Most, hogy a többség már (talán) megbarátkozott a PCR-alapú vírosdiagnosztika mibenlétével, ideje szemügyre vegyük, mit tartogat a jövő.
Hogyan mutathatunk ki még vírusokat?
3
Uncategorized kategória bejegyzései
Se agya, se vére, mégis van vér-agy gátja. Mi az?
Természetesen a muslica, avagy becsületes nevén a Drosophila melanogaster, az egyik legöregebb modellállat, amelyet a modern biológiai tudományok palettáján találhatunk.
Működik -e a Sars-CoV-2 gyorsteszt?
A COVID19 járvány kétségtelenül új vonása, hogy naponta változik a helyzet. Én sem gondoltam volna, hogy a délben feltöltött cikkemet már estére frissíthetem.
Mint minden létező magyar újság megírta, egy magyar kutatócsoport bevizsgált kétféle Sars-CoV-2 tesztet is, de nem nagyon működtek. Azt viszont már keveseknek sikerült megírni, hogy mi is volt a baj ezekkel a vizsgálatokkal.
Hogyan mutathatunk ki vírusokat?
A jelenleg is zajló járvány miatt szinte naponta olvashatunk arról, hogy mi is a pillanatnyi helyzet a vírustesztekkel, mi jött be, mi nem jött be, mi maradt ki, mennyi időbe telik? Láthatóan a sajtóban teljes a tanácstalanság, hogy melyik hogyan működik, ezért gondoltam, érdekes lehet összefoglalni, hogy milyen módszerekkel mutathatunk ki egy vírust?
A dolog nem is olyan egyszerű, mint első látásra tűnik, éppen a vírusok tulajdonságai okán. Egyrészt a vírusokat általában nem tartjuk élőlényeknek, önmagukban szaporodásképtelenek, csak a gazdasejt életműködéseit eltérítve sokszorozhatják meg önmagukat. Ezzel ki is lőhetjük a kézenfekvő megoldást, ami egy baktériumnál működne: Bármilyen táptalajra helyezünk egy vírust önmagában, az egyszerűen csak megdöglik, szaporodni nem fog. Egy baktérium azonosítható viszonylag egyszerűen úgy, hogy egy kocsonyás táptalajra szélesztjük, majd megfigyeljük, milyen telepeket alkotnak a felszaporodó baktériumsejtek. Egy vírusnál ez az egyszerű módszer nem működik. Másrészt a vírusok rendkívül apróak (20-300 nanométeresek), így nem láthatóak fénymikroszkóppal, azaz kiesett az a kézenfekvő azonosítási módszer is, hogy valamilyen festékkel megfestenénk egy mintát és egy mikroszkópba téve megszemlélnénk őket. De mit lehet akkor tenni egy vírussal?
Mire jó a GMO 37. – A méhcsalád-összeomlás
Eddig már nagyon sokat írtunk a méhcsalád–összeomlásról, nem véletlenül, korunk egyik legégetőbb biológiai kérdése. Sajnos eddig még semmilyen megoldás sem szünteti meg végleg a jelenséget, így minden új megoldás érdekes lehet. A mai cikk egészen váratlan irányból közelíti meg a kérdést, amitől valószínűleg a méhészek összevonják majd a szemöldöküket.
Mire jó a GMO 36. – A puding próbája
Annak idején, amikor az Impossible burgerről írtunk, rögtön felmerült a kérdés, hogy oké, de milyen az íze? Ugye ezt elég nehéz szabadalmakból kihámozni. De örömmel jelenthetem, hogy időt, fáradtságot nem kímélve személyesen is megkóstoltam az Impossible Whoppert és teljesen átlagos hamburgernek bizonyult. Mellékeltem a fényképes bizonyítékot is a hamburger elfogyasztásáról.
Ha nem írták volna rá a csomagolására, magamtól sohasem jöttem volna rá, hogy nem húst eszek. Tényleg pont úgy csiklandozza a nyelvemet, mint az igazi húspogácsa, ellenben a Magyarországon forgalmazott Rebel Whopperrel, amin azért érződik, hogy nem marhából származik. Szóval részemről már alig várom, hogy itthon is forgalmazni kezdjék az Impossible Whoppert.
Egy kis szőrszálhasogatás
Az őssejtkutatás egyik aranykorát éljük és ennek köszönhetően egyre közelebb jön az az időszak, amikor a kültakaró sérülés utáni pótlása rutinfeladattá válhat.
Az ember, aki túl gyorsan öregedett
Nobuaki Nagasima Werner-szindrómában szenved, amitől a teste extrém gyorsan öregedik. Erika Hayasaki írása jól bemutatja, hogy ennek a betegségnek a tanulmányozása sokmindent elárul génjeink működéséről. Még az is előfordulhat, hogy a Werner-szindróma megértése segíthet megoldást találni az öregedés lelassítására – vagy akár megállítására is.
Miért vannak vércsoportjaink?
Több mint egy évszázaddal a felfedezésük után még mindig nem igazán tudjuk, mire valók a vércsoportok. Carl Zimmer utánajárt, hogy tényleg olyan fontosak-e?
Mire jó a GMO 34. – Gyorsan növő lazacok
A magyar sajtó is felrobbant a pár hónapja megjelent hírtől: Az USÁban az Aquabounty cég engedélyt kapott végre, hogy termelhesse és forgalmazhassa az AquAdvantage nevű GM-lazacot. Az alapvető tények könnyedén összefoglalhatóak: Ennek a lazacnak a genomjába egy olyan gént ültettek, amitől egész éven át nő, nem csak tavasszal és ősszel, mint a vad lazacok, így körülbelül feleannyi idő alatt éri el a vágósúlyt, mint a farmokon nevelt lazacok (vagyis kevesebb energiát igényel a felnevelése, mert feleannyi időt tölt a medencében) és e közben kevesebb tápot is fogyaszt, mint a farmon nevelt lazacok. Vagyis egy csodálatos módszer, amivel csökkenthető az emberiség fogyasztása, valamiért a környezetvédők mégsem örülnek, pedig nagy lépés lenne a fenntarthatóság irányába. Miért? Szeretnék egy kis összefoglalót adni ennek a lazacnak a történetéből, amik talán megvilágítják, hogy miért is az állatorvosi lova a GMOk engedélyezésének és hogyan veszik át a közbeszédben a tények helyét az ügyesen adagol féligazságok.