tudomány_történet kategória bejegyzései

Amikor még tényleg nem tudták, hogyan működnek a nemi szervek

Közzétéve Szerző:
Válasz

leonardo_intercourse_large.jpgA női emésztő és reproduktív rendszerek közt nem létező kapcsolatban hívő idahoi törvényhozó, Vito Bariberi kapcsán a legérdekesebb nem is arról beszélni, hogy mennyire ostoba, hanem hogy mit gondoltak az emberek akkor, amikor még tényleg nem értették miként is működnek ezek a rendszerek.

Ez persze egy külön disszertáció anyaga lenne, ha teljes egészében fel akarnánk dolgozni, így maradjunk csak egyetlen esetnél, Leonardo da Vinci egyik klasszikus, korai anatómiai vázlatánál, ahol szexuális aktus közben mutat egy párt.

A kép még bizonyíthatóan egy olyan korszakban készült, amikor Leonardo maga még nem boncolt saját kezőleg, így anatómiai tudása kizárólag a korábbi ismeretekre, az arisztotelészi tanokra támaszkodott. Ezek, pedig meglehetősen sommásak voltak.

Ahogy egy 1986-os cikkben írják az ábráról:

“Egy rövid pillantás is feltárja, milyen fantasztikus belső “csővezetéket” tervezett Leonardo, hogy leírja az arisztotelészi fiziológiát. A péniszbe két vezeték tart, az alsó a húgycsőn keresztül kapcsolódik az urogenitális rendszerhez, míg a felső a gerincvelőbe fut, három éren keresztül. […] Az ókori görögök szerint a magzat “esszenciáját” a férfi “univerzális maganyaga” adta. Ez a szaporodási hozzávaló az izomműködéshez is szükséges élettani elemből, az úgynevezett “animális szellemből” (animal spirit) származott. Ez az artériás vérből keletkezett az agyalapnál és az idegeken keresztül jutott el a test különböző részeihez. Ezért kapcsolta da Vinci a gerincvelőt a péniszhez is. Arisztotelész szerint a herék nem játszottak szerepet a szaporodásban, csak nyál szerű anyagot biztosítottak, hogy síkosítsák a vaginát a közösülés során. Leonardo, úgy tűnik, nem értett ezzel egyet, ezért egy nagy érrel kötötte össze a szívet és a heréket, ezzel arra a galénoszi nézetre utalva, hogy a hímivarsejtek a vérből keletkeznek.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Száz éves Bárány Róbert élettani Nobel-díja

Közzétéve Szerző:
1

barany_robert.jpegValószínűleg Bárány Róbert nem azonnal értesült arról, hogy 1914-ben “a vesztibuláris apparátus fiziológiájának és patológiájának tanulmányozásáért” a Svéd Akadémia neki ítélte meg az élettani Nobel-díjat. És a késlekedés oka nem elsősorban az volt, hogy az akkori technológia több ídőt igénylet, hogy az ilyen híreket szétröpítse a világban, hanem az, hogy Bárány egy orosz hadifogoly-táborban raboskodott.

A várpalotai zsidó családból származó, de maga már Bécsben született Bárány 1905-től a bécsi egyetem klinikáján dolgozott és itt végezte úttörő munkásságát, majd az első világháború során önkéntes orvosként tevékenykedett. Ez vezetett ahhoz is, hogy hadifogságba esett, és feltehető, a Nobel-díjnak köszönheti az életét, hiszen megbetegedett és csak Bernadotte Károly svéd királyi herceg közbenjárásának köszönhetően engedték szabadon 1916-ban.

Bárány kulcsmegfigyelése a mára már nevével teljesen összeolvadt kalorikus ingerléshez kapcsolódik: a teszt lényege, hogy vagy hideg, vagy meleg vizet folyatnak a páciens egyik fülébe. Ennek következtében a szemek jellegzetes nisztagmust mutatnak, amely során a szem gyorsan elmozdul az egyik irányba, majd (relatíve lassan) vissza a másikba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

II. Henrik és Jules Bianchi tragikus sorsközössége

Közzétéve Szerző:
1

Tournament_between_Henry_II_and_Lorges.jpg

Egy pillanatig, a sisak váratlanul felcsapódó rostélyán át II. Henrik számára a világ vakítóan világosnak tűnhetett, majd minden sötétbe borult. A közönség döbbenten figyelte, hogy Montgomery herceg lándzsájának egy darabja az erőtlenül a lovára hanyatló király szeméből mered kifele, és csak akkor nyugodott meg valamennyire, amikor pár perccel később a király többé-kevésbé önerőből leszállt a lováról és megkegyelmezett a kétségbeesett hercegnek.

