Mire jó a GMO? 23. – Arctic alma

Az USA Földművelésügyi Minisztériuma (USDA – US Department of Agriculture) pénteken nagy jelentőségű bejelentést tett: Két új, GM-almafajtát teljesen szabadon termeszthetővé nyilvánított, ezek Arctic Granny és Arctic Golden néven kerülnek majd forgalomba. Számunkra ez a hír több okból is érdekes, ugyanis elég jól rávilágít a jelenlegi GM-szabályozás idióta voltára.

Az Arctic találmány pofonegyszerű, ha megsértesz egy almát, egy polifenol oxidáz (PPO) nevű enzim elbontja a sérülés helyén található polifenolokat, így védekezik a növény a sérülésen keresztül bejutó mikróbák ellen, de közben megbarnul. Ezzel egyetlen probléma akad, a barna almát már a kutya sem veszi meg, így évente jelentős mennyiségű almát egyszerűen kidobunk, mert ugyebár a fogyasztók fehéret szeretnének, senki sem vesz pénzért csökkent minőségű almát. Ezen elég könnyű segíteni, az alma barnulását okozó polifenol oxidázt kódoló gén ismert, egy egyszerű eljárással a genomba juttatható egy új gén, ami ennek a génnek egy szakaszáról termel kettősszálú RNSt a sejtben, ami csökkenti az almában eleve meglővő gén kifejeződését is, PPO hiányában pedig nem barnul meg az alma, tovább eladható, vagyis kevesebbet kell belőle kidobni, csökken az álelmiszerpazarlás, ezzel az almatermelés környezeti terhelése, nő a fenntarthatósága. Ezt géncsendesítésnek, vagy RNS inhibíciónak nevezik, teljesen általános jelenség az élővilágban. Mondhatni a tudományos oldala egyszerű, unalmas.

Viszont ez az engedélyezés története jellemző példája a GMO szabályozás visszásságainak: A terméket az Okanagan Specialty Fruits nevű apró kanadai cég készítette el, amelyiket 1996 -ban alapították éppen azzal a céllal, hogy a mezőgazdaságban is hasznosíthassák a biotechnológia eredményeit. Vagyis tizenkilenc év telt el a ma divatos szóval startup indításától addig, amíg tényleg elkezdhette árulni a termékét. Ez gyakorlatilag minden ipart kinyírna, nem véletlen, hogy olyan kevés kis cég foglalkozik biotechnológiával, sok hasonló vállalkozás indul, aztán szépen becsődölnek, amíg arra várnak, hogy majd egyszer engedélyt kapjanak a termékük forgalmazására is. Képzeljük el, hol lenne ma a Prezi, ha tizenkilenc évet kellett volna várniuk rá, hogy megnyithassák a www.prezi.com oldalt! A jelenlegi, évtizedekig elhúzódó engedélyeztetés biztosítja, hogy csak a legnagyobb cégek mernek GM-termények fejlesztésébe vágni, ők is csak a legnagyobb mennyiségben termelt ipari növényeikkel, a kis cégek, amelyek a fogyasztóknak előnyös gyümölcsöket-zöldségeket fejlesztik, jó eséllyel bele sem vágnak, vagy évtizedes kanosszát járnak mire a piacra juttatják a terméküket, ha bírják addig tőkével és nem csődölnek be a felénél.

A másik érdekes oldala az ügynek, hogy az Okanagan Specialty Fruits már kapisgálja, mi a biotechnológia legnagyobb előnye és úgy tűnik ebbe az irányba mozdulnak el: Tegyük fel, hogy valaki hagyományos módon akar nem barnuló almát nemesíteni! Nyilván előbb-utóbb sikerülni fog neki, de a végtermék valami egészen új színű, ízű, állagú alma lesz, aminek a piacon meg kell küzdenie a jól bevált fajtákkal ahhoz, hogy valaha elterjedjen, ha pedig egyeduralkodóvá akarna válni, hogy minél jobban csökkenjen az élelmiszerpazarlás, akkor bizony az azt jelentené, hogy egyetlen egyed klónjai teremnék az összes általunk fogyasztott almát, az összes többi régi fajta háttérbe szorulna. Ez a hagyományos almanemesítés legnagyobb hátránya, ami a Magyar piacon is megfigyelhető, egy-két előnyös fajta teszi ki a termés nagy részét, a régi fajták pedig lassan kivesznek. Ellenben például az Arctic találmányt eleve két almába is bevitték a Granny Smith -be (“zöldalma”) és a Goldenbe, mivel ha elkészül a génkazetta, gyakorlatilag semmibe sem kerül akárhány almafajta genomjába juttatni. Ennek az eredménye nem két végletekig különböző új almafajta lett, amit még majd meg kell kedveltetni a fogyasztókkal, hanem egy Granny Smith és egy Golden alma, ami minden tekintetben azonos a szülői fajtákkal, csak éppen nem barnul meg. Magyarul ezzel a módszerrel egyidejűleg fejleszthető lenne az összes almafajta, semmi akadálya sincs, hogy egyszerre tíz vagy száz almafajta genomjába illesszék ugyanezt a génkazettát, amitől mindegyik ugyanezzel a tulajdonsággal gazdagodik, de megőrzi összes régi külső-belső jellemzőjét. Vagyis egyszerre lehet olcsón versenyképessé tenni az összes tájfajtát, hogy eséllyel versengjenek a nagy, bejáratott fajtákkal. Ezt sajnos lehetetlenné teszi a jelenlegi szabályozás, ahol ugyanannnak a génkazettának minden egyes új beépülését újra a nulláról kell engedélyeztetni, hiszen ha egy magyar termesztő kedvet kapna és a Nemes sóvári almából szeretne nem barnuló változatot, maga a génmódosítás hónapok alatt elkészül, az engedélyeztetése viszont előreláthatóan évtizedekig eltart az USÁban is (Magyarországon pedig sohasem termelhetné), így nem is nagyon foglalkoznak ilyesmivel. Magyarul a biotechnológia elképesztően hatékony eszköz lenne a terményeink sokféleségének a megőrzésére, sajnos a szabályozása ezt lehetetlenné teszi.