Aki kerülni szeretné azokat a növényeket, amelyek idegen géneket tartalmaznak, az könnyen bajba kerülhet, mivel sajnos rengeteg növényfajta genomjáról semmit sem tudunk, pedig ismert hogy lapulhatnak itt-ott váratlan meglepetések. Engem nagyon érdekelne, mit tesz egy GMO ellenző, ha kiderül, hogy egy növény, amit eddig fogyasztott baktériumokból származó géneket is tartalmaz?
A mai találat az édesburgonya, ami neve ellenére nem rokona a burgonyának, Magyarországon nem is különösebben ismert. A mai cikk szerzői az édesburgonya genomot szekvenálva figyeltek föl rá, hogy egyes szakaszok baktérium génekre hasonlítanak, mégpedig Agrobacteriumok génjeire. Régebben írtunk már az Agrobacterium tumefaciensről, ami a természetben életvitelszerűen baktérium génekkel bombázza a növények genomját. Úgy tűnik itt is ez történt, a baktérium bejuttatta a génjeit az édesburgonya genomjába, mégpedig a genom két különböző pontjára, ez látható az első ábrán.
Ami érdekes, hogy az egyik baktériumból származó DNS szakasz egy korábban vélhetőleg működő növényi génbe ült bele, elrontva azt, de felhasználva a szabályozóelemeit, így a baktérium gének kifejeződnek a növényi sejtekben is, a gyökérben, a levélben és a raktározószövetekben is, vagyis aki édesburgonyát fogyaszt, az bizony olyan növényt eszik, ami baktérium géneket fejez ki, amelyek az első ábrán IBT-DNA-1 néven szerepelnek. Ezt a beépülést minden vizsgált édesburgonya törzs tartalmazta, azonban a közeli rokon egyéb növények nem, így vélhetőleg a háziasítás során kerülhetett a genomba.
Ez elég szép példája annak, hogy bizony tízezer évvel ezelőtt is úgy nemesítettünk, hogy baktérium géneket tömködtünk a haszonnövényeink genomjába, úgyhogy aki fél a transzgénikus növényektől, az újabb élelmiszert kell hogy elkerüljön mostantól.
Kyndt, T., Quispe, D., Zhai, H., Jarret, R., Ghislain, M., Liu, Q., … & Kreuze, J. F. (2015). The genome of cultivated sweet potato contains Agrobacterium T-DNAs with expressed genes: An example of a naturally transgenic food crop. Proceedings of the National Academy of Sciences, 112(18), 5844-5849.
A Mycobacterium bovis mint neve is mutatja egy baktérium, eredetileg marhakórokozó, a marhatuberkulózist kiváltó mikróba. Jelentőségét egyrészt az adja, hogy a marhák között komoly károkat okoz, másrészt emberekre is átterjedve ritkán bennük is tuberkulózist, vagy közismertebb nevén TBC -t okozhat (az emberi TBCs megbetegedésekért általában a M. tuberculosis, az emberi TBC kórokozója felelős). A marhatuberkulózis az egész világon elterjedt, igazából még senkinek sem sikerült hatékony módszert találni a kiirtására. Ellenben ismert egy fehérje az egerekben, amit az egér SP110 gén kódol, amely korlátozza az M. bovis baktériumok növekedését a falósejteken belül és a fertőzött sejteket apoptózisba kergetve is gátolja a fertőzés terjedését.
Legutóbb az 
Az USA Földművelésügyi Minisztériuma (USDA – US Department of Agriculture) pénteken nagy jelentőségű 
A baktériumfertőzések nem csak az ember egészségét veszélyeztetik, de bizony komoly gazdasági károkat is okoznak. Ennek az elhárítására általában valamilyen baktériumölő szerrel szokás permetezni a haszonnövényeket, aminél jobb lenne valamilyen környezetkímélőbb megoldást találni. A természetben a növények maguk is védekeznek a fertőzések ellen, ennek a folyamatnak az első lépése a mikróba felismerése. Ezek rendkívül sokfélék lehetnek, nyilván egy adott növényt fertőző baktérium az adott növényfaj immunrendszeréhez alkalmazkodott, így a növények és kórokozóik közti evolúciós versengés terméke számos különböző felismerőfehérje a növényekben és számos a felismerőfehérjéket kicselező trükk a baktériumokban. Viszont nyilván egy adott baktérium az ő gazdanövényének az immunrendszerét tudja kicselezni, egyáltalán nem alkalmazkodott más növények védekezőfehérjéihez.
A napokban újra rivaldafénybe került egyik 
Korábban a 
A mezőgazdaság egyik alapjai a talajba juttatott foszfátionok PO43-, amely a növények által könnyedén fölvehető, ebből fedezik a foszforigényüket. Azonban a foszfát jelenleg nem-megújuló nyersanyag, azaz a magas foszfáttartalmú kőzeteket bányákból hozzák a felszínre, amikor elfogy a foszfát, kimerül a bánya, új foszfátgazdag lelőelyet keresnek, ha találnak. A jelenlegi felhasználás mellett a foszfátkészletek néhány évtizedig tartanak ki, a cikkben 70-200 évet írnak, de a legkülönbözőbb becslések olvashatóak 50-300 év között. Mivel a készletek fogynak, a foszfát, ezáltal a mezőgazdasági termékek árai is emelkednek, a jövőben várhatóan még drágábban lehet majd hozzájutni. Mivel a foszfátion a növények számára egyedül hasznosítható foszforvegyület, jelenleg a művelt földek 67% -án a foszfor a termést legjobban befolyásoló tényező, vagyis a növekedést meghatározó tápanyag. Mivel a trágyával kiszórt foszfátot a talajlakó baktériumok hamar szerves foszforvegyületekké alakítják, így a földekre juttatott foszfátnak 20-30% -át hasznosítják ténylegesen a haszonnövények. A fölös foszfor a vizekbe jutva mérgező algák elszaporodását segíti, nagyban károsítja a vizek élővilágát.