A lovagi torna, melyet a király tizennégy éves lánya és a spanyol uralkodó, II. Fülöp házasságának örömére szervezett, már eleve rossz ómenekkel kezdődött: felesége, Katalin, előző este álmában férjét vérbefagyva látta és a királyt is fejfájások és szédülések kínozták egy ideje. Ráadásul Montgomery és Henrik első ütközetéből a skót került ki győztesen, amit Henrik nem bírt lenyelni, ezért követelte ki magának az újabb, végzetesnek bizonyuló menetet. Nem világos, pontosan mi okozta, hogy a kritikus pillanatban a sisakrostély felnyílt, de biztos, hogy  utólag mindenki úgy érezte, beteljesült a négy évvel korábbi nostradamusi jóslat, az ifjú oroszlán felülmúlta az öreget, aranykalitkában kidöfve szemét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ullmann Ágnes munkássága

Közzétéve Szerző:
2

(Ez egy rendhagyó poszt, hiszen tulajdonképpen nem más, mint egy rettenetesen hosszú tudományos lábjegyzet a Cink-en megjelent életrajzhoz. Nem állítom, hogy önállóan nincs értelme, de mindenképpen ajánlanám a linkelt “anyaposzt” elolvasását. A “lábjegyzet” hosszát az is befolyásolta, hogy egy erős gimnáziumi biológia tudást mindenképpen feltételez az olvasó részéről – néha többet is, talán – de, ha a “Háború és békénél” rövidebbre akartam fogni a dolgot, másképp nem ment és így is igen terjedelmes lett.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

STAP by STAP: egy tragédia anatómiája

Közzétéve Szerző:
Válasz

YSasai

Mindig szomorú, ha egy tudományterület kiemelkedő alakja meghal, de persze más a helyzet, ha ez az elkerülhetetlen pillanat egy produktív karrier végén, természetes körülmények közt (ágyban, párnák közt) következik be, vagy egy karriert derékba tör. És persze az sem mindegy, hogy ha utóbbi, akkor az esemény tragikus körülményei elkerülhetetlenek voltak, vagy épp hogy nagyon is elkerülhetőek.

Josiki Szaszaj esete abszolút az utóbbi kategória: a nagyhírű japán RIKEN intézet Fejlődésbiológia Központjának (CDB) alapító-kutatója egy fantasztikus karrier közepén vetett véget az életének, egy olyan ügy nyomán, ami ugyan nem az ő közvetlen hibájából eredt, de végül már a CDB létét fenyegette. Ha fejlődésbiológusként nézem, Szaszajnak fantasztikus érzéke volt megtalálni az utóbbi évek során, épp merre tágíthatóak leginkább a tudományterület határai.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Festetics Imre, a genetika elfelejtett nagyapja

Közzétéve Szerző:
3

festetics-imre.pngA Festetics család számos érdeme között van egy, ami méltatlanul kevés alkalommal hangzik el. Olyannyira, hogy szinte ismeretlen a nagyobb publikum előtt. Ez pedig nem más mint Festetics Imre tudományos munkássága. Így hát, visszafogottan fogalmazva is, hatalmas űrt pótol a PLOS Biology napokban megjelent cikke, amelyben a Helsinki Egyetemen dolgozó Poczai Péter és munkatársai irányítják a figyelmet erre a maga korában úttörő, mára már mégis szinte elfeledett életműre. 

A tudomány nagy fordulópontjait gyakran egy-egy névhez kötjük, pedig ezek a nagy elmék sosem légüres térben dolgoztak, hanem gyakran koruk már meglevő tudományos ismereteire alapoztak. Tulajdonképpen az evolúció már a “levegőben lógott”, amikor 1858-ban Londonban felolvasták Darwin és Wallace levelét, és természetesen ez semennyiben nem csökkenti az említettek zsenialitását, hiszen mégiscsak ők voltak az elsők akiknél összeállt a kép. Ugyanígy Mendel sem szerzetesi magányában döbbent rá a semmiből a genetika alaptörvényeire, hanem ő maga is aktívan követte kora tudományos vitáit. De ahogy az evolúció esetében fontos emlékezni Erasmus Darwin, Lamarck és társaik szerepére is, mert enélkül nem érthetjük meg az elmélet születését, Mendel története sem teljes a 250 éve született Festetics Imre nélkül.

Imre, a kastély-építő, Georgikon-alapító György öccse volt, aki a maga korának egyik kiemelkedő zoológusa lett. Bátyja érdeklődéséhez hasonlóan, maga is (részben praktikus okokból) érdeklődött az agrártudományok iránt és ennek köszönhető, hogy tagja lett kora egyik legfontosabb szakmai testületének, a brünni Juhtenyésztő Egyesületnek (Schafzüchtervereinigung), vagy ahogy maga is tréfásan nevezte, a Brünni Juhos Társaságnak.  

A kor legfontosabb vitája az “öröklődés” mibenlétéről szólt. Mivel a tenyésztők számára abszolút releváns volt, hogy miképp maximalizálhatják a gyapjú/hús/stb. eladásából származó hasznukat, érthető, hogy igyekeztek megérteni, miképp öröklődhetnek ezek a tulajdonságok.

Kissé a mai “nature vs. nurture” vita előfutáraként, már akkor is két táborra szakadtak a vitatkozók, aszerint, hogy a “belső tulajdonságok” (génekről ekkor még szó sem volt) vagy a környezet számlájára írták az egyes előnyös, vagy éppen hátrányos tulajdonságok megjelenését.

Festetics egyértelműen abban hitt, hogy a “belső tulajdonságok” a lényegesek az egyes jellegek örökölhetőségében, épp ezért a megfelelő állatok keresztezésével fokozható az előnyös tulajdonságok megjelenése. Az örökölhetőséget leírandó néhány törvényt fogalmazott meg, amelyek közül néhány kísértetiesen hasonlít a Mendel által később megfogalmazottakra, ráadásul “a természet genetikai törvényeinek” (“Die genetische Gesätze der Natur”) nevezte el őket, ezzel mintegy nyolcvan évvel megelőzve Bateson-t a “genetikai” kifejezés használatában. Sőt, minden valószínűség szerint, ellentétben az örökké felmerülő és soha el nem döntött  “ismerte-e Darwin Mendel munkásságát” kérdéssel, Mendel minden valószínűség szerint ismerte Festeticsét és az inspirációul szolgált munkája számára.

A részletekért egy email-interjú erejéig raboltam Péter idejét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hülyeség ellen nincs oltás, de sok más ellen van – 3.

Közzétéve Szerző:
Válasz

(A sorozat előző posztjaiban körbejártuk az oltások eredetét és a közelmúlt egyik legnagyobb sarlatánságát, Andrew Wakefield MMR vakcina és autizmus közti kapcsolatot inszinuáló munkáját.)

Lényegüket tekintve, az oltás-ellenes kampányok és a megideologizálásukra született magyarázatok semmiben nem különböznek a mezei összeesküvéselmeéletektől, amelyek közé tartoznak: a legtöbbjük az emberi ignoranciára és az ebből eredő félelmekre épülő ostoba fröcsögés, melyeknek központi eleme az egyszerű korreláció és az ok-okozati viszony összemosása bizonyos betegségek esetében, valamint annak a sulykolása, hogy az oltások hatástalanok és tulajdonképpen sokkal egészségesebbek lennénk nélkülük. Az oltásellenes mitológiában az oltásokat pártolók tulajdonképpen szadista tendenciákkal megáldott alakok, akik mást sem szeretnének, mint több százezer gyereknek fájdalmat okozni.

cectic5-746327.pngMagyarországon az oltásellenes irodalom egyik legösszeszedettebb tára a NeBáncs Egyesület honlapja, de mindenképpen említést kell tennünk még az emberi butaság kifogyhatatlan tárházának tűnő NaturaHirek.hu portálról is, ahol “kontribútor alapú alternatív egészség-híreket” olvashatunk, amely definíció a honlap tartalma alapján a “random bullshit generator” egy körülményes és modoros magyarítása akar lenni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →