Van az úgy (nem is ritkán), hogy az evolúció által egykor favorizált jelleg és a háziasítás során az emberi preferencia nem egyezik, és ilyenkor bizony általában az utóbbi jön ki győztesen a dologból, ha másképp nem, erővel.
A szarvasmarhák esetében ez azt jelenti, hogy számos, tejért tartott fajta (pl. Holstein) egyedeit mesterségesen szabadítják meg a szarvaiktól, hogy az állatok egymásra, no meg az emberekre is kevésbé veszélyesek legyenek. A procedúra nem túl kellemes az állatoknak sem, ráadásul rengeteg időt és energiát igényel, hogy évi sok millió szarvasmarháról lefűrészeljék a szarvakat.
Pedig létezik “biológiai megoldása” is a dolognak, hiszen számos húsáért tartott fajta esetében már évekkel ezelőtt izoláltak olyan mutációkat, amelyek természetes úton is a szarvképződés elmaradását okozták. A gond csak az, hogy egy ilyen mutációt átvinni a tejelő fajtákba sok-sok éven (optimista becslések szerint is kb. 20) és sok-sok generáción át tartana, és ezeknek a “köztes” fajtáknak sem a tejük, sem a húsuk nem lenne annyira jó, mint a szülőknek (onnan is tudjuk, hogy már próbálták).
Viszont, mivel mára már a szarvatlanságot okozó ún. POLLED mutációk közül kettőt is jól ismerünk (mind a kettő az első kromoszómán egy-egy duplikációs eseményt jelent), a biotechnológia jelen állása szerint lehetővé vált, hogy az egyik ilyen változatot génszerkesztéssel bevigyék egyenesen egy jól tejelő fajta genomjába. A mutációt először egyszerű sejtvonalban hozták létre, majd klasszikus klónozással (á la Dolly, a birka) új egyedeket készítettek belőlük. Az eredmény pedig magáért beszél: olyan borjúk születtek, akik nemcsak a POLLED