Van az úgy (nem is ritkán), hogy az evolúció által egykor favorizált jelleg és a háziasítás során az emberi preferencia nem egyezik, és ilyenkor bizony általában az utóbbi jön ki győztesen a dologból, ha másképp nem, erővel.

A szarvasmarhák esetében ez azt jelenti, hogy számos, tejért tartott fajta (pl. Holstein) egyedeit mesterségesen szabadítják meg a szarvaiktól, hogy az állatok egymásra, no meg az emberekre is kevésbé veszélyesek legyenek. A procedúra nem túl kellemes az állatoknak sem, ráadásul rengeteg időt és energiát igényel, hogy évi sok millió szarvasmarháról lefűrészeljék a szarvakat.

Pedig létezik “biológiai megoldása” is a dolognak, hiszen számos húsáért tartott fajta esetében már évekkel ezelőtt izoláltak olyan mutációkat, amelyek természetes úton is a szarvképződés elmaradását okozták. A gond csak az, hogy egy ilyen mutációt átvinni a tejelő fajtákba sok-sok éven (optimista becslések szerint is kb. 20) és sok-sok generáción át tartana, és ezeknek a “köztes” fajtáknak sem a tejük, sem a húsuk nem lenne annyira jó, mint a szülőknek (onnan is tudjuk, hogy már próbálták).

Viszont, mivel mára már a szarvatlanságot okozó ún. POLLED mutációk közül kettőt is jól ismerünk (mind a kettő az első kromoszómán egy-egy duplikációs eseményt jelent), a biotechnológia jelen állása szerint lehetővé vált, hogy az egyik ilyen változatot génszerkesztéssel bevigyék egyenesen egy jól tejelő fajta genomjába. A mutációt először egyszerű sejtvonalban hozták létre, majd klasszikus klónozással (á la Dolly, a birka) új egyedeket készítettek belőlük. Az eredmény pedig magáért beszél: olyan borjúk születtek, akik nemcsak a POLLED allélt hordozták, de fenotipikusan maguk is szarvatlanok lettek.

Egy érdekes kérdés egy, a GMO-kérdésre rácsavarodott helyről nézve mindezt, hogy ezek most akkor “természetes”, vagy “mesterséges” állatok? Teljes genomszekvenálások igazolták, hogy ezek a kisborjúk csak és kizárólag a bevitt allélban különböznek az eredeti sejtvonalat adó tehéntől, és, mint azt az előbb írtam, maga az allél egy másik fajtában természetes úton jött létre. A szimpla logika azt mondatná, hogy ezekre az állatokra semmiképpen sem húzható rá az európai GMO jelző (ti., a beavatkozás eredményeképpen “idegen” DNS-t hordoznak), de persze mikor volt ebben a kérdésben utoljára, hogy a józan ész győzött…?   

Carlson DF, Lancto CA, Zang B, Kim ES, Walton M, et al. (2016) Production of hornless dairy cattle from genome-edited cell lines. Nat Biotechnol 34(5): 479-81.