A fejlett világ egyik legelterjedtebb egészségügyi gondja a túlsúly, ennek következtében az elhízás megelőzése keményen kutatott terület, mert az nyilván megvalósíthatatlan, hogy kevesebbet együnk. A kutatás egyik iránya a bélben élő mikróbák vizsgálata, ezek egyensúlya is nagyban befolyásolja a testsúly alakulását. Kézenfekvő a következtetés, ha meg tudnánk változtatni a belünkben élő szervezeteket, azzal befolyásolhatnánk a súlyunkat is.
Hogy kicsit elkalandozzunk a MucoRice -tól, nézzük meg, mire lehet még használni a génsebészetet! Mei Guo és munkatársai elég fatengelyes módon indultak neki a kutatásnak, egyszerűen fogtak egy gént, az argos -t, amely lúdfűben a szervek méretének kialakítását szabályozza, majd hasonló géneket kerestek a kukorica genomban. Nem meglepő módon találtak, ezeket ZAR1-8 -nak nevezték el, mint Zea mays Argos. Ezek mind apró fehérjéket kódolnak, 64-156 aminosav hosszúságúak. Szóval a szerzők fogták a ZAR1 fehérjét és túltermeltették kukoricában egy folyamatosan aktív ubiquitin promóterrel.
Tavaly augusztusban szenzációként járta körbe a világot az a hír, amelyben Mark Post a maastrichti laboratóriumában petri csészében, marha izom-őssejtekből növesztett izomrostokból elkészült az első hamburger. A lombikhúst előállítását propagálók szerint a Föld egyre gyarapodó népességének egyre növekvő húsfogyasztási igényét 2050-re lehetetlenség lesz a ma elfogadott és gyakorolt állattenyésztéssel és húsipari eljárásokkal biztosítani. Az őssejtekből előállított hús, előállítóik szerint, nemcsak az igényt lesz képes fedezni, de számos ökológiai és etikai problémára is megoldást nyújthat, akár az elvi okokból vegetáriánusoknak is a tányérjára kerülhet.
De miért is kellene egy teljesen újfajta terméknek egy, már meglevőt imitálnia? Miért pont hamburger készült a lombikhúsból? A húspótlónak szánt szójának is van értelmesebb elkészítési módja, mint a szójapörkölt. Az Eindhoveni Technikai Egyetem in vitro étkezés (Eating in vitro) projektjének keretén belül különböző dizájnerek engedték szabadon fantáziájukat. A jövő húsfogyasztásával kapcsolatos ötleteikből lássunk most pár ízelítőt.
A gyulladásos bélbetegségek (IBD – Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is. Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.
Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a génmódosított élőlények körüli vallásos elutasítást egy olyan termék fogja megtörni, ami valamilyen, a fejlett országok lakosait is nagy számban érintő betegségre nyújt valamilyen gyógymódot. A ma bemutatott paradicsom elég jó eséllyel pályázik erre a címre. Az érelmeszesedés a nyugati világban népbetegség, gondolom minden olvasóm ismer olyat, akiben már tüneteket is okoz ez a folyamat.
Az 1. típusú cukorbetegség elég kellemetlen állapot, egy autoimmun betegség, ahol az immunrendszer megtámadja és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Gyógymód nem létezik rá, a hiányzó inzulint külső forrásból pótolják, illetve próbálják csökkenteni a hasnyálmirigy gyulladását, mindkettőnek elég sok mellékhatása lehetséges. A bélbe kerülő fehérjék ellen az immunrendszer nem indít immunválaszt, sőt, immuntoleranciát alakít ki, kézenfekvő volt a megoldás, hogyha az autoimmun betegséget kiváltó fehérjéket a táplálékkal juttatnák be, megelőzhető lenne az 1. típusú cukorbetegség kialakulása. Tatiana Takiishi és munkatársai ezt a jelenséget próbálták kihasználni.
Érdemes megvizsgálni egy, sokaknak nagyon is magától értetődő kérdést: Mi is az a “hagyományos” növénynemesítés és mi az a géntechnológia? Vagyis melyik élőlény számít GM-nek és melyik nem? Nyilván mindenki azt hiszi, hogy a kérdés azonnal eldönthető, de azért kicsit járjuk körbe, hátha mégsem olyan egyszerű elkülöníteni a kettőt. A Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján megtalálhatjuk, mi számít GMO -nak:
“A géntechnológiai módosításnak tekintendő tevékenységek a következők, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve és a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2009/41/EK irányelve alapján:
– rekombináns nukleinsav technikák, amelyek magukban foglalják a géntechnológiai anyag új kombinációinak létrehozását olyan nukleinsav molekulák beépítésével vírusba, bakteriális plazmidba vagy egyéb hordozóba, amelyeket bármilyen módon egy szervezeten kívül hoztak létre, és azok beépítését egy gazdaszervezetbe, amelyben azok természetes körülmények között nem fordulnak elő, de amelyekben azok képesek a folyamatos szaporodásra;
– olyan technikák, amelyek magukban foglalják olyan öröklődő anyag közvetlen bejuttatását egy szervezetbe, amelyet a szervezeten kívül állítottak elő, beleértve a mikroinjektálást, makroinjektálást és mikroenkapszulációt;
– sejtfúziós (beleértve a protoplaszt-fúziót) vagy hibridizálási technikák, ahol öröklődő géntechnológiai anyag új kombinációival rendelkező élő sejteket állítanak elő két, illetve több sejtfuzionálásával olyan módszerekkel, amelyek természetes körülmények között nem fordulnak elő.
Az alábbiakban felsorolt technikák nem számítanak géntechnológiai módosítást eredményezőnek:
– in vitro megtermékenyítés,
– természetes folyamatok, mint például: konjugáció, transzdukció, transzformáció,
– poliploidia indukció.
Azokra a szervezetekre nem vonatkozik a szabályozás, amelyekhez az alábbiakban felsorolt genetikai módosítási technikák alkalmazásával jutottak:
– mutagenezis;
– olyan prokariota fajok sejtfúziója (beleértve a protoplaszt fúziót), amelyek ismert fiziológiai eljárásokkal génállományt cserélnek;
– minden eukariota faj sejtfúziója (beleértve a protoplaszt fúziót), beleértve a hibridomák előállítását és a növényi sejtfúziót;
– önmásolás, amely abból áll, hogy egy szervezet sejtjéből nukleinsav szekvenciákat távolítanak el, amelyet vagy követ, vagy nem a fenti nukleinsav (vagy annak szintetikus megfelelője) egészének, vagy részeinek előzetes enzimatikus vagy mechanikai kezelés után vagy anélkül, ugyanazon, vagy filogenetikailag közeli rokon olyan sejtbe való beépítése, amely képes a génállomány természetes fiziológiai folyamatok útján való kezelésére, ahol nem valószínű, hogy a keletkező mikroorganizmus embernél, állatnál, vagy növénynél betegséget okoz.
Az önmásolás olyan rekombináns vektorok felhasználására is kiterjedhet, amelyeknek az adott mikroorganizmusban való biztonságos felhasználhatóságát széles körű tapasztalat bizonyítja.”
Ebből én úgy értem, hogy két eukarióta faj közti protoplaszt fúzió nem számít GMO -nak. Lássunk néhány példát, mik is ezek a módszerek és milyen eredményre vezetnek!
The Science of Gastronomy címmel tart előadássorozatot a coursera-n Lam Lung Yeung and King L. Chow a Hong Kong University of Science and Technology-ról. Az első feladatok leadási határideje még nem járt le, úgyhogy aki aktívan el szeretne mélyülni a táplálkozástudomány világában, illetve szeretné maga feltérképezni a nyelvén elhelyezkedő ízérzékelő receptorokat, még nem késett le semmiről.
Már az első hét anyaga jó pár posztötletet vetett fel, úgyhogy a közeljövőben lehet, hogy az eddigieknél többször kerül terítékre a téma.
Az index.hu Tudomány rovatában ma reggel megjelent egy aprócska hír, mely szerint a Maastrichti Egyetem egyik kutatója, Mark Post petri-csészében növesztett marha izomsejtekből készül hamburgert készíteni. Ha ez nem molekuláris gasztronómia, akkor mi az? Tényleg, mi is az a molekuláris gasztronómia? Csak egy tudományoskodó hókuszpókusz, vagy tényleg köze van a molekuláris biológiához, kémiához?