reménytelenek, ott inkább az információ-hiány a baj; ez a leírás a – sajnos nagyon látható, de szerencsére kisebb számú – hangadókra igaz csak… én legalábbis így hiszem.
2., “Measels-Mumps-Rubeola” A közepe jó, de az elejével és a végével baj van 🙂 Az még csak a kisebbik, hogy a kanyaró el van írva (helyesen measles), a nagyobbik, hogy az R a rubella-nak felel meg. (A dolog nem teljesen csak nyelvészeti kötözködés, ugyanis a rubeola (mint angol szó) nem rubeolát (azaz rózsahimlőt) jelent, hanem épp a kanyarót! Szóval ezzel azt írtátok angolul, hogy Kanyaró-Mumpsz-Kanyaró 🙂 A rózsahimlő az vagy rubella, vagy German measles.)
3., “A 16. század közepére datálható kínai könyvekben” Én úgy tudom, hogy már a 10. (!!!) századból vannak erre vonatkozó feljegyzések.
4., “és egészséges (de korábban nem lebetegedett) személy bőre alá vitték be”. Vagy pedig az orrával felszippantotta. A lényeg, hogy “disztálisan” kerüljön be.
5., “de a fertőzés lokális, izolált jellege gyaníthatóan lehetővé tette a szervezetnek, hogy jobban kordában tartsa a betegséget” Ez az egyik ok, a másik – persze erre inkább csak feltevések vannak – hogy direkt az enyhébb esetekből vették az inokulomot, ami esetleg azt jelentheti, hogy Variola minor-ral fertőzték őket (és nem major-ral).
6., “Angliába az isztambuli követ felesége, Lady Mary Wortley Montague révén jutott el a szokás” Angliába igen, na de Európába! Itt bizony nekünk magyaroknak is van okunk büszkeségre 🙂 (Raymann János Ádám)
7., “később egy olyan betegségben, tuberkulózisban, halt meg, ami ellen ma már oltás során szerzünk védettséget” Sajnos a felnőttkori (tüdő) TB pont arra példa, ami ellen csak félig-meddig szerzünk az oltással védettséget 🙁 (A BCG sokkal hatásosabb a TB durva gyermekkori formái ellen.)
8., “Ez az elsősorban öt év alatti gyerekeket érintő megbetegedés gyakran végleges paralízishez vezethet” Azért ebben volt egy kis költői túlzás… A polio fertőzések 95%-a teljesen aszimptomatikus; a paralízisek aránya 1% körüli, vagy inkább alatti. (Na persze, ki akar 1% valószínűséggel lebénulni, és persze a védőoltás-ellenesek szokásosan képmutatók, mert erre legyintenek, de az 1:10 millióhoz arányú oltás-mellékhatás kockázatok miatt látványosan falfehérek és előadják a nagyhalált – de ez nem mentesít minket az alól, hogy legalább mi tényszerűek legyünk.)
9., “Amerikában az oltás kifejlesztése előtt átlagosan évi 10-20.000 esetet regisztráltak” A pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy ez csak a 20. századra igaz. (Valószínűsíthetően azért, mert a javuló higiénia lecsökkentette a korai polio-expozíciót, de ez egy messzire vezető kérdés.)
10., “amit egy rövide időre csak 1954-ben állítottak le, amikor kiderült, hogy a silányabb minőségű oltások maguk is betegséget okozhatnak.” Ez a megfogalmazás elég dehonásztáló az oltásra nézve… 🙂 Nem “a” silányabb minőségű (?) “oltások” okoztak betegséget, hanem *néhány konkrét* sarzsa a Cutter Laboratories-nak. (Amik valamiért nem inaktivált vírust tartalmaztak, máig sem teljesen tisztázott okból, úgy tudom, de ez megint messzire vezető kérdés.) Amúgy arról nem hallottam, hogy leállították az egész programot, de lehet, hogy csak én nem tudok róla. Az eset egyébként ’55-ben történt.
11., “de az amerikai kontinensen sincsenek endemikus polio-hordozó közösségek.” Oké, ez most viszont értelmetlen-nyelvtani-kötözködés lesz, aláírom 😀 de olyan, hogy “endemikus” nincs magyarul. Az endemic az endémiás. Egyébként az állítás kissé understatment, ugyanis nem csak az amerikai kontinensen nincs endémiás polio, de három ország kivételével (Afganisztán, Pakisztán és Nigéria) sehol a világon. (Ahogy később ti is írtátok.)
12., “Amerikában regisztrált ritka polio esetek szinte mindig a Sabin-csepp mellékhatásai:” Ha az “Amerika” az USA, akkor az állítás egyértelműen nem igaz, 2000 óta IPV-vel oltanak.
13., “Ma a legtöbb országban eIPV-t használnak, ami a Salk féle vakcina egy módosított fajtája” Ez az állítás (sajnos!) nem igaz. Sőt, az ellenkezője inkább igaz… A WHO 194 országából 109-ben *csak* OPV-vel oltanak, 40-ben vegyesen használnak OPV-t és IPV-t, és mindössze 45-ben (23%) alkalmaznak tisztán IPV-t ( apps.who.int/immunization_monitoring/globalsummary/schedules ).
14., “de igazából nem kellene sok, hogy a feketehimlőhöz hasonlóan a polio is a múltté legyen” Egy ‘t’… bocsánat 🙂 Egyébként tényleg nem kell sok, end-game strategy-kről mostanában elég sokat írtak, szerintem tök érdekes.
De ezek, természetesen, a cikk egészét egyáltalán nem érintik, inkább csak apró pontosításoknak szántam.
Nagyon kíváncsian várom a cikk-sorozat következő részeit! 🙂
@Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu): Köszi, az értelemzavaró (és kínos) elírásokat javítottam, a szemantikaibb dolgokat azonban meghagytam, hogy lehessen min rágódni ;-). Egyébként természetesen nem akarjuk a kenyered elvenni és a következő rész(ek)ben, ahol témába vág, hivatkozni fogunk a blogodra is :-).
@dolphin: “Köszi, az értelemzavaró (és kínos) elírásokat javítottam, a szemantikaibb dolgokat azonban meghagytam, hogy lehessen min rágódni ;-).”
Én köszönöm, ez így teljesen korrekt; én akkor meg is kezdtem a rágódást a kommentek között 🙂
“Egyébként természetesen nem akarjuk a kenyered elvenni”
Jaj, ne hülyéskedj, nem kaptam monopol-jogot a témára 😀 sőt, éppen hogy kimondottan örülök, ha más is foglalkozik vele! 🙂
nos hát izé… ez nem lesz etikus: “egyre többen döntsenek úgy, hogy gyermekeiknek nincs szükségük az oltás okozta védelemre” a védőoltást legalább nem tudják az ostoba használattal úgy hatástalanítani (pardon, a kórokozókat immunizálni) ahogyan az antibiotikumok esetében történt; az ostobák főleg a saját génjeik továbbélésével játszanak, adhatnánk egy esélyt az evolúciónak…
akik a betegség és a védőoltás kockázatait nem tudják mérlegelni (segítséggel sem) azok tényleg jobban teszik ha szabadságjogaikkal élve a darwin-díjasok valhallájába távoznak. ráadásul a kevesebb oltás = kisebb esély a rezisztens kórokozó megjelenésére. 😉
@Untermensch4: egyrészt, az immunitás “kopik”.
Másrészt vannak, akiket akkor sem lehet oltani, ha ők kifejezetten akarják – őket védi a nyájimmunitás, őket “támadja” az oltásellenesség.
Harmadrészt az oltástagadók zöme nulladik generációs: ők maguk megkapták a védőoltásokat, a gyerekeiktől tagadják meg (akik nem nagyon tudnak ellene mit tenni).
Magát mindeki úgy veszélyezteti, ahogy akarja. Amikor viszont a környezetet teszük ki veszélynek, akkor szerintem már többről van szó, mint darwindíjas okoskodókról.
@Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu):
Kina dolgában: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.6/benedek_istvan_himlooltas_tortenete.pdf
Amióta ez iródott persze változhattak az orvoslástörténeti ismeretek, de fene tudja.
@Komavary: ezért is írtam hogy nem lesz etikus. merthogy a gyerek nem tehet róla hogy ostobák a szülei. a darwindíj kritériuma ha jól tudom az hogy génjei továbbadásának megakadályozásával javítsa valaki az emberiség átlagos színvonalát. ez akkor is teljesül ha gyerekei még lesznek (az első járványig) unokái viszont már nem. vagy a nagyon optimista szcenárióban megjelennek a védőoltás nélkül a betegség(ek)re immunis/jól reagáló vérvonalak. persze néhány-néhány tíz millió halott árán de ez a költség már más ideológiáknál is vállalható volt…
Szép cikk, már osztottam is.
@Rive: Hálásan köszönöm ezt az észrevételt!
Elsősorban azért, mert nem csak itt írtam mást, hanem a blogomban ( vedooltas.blog.hu/2013/04/16/par_szoban_a_vedooltasok_logikajarol ) is X. század van, úgyhogy a dolgot jó lenne tisztázni, hogy ne terjesszek fals információkat.
Bevallom töredelmesen, hogy én – mivel ezt nem éreztem egy kritikus kérdésnek – annak idején egyszerűen a Wikipedia-ra néztem rá. Najó, persze azt is ellenőriztem, hogy hivatkozik-e az állításokhoz autoritív forrást. Most ezeket kikerestem, íme.
Joseph Needham: Science and Civilization in China, Vol. 6, Part 6. Cambridge University Press, 2004. 134. oldal: “The earliest mention of inoculation. Smallpox inoculation came out into the open, as it were, some time during the first half
of the +16th century. […] The earliest reference (apart from the Taoist tradition which we discuss separately below, p. 154) seems to be in the book of Wan Chhüan on smallpox and measles, Tou chen hsin fa, first published in +1549 and reprinted half a dozen times in the Chhing dynasty.” Viszont az itt is említett 154. oldalon: “The moment has come to examine the persistent conviction that for some five centuries before the earliest extant writings on inoculation for smallpox, it had been practised under conditions of restriction and secrecy.
The figure round whom the tradition revolved was Wang Tan (+957 to +1017). prime minister in the reigns of two Sung emperors, Thai-tsung and Chen-tsung.”
A másik forrás:
Robert Temple: China – 3000 years of science, discovery and invention. Carlton, 2007. 148. oldal: “The technique [ti. a varioláció – FT] first came to public attention when the eldest son of the Prime Minister Wang Tan (957-1017) died of smallpox.” Viszont a 150. oldalon: “Inoculation against smallpox in China did not become widely known and practised until the period 1567-72, according to the author Yü T’ien-Ch’in.”
A kettőt összerakva tehát úgy tűnik nekem, hogy a XVI. század a biztos, a X. század meg egy félig-meddig legenda dolog (amiről még a fenti szerzők is csak erősen kérdőjelesen írnak, jelezve, hogy lehet, hogy az egészet évszázadokkal később találták ki).
Ez összhangban van az általad adott linkkel is! (Noha az számomra jóval kevésbé tűnik mély forrásnak mint a fentiek.)
Illetve most, utána nézve, találtam még egy, meglehetősen mérvadónak tűnő forrást a témához.
Stanley Plotkin: History of Vaccine Development. Springer, 2011. 5. oldal: “The first reliable record of smallpox in China can be dated to the fifteenth century. […] The practice of variolation in China can be documented to the seventeenth century,
and be traced back to the sixteenth century. Joseph Needham’s claim that the
method could be dated to the tenth century cannot be substantiated by any reliable
sources.”
Mindezek figyelembevételével mind az itteni állításom, mind a blogomban írt, nem helytálló. Módosítom a blogomat, hogy alapvetően a XVI. századra utaljon, és a X. század csak kérdőjelesen szerepeljen, és berakok egy hivatkozást is (Plotkin könyvét).