Szerdán este héttől az évad utolsó meetupja jön, ezután a nyári szünet alatt igyekszünk feltöltődni ötletekkel a jövőre vonatkozóan. A helyszín most már tényleg változik, bár továbbra is belváros: Szilvuplé Varieté.
Témákból most sem lesz hiány: mangalica genom, nyelesszemű legyek, fehérje kristályszerkezet, na és pótolva egy korábbi elmaradásunkat, vörösiszap és Kolontár.
Gyertek!
Ha már úgyis szóba kerültek a púposkabócák, a maguk pszichedelikus “sisakjaival”, akkor érdemes talán egy kicsit külön figyelmet szentelni a sisakok jobbra látható igen különös formájának. Ezzel a támadó hangyára emlékeztető képződménnyel a Közép- és Dél Amerikában honos Cyphonia clavata büszkélkedhet.
Tömören a tény: az idei Homeopátia napja c. esemény fővédnöke dr. Szentágothai Klára.
Elsőre a sors szeszélyes fintorának tűnik, hogy a rendszerváltás utáni első magyar szkeptikus társaság (akkor még Tényeket Tisztelők Társasága) elnökének, a legendás Szentágothai János professzornak a lánya ilyen eseményt vesz a neve alá, de több ez mint egyszerű generációs szülő-gyerek világnézeti konfliktus. Hiszen Szentágothai prof édesapja, Schimert Gusztáv a második világháború előtti magyar homeopátia kiemelkedő alakja volt, így, ha úgy tetszik, Szentágothai Klára csak egy régi családi hagyományt élesztett fel. (Mert ugyan maga Szentágothai professzor homeopátiáról alkotott véleményére én nem találtam pontos utalást, ugyanakkor, mint arra itt is utalnak, nehéz elképzelni, hogy bona fide szkeptikusként azt gondolta volna, hogy a dolog működőképes.)
Schimert Gusztáv védelmében azonban annyit mindenképpen felhozhatunk, hogy az ő idejében, bár a homeopátia hatásmechanizmusa, a hígítások és Avogadro-szám ismeretében már bőven kétségbevonható kellett legyen, még nem vizsgálták meg szigorú kísérletes körülmények között, hogy valóban van-e hatása a homeopátiás készítményeknek. Ma azonban, több tucatnyi kettős-vak kísérlet után, tudjuk, hogy a placebo felett nincs hatásuk, így Szentágothai Klára ill. homeopátiában hívő orvostársainak álláspontja nem igazán védhető racionálisan.
A dolog másik pikantériája persze, hogy itt egyszersmint annak a Réthelyi Miklósnak a feleségéről van szó, akinek kezében van (egyebek mellett) a magyar egészségügy sorsa. Így remélhetőleg a stop.hu információi pontosak és a miniszter maga nem osztja felesége nézeteit. Mert a legutolsó dolog amire szükségünk lenne, az a szűkös gyógyítási források hatástalan gyógymódokra való elpazarlása. Hiszen nem véletlen, hogy a hosszú homeopátiás múltra visszanéző Egyesült Királyságban, a helyi egészségügy racionalizálásának egyik eleme a homeopátia állami támogatásának felszámolása lett.
A púposkabócák (Membracidae) hátát díszítő gyakran szürreális képletek bárki érdeklődését könnyen felkeltik. A részben szexuális szelekció, részben mimikri következtében kialakult kacifántos képződményeket eddig az első torszelvény nyúlványainak tekintették, de mint arra most fény derült, eredetük sokkal izgalmasabb.
Sean Carroll két volt tanítványa, Benjamin Prud’homme és Nick Gompel vezetett csoport ugyanis nem kevesebbet bizonyított be, mint, hogy valójában módosult szárnyakról van szó.
Egy észak amerikában honos foltos szalamandra faj, a foltos harántfogú gőte (Ambystoma maculatum) és egy egysejtű zöld alga (Oophila amblystomatis) közeli kapcsolata már hosszú ideje ismert tény volt, de a kapcsolat szorossága még sok év után is tud meglepetéseket okozni.
Mint a mellékelt képen is látható (A) a kifejlett, de még ki nem kelt lárvák peteburkai a benne levő algáktól zöldes színben játszanak, ám a két élőlény fizikailag ennél sokkal közelebb is kerül egymáshoz. Mint azt a (C) panel mutatja, egyes algasejtek részeseivé válnak az embriónak (a piros kis pöttyök az alga által tartalmazott klorofill autofluoreszcenicájából erednek).
A Kínából származó shar pei kutyafajta azonnal felismerhető ráncos bőréről. Hogy szöveti szinten a ráncok mögött a bőrben felgyülemlő hyaluronsav van, azt már régebb óta tudjuk, de nem volt világos, hogy mi az, ami ennek a kialakulásához vezet.
A kutyagenom megszekvenálása óta, azonban szinte özönlenek a különböző kutyafajták trademark jegyeinek genetikai okait felgombolyító tanulmányok, így nem meglepő, hogy a shar peiek titka sem sokáig váratott magára.
A mutáció (nem meglepő módon) egy hyaluronsav szintézisért felelős enzimhez, a hyaluronan synthase 2 (HAS2)-höz köthető, pontosabban annak egy szabályozó mutációja. A mutáció fizikai valójában egy duplikáció, pontosabban néha nem csak egy, hanem a szóban forgó génszakasz időnként akár 6x, vagy extrémebb esetekben 15x is jelen lehet. Ez pedig ott válik érdekessé, hogy minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kutyus szenvedő alanya a fajtára jellemző lázzal járó autoimmun betegségnek.
Ugyan a HAS2 kifejeződése és a duplikáció kópiaszáma közti összefüggés nem feltétlenül lineáris (vagyis nagyobb kópiaszám nem mindig jelent magasabb expressziót), a láz maga mégis a nagyobb HAS2 koncentrációval lehet összefüggésben: a hyaluronsav eltöredezése során keletkező fragmensek beindítják a gyulladásos immunválaszt, így nem kell sok logika, hogy arra jussunk, a nagyobb mennyiségű hyaluronsav természetes lebomlásával keletkező töredékek lehetnek a ludasak a shaiper-láz kialakulásában is.
Olsson M, Meadows JRS, Truvé K, Rosengren Pielberg G, Puppo F, et al. (2011) A Novel Unstable Duplication Upstream of HAS2 Predisposes to a Breed-Defining Skin Phenotype and a Periodic Fever Syndrome in Chinese Shar-Pei Dogs. PLoS Genet 7(3): e1001332. doi:10.1371/journal.pgen.1001332
Bor, kozmosz, alap- és alkalmazott tudomány viszonya, DIY tudomány. Szerda este hétkor, a Tűzraktérben. Gyertek!
Borkóstolás többféleképpen
Győrffy Géza
BCE Szőlészeti és Borászati Intézet
Hogyan kell bort kóstolni? Miben különbözik egy fogyasztói kóstoltatás egy profi borversenytől. Hogyan bírálunk borversenyen? Hogyan értékelünk kísérleti borokat?
A lényeg, hogy nem csak a bíráló és a bor a fontos…
Az erdélyi kopasznyakú tyúk ugyan kétségtelenül nem a legmegnyerőbb külsejű tenyészállatok közé tartozik, ugyanakkor haszna kétségbevonhatatlan. Paradox módon jobban bírja a hideget, mint csupatoll rokonai, ráadásul nagyobb és jobb tojástermelő is.
Persze nem árulok zsákbamacskát, ha elismerem, egy fejlődésbiológus számára a fenotipikus névadó bélyeg legalább annyira érdekes (sőt), mint az említett többi tulajdonság.
Miért kopasz tehát a tyúkfajta nyaka? Első közelítésben a toll-tüszők hiánya okozza mindezt. Mint azt az alábbi ábrán is látni lehet, a megfelelő festést (pl. β-catenin expressziót megjelenítve) alkalmazva, már a fejlődő embrióban is hiányoznak a tüszők. Így a kérdésünk máris így szól, ennek vajon mi lehet a biológiai magyarázata. A válaszhoz hosszas géntérképezés jelentette az első lépést.
Múlt héten a Magyar Távirati Iroda ügyeletes Lejter Jakabja igazán elemében lehetett, hiszen sikerült totálisan dezinformálnia, legalább egy hírecske erejéig, a teljes magyar online újságírást. “Az evolúció tüntette el az emberi péniszcsontot“, hirdette a cím mindenfele, és hát nyilván dőlt a kattintásszám, a szerkesztő meg a marketing osztály elégedett volt, az pedig, hogy a hír ebben a formában légből kapott, kit érdekel…
Ugyanis az eredeti cikkben az emberekből valóban hiányzó péniszcsontról, a baculumról, szó egy szál sem esik. Helyette viszont van egy érdekes felvetés a pénisztüskék eltűnésének evolúciós okairól fajunkban – és csak azért felvetés, mert, mint végül látni fogjuk, a blogokban működő peer-review 2.0 néhány fontos és kényelmetlen kérdéssel állt elő a cikk kapcsán (amelyek, egyébként nem a kísérleti anyagot vitatják, hanem annak interpretációját, de ne rohanjunk ennyire előre).
Áltudományokról minden mennyiségben. Szerdán hétkor, valószínűleg utoljára a Tűzraktérben.
Tudomány – áltudomány
Hraskó Gábor
Tudományos újságíró, a Szkeptikus Társaság elnöke
Mi különbözteti meg a tudományt a nem-tudománytól és az áltudománytól? A téma? A személy aki végzi a kutatást, esetleg az intézmény ahol végzik? Vagy valami más? Hogyan tudnak megdőlni a tudományos elméletek és hogyan tudják cáfolatukat túlélni az áltudományosak?