
Boross Péter aggódik. Aggódik, mert “az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába“, ráadásul ezeknek az embereknek másak “a biológiai, genetikai adottságaik is“. Sok minden miatt lehet okkal aggasztónak találni a napi többezer menekült érkezését (tegyük hozzá, ez ráadásul nem kor és hely specifikus probléma: nagy menekülthullámok érkezésekor a fogadó országokban mindig voltak feszültségek), de a Boross által kiemelt bőrszín és genetikai adottság aligha tartozik ide. Ráadásul sajnos az ilyen, szalonrasszizmusba hajló, irracionális félelmeket tápláló nézetek egész biztosan nem visznek közelebb a probléma megoldásához, csak nehezítik azt.


„Használjatok napkrémet. Ha csak egyetlen egy tanácsot adhatnék a jövőre nézve, a napkrém lenne az. Amíg a napkrém hosszútávú védőhatása kutatók által bizonyított tény, addig a többi tanácsomnak nincs megbízhatóbb alapja, mint saját élettapasztalatom.”
Ha a korábbi genetikai vizsgálatokat nézzük, az amerikai kontinensek eredeti, Homo sapiens által történő benépesítése viszonylag jól visszakövethető eseménynek tűnik, hiszen mind a mitokondriális DNS, mind a genomi szekvenciák
Az elmúlt évek egyik nagy fegyverténye a molekuláris biológiában az archaikus DNS vizsgálatok szárnyalása volt, az újgenerációs szekvenálási eljárások (NGS) szította “forradalmi” hangulatban.
Azt, hogy a kígyók négylábú hüllő-ősöktől származnak nem csak azért tudjuk, mert a klasszikus és molekuláris törzsfák egyaránt a Tetrapoda csoportba helyezik őket, hanem ezt bizonyítják az
Az elmúlt évek GMO vitáiban vissza-visszatérő motívum volt (a mir részünkről mindenképpen), hogy csak idő kérdése és megjelennek azok a modern genom-editálási technikákkal létrrehozott élőlények, ahol annyira banális a változtatás (praktikusan pl. egy gén elrontása), hogy markerk-gének hiányában utólag tulajdonképpen egyszerűen eldönthetetlen, hogy egy természetes mutációval állunk szemben vagy emberi bevatkozással. És akkor ki lehet dobni az egész kínkeservesen felépített szabályozási kártyavárat, amit eddig is csak biológiai fogalmak megerőszakolásával lehetett fenntartani.
Kevés ma már nem élő állat képes annyi embert izgalomba hozni, mint a mamut. És valahogy az első befagyott mamutok felfedezése óta tartja magát a remény/vágy, hogy egyszer fel tudjuk majd támasztani ezeket a különleges, szőrös elefántokat.