Hangyások

Ha már úgyis szóba kerültek a púposkabócák, a maguk pszichedelikus “sisakjaival”, akkor érdemes talán egy kicsit külön figyelmet szentelni a sisakok jobbra látható  igen különös formájának. Ezzel a támadó hangyára emlékeztető képződménnyel a Közép- és Dél Amerikában honos Cyphonia clavata büszkélkedhet.

Ha már úgyis szóba kerültek a púposkabócák, a maguk pszichedelikus “sisakjaival”, akkor érdemes talán egy kicsit külön figyelmet szentelni a sisakok jobbra látható  igen különös formájának. Ezzel a támadó hangyára emlékeztető képződménnyel a Közép- és Dél Amerikában honos Cyphonia clavata büszkélkedhet.

Nem más ez, mint a mimikri egyik igen különös formája, hiszen az állat csak az egyik testtájával hasonul az utánozni kívánt fajhoz, testének fennmaradó része, pedig zöldes színben hasonul a növényekhez, amelyeken mászkál.

Bármennyire is szokatlan a C. clavata sisakja a púpskabócák között, az azonban közel sem meglepő, hogy egy ízeltlábú felnőttkorában, vagy fejlődése bizonyos szakaszában hangyák kinézetét igyekszik magára ölteni. Alább például az Egyesült Államokban őshonos Hyalymenus tarsatus fejlődő nimfája látható balra, amint az Ectatomma génuszba tartozó hangyákat majmol.

Sőt, tulajdonképpen annyira gyakori az ízeltlábúak közt a hangyák másolása, hogy a jelenségnek magának külön neve van: myrmecomorphomania.

Ha belegondolunk ez persze nem meglepő: olyasmit érdemes utánozni, amiből sok van, így átlagos és gyakran nem ehető. Márpedig hangyákból annyi van, hogy egyes számítások szerint a földi állatok összsúlyának majd negyedét (!) teszik ki. S mivel számos fajuk kifejezetten fogyaszthatatlan a legtöbb állat számára, tökéletes célpontjai más fajok mimikrijének.

A legkülönlegesebb azonban szinte biztosan az egyes pókfajok hangya-mimikrije. Ugyan ez kb. hetvenszer, egymástól függetlenül is kialakult, a pókoknak az átlagnál nagyobb erőfeszítést kell befektetniük a dologba. Mivel négy pár lábuk van, csak úgy képesek jól utánozni a három pár lábbal büszkélkedő hangyákat, ha az egyik pár lábukat eltüntetik. Mint azt az alábbi ábra alsó két sora is mutatja, ennek bevett módja az “eltüntetendő” lábak csáppá “alakítása”. A mimikri különösen hatásos is tud lenni, mint azt az ábra felső képe is mutatja, ahol egy dél amerikai karolópókfaj, Aphantochilus rogersi, küzd az általa leutánzott Cephalotes génuszba tartozó hangyával.

Maderspacher F (2011) Myrmecomorphomania Curr Bio 21(9): R291-R293.