A múltkor már volt szó az Agrobacetriumokról és a T-DNS -ről. A kérdés az, hogy ismerünk -e olyan eseteket, amikor a T-DNS bekerült egy növény csíravonalába is, vagyis amikor a természetben baktérium gének jutottak egy növényi genomba? Tatiana V. Matveeva és munkatársai éppen ezt vizsgálták, Szentpétervár környékén gyűjtöttek kétszikű növényeket, aztán megpróbálták kimutatni a genomjukba épült T-DNS -t. Százhuszonhét mintából egynél jártak sikerrel, egy közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) mintában bizony megtalálták a genomba épült T-DNS -t, vagyis olyan baktérium géneket, amik csak úgy a természetben beépültek egy növény genomjába és a növény génekkel együtt öröklődnek. Még szerencse, hogy ez nem számít GMO -nak, mert az biztosan veszélyes volna.
De találhatunk ennél furcsább példákat is a növényvilágban. A dohány elég régen termesztett növényünk, elég jól ismert a ma is termesztett fajok kialakulása, ráadásul már a nyolcvanas évek óta ismert, hogy a Nicotiana glauca genomjában megtalálhatóak Agrobacterium által bejuttatott szekvenciák. A szerzők az ismert negyvenkét dohányfajt vizsgálták végig és arra jutottak, hogy a N. glauca nem egyedi eset, tizenöt különböző dohányfaj tartalmaz Agrobacteriumokból származó szekvenciákat a genomjában, igen, a N. tabacum is. A megtalált baktérium eredetű gének láthatóak az első ábrán. Megvizsgálták, hogy a baktérium eredetű gének kifejeződnek -e a dohánynövényekben, nem meglepő módon azt tapasztalták, hogy némelyikben RNS másolat is készül a genomba került baktérium eredetű génekről. Ez látható a második ábrán. Szerencsére ez nem számít ettől GM-dohánynak, hiszen az biztosan veszélyes volna.
Magyarul ha valaki attól fél, hogy mi lesz, ha baktérium géneket juttatunk növények genomjába, az megnyugodhat, a természetben ilyen növények vesznek minket körül, sőt még a haszonnövényeink közt is akad, amelyet a fene tudja mióta úgy termesztünk, hogy baktérium géneket is tartalmaz az örökítőanyaga. Érdekes módon folyton azt olvasom, hogy a “hagyományos” növénytermesztés során csak közeli rokon fajok közt cserélődnek gének, de mint a mellékelt ábra mutatja ez nem igaz, a “hagyományos” kultúrnövényekben is találni idegen géneket, ha vesszük a fáradtságot, hogy megkeressük őket.
Matveeva, T. V., Bogomaz, D. I., Pavlova, O. A., Nester, E. W., & Lutova, L. A. (2012). Horizontal Gene Transfer from Genus Agrobacterium to the Plant Linaria in Nature. Molecular Plant-Microbe Interactions, 25(12), 1542-1551.
Intrieri, M. C., & Buiatti, M. (2001). The Horizontal Transfer of Agrobacterium rhizogenes Genes and the Evolution of the Genus Nicotiana. Molecular Phylogenetics and evolution, 20(1), 100-110.
Ma is arra szeretnék egy példát mutatni, hogy a természetben mi minden kerülhet be egy élőlény genomjába csak úgy. Régebben már írtam olyan élősködő 
A mai cikket az egyik régebbi bejegyzés hozzászólásai között javasolta Tgr. Ugye általában úgy gondoljuk, hogy az olyan élőlények, amik genomjába a belátható múltban nem-fajtársaikból származó idegen gének jutottak be, azok GM-nek számítanak. Találni -e ilyeneket a jelenleg is tenyésztett állataink között? Meglepő módon igen, Zhepeng Wang és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy mi okozza három tyúkfajta jellegzetes tulajdonságait.
A GMO vitában a Monsanto ekézése és a toxin illetve méreg szavak ütemes ismételgetése mellett rendre elsikkadnak azok a találmányok, amik annyira újszerűek, hogy egész iparágakat válthatnának ki, ha egyszer végre engednék őket termeszteni. Ma egy ilyenről lesz szó.
Valahogyan mindig oda lyukadunk ki ha génmódosításról beszélünk, hogy az ellenzői szerint természetellenes, mert a vadonban ilyesmi nem történik. Éppen ezért szeretnék egy példát mutatni arra, hogy bizony a természetben is történik olyan, hogy egy baktérium a génjeit egy növény genomjába építi, ahol azok működni kezdenek.
Karinthy-paradoxon kérte, hogy írjunk az élelmiszerbiztonságról és a junk-DNS -ről, úgyhogy bár már írtam régebben a cms-T citotípusról, azért külön bejegyzést is szentelek neki.
A Siberian Times május 29-i 
