Ha a korábbi genetikai vizsgálatokat nézzük, az amerikai kontinensek eredeti, Homo sapiens által történő benépesítése viszonylag jól visszakövethető eseménynek tűnik, hiszen mind a mitokondriális DNS, mind a genomi szekvenciák azt mutatják, hogy egy É-Ázsiából származó populáció kolonizálta a két kontinenst, fokozatosan, dél felé haladva. A kolonizáció kezdete is jól definiálható eseményhez köthető: a legutóbbi jégkorszak alatt a világóceán szintje alacsonybban volt, így a Bering-szoros egy hidat képezett Ázsia és É-Amerika között, amelyen a világ benépesítésén tüsténkedő H. sapiens-ek is átjutottak.
Ezután azonban egy igazi jégfal állta útjukat: pont a jégkorszak miatt a mai Kanadát áthatolhatatlan jégpáncél fedte, így a kontinens további kolonizására még várniuk kellett, mígnem megnyílt a délre vezető út – évszázadokkal később. Ez a mai “kanonikus” eredettörténet, de ennek – eddig – azért akadtak bírálói is, akik szerint a szárazföldi hódítás előtt akár évszázadokkal, a partok mentén hajózva egy másik populáció már “előkolonizálta” a területet és a később érkezők tulajdonképpen már nem is az első telepesek lehettek.
Az elmúlt évek egyik nagy fegyverténye a molekuláris biológiában az archaikus DNS vizsgálatok szárnyalása volt, az újgenerációs szekvenálási eljárások (NGS) szította “forradalmi” hangulatban.