Kevés ma már nem élő állat képes annyi embert izgalomba hozni, mint a mamut. És valahogy az első befagyott mamutok felfedezése óta tartja magát a remény/vágy, hogy egyszer fel tudjuk majd támasztani ezeket a különleges, szőrös elefántokat.
Fél éve írtam ezekről a törekvésekről, illetve arról, hogy ezek közül is a legígéretesebb nem is annyira mamut-klónozással érne fel, mint egyszerűen az ázsiai elefánt “mamutosításával”. (Közben a kolléga is írt erről röviden a ScienceMeetup blogján.)
Utóbbi azt jelentené, zanzásítva, hogy a mamut-genom ismeretében meg tudjuk mondani, hogy hol vannak azok a mutációk, amelyek megkülönböztették ezeket az egykor élt lényeket mai rokonaiktól, és ezeket a változásokat aztán bevinnénk az elefánt genomba; a sejteket felhasználnánk egy kiméra-elefánt létrehozására, és ha annak az ivarvonalába bekerülnek, akkor a következő generációban már részben “mamutosított” elefántok születnének.
A növényekben is kifejezetten hatékony immunrendszer működik, amely megvédi őket a környezetükben hemzsegő mikróbák többségétől. A növényi kórokozók azok a különleges élőlények, amelyek valamilyen módon ki tudják cselezni egy-egy növényfaj védekezőrendszerét, ezek okoznak gazdasági károkat. Kézenfekvő módszer lenne növények immunrendszerét megerősítve védekezni a mezőgazdasági kártevők ellen, manapság ezek a beavatkozások már gyakorlatilag rutinfeladatnak számítanak. A mai példánk ismét Kínából származik, nem meglepő módon rizzsel dolgoztak a szerzők.
A Mycobacterium bovis mint neve is mutatja egy baktérium, eredetileg marhakórokozó, a marhatuberkulózist kiváltó mikróba. Jelentőségét egyrészt az adja, hogy a marhák között komoly károkat okoz, másrészt emberekre is átterjedve ritkán bennük is tuberkulózist, vagy közismertebb nevén TBC -t okozhat (az emberi TBCs megbetegedésekért általában a M. tuberculosis, az emberi TBC kórokozója felelős). A marhatuberkulózis az egész világon elterjedt, igazából még senkinek sem sikerült hatékony módszert találni a kiirtására. Ellenben ismert egy fehérje az egerekben, amit az egér SP110 gén kódol, amely korlátozza az M. bovis baktériumok növekedését a falósejteken belül és a fertőzött sejteket apoptózisba kergetve is gátolja a fertőzés terjedését.
Legutóbb az 
Az USA Földművelésügyi Minisztériuma (USDA – US Department of Agriculture) pénteken nagy jelentőségű 
A baktériumfertőzések nem csak az ember egészségét veszélyeztetik, de bizony komoly gazdasági károkat is okoznak. Ennek az elhárítására általában valamilyen baktériumölő szerrel szokás permetezni a haszonnövényeket, aminél jobb lenne valamilyen környezetkímélőbb megoldást találni. A természetben a növények maguk is védekeznek a fertőzések ellen, ennek a folyamatnak az első lépése a mikróba felismerése. Ezek rendkívül sokfélék lehetnek, nyilván egy adott növényt fertőző baktérium az adott növényfaj immunrendszeréhez alkalmazkodott, így a növények és kórokozóik közti evolúciós versengés terméke számos különböző felismerőfehérje a növényekben és számos a felismerőfehérjéket kicselező trükk a baktériumokban. Viszont nyilván egy adott baktérium az ő gazdanövényének az immunrendszerét tudja kicselezni, egyáltalán nem alkalmazkodott más növények védekezőfehérjéihez.
Korábban a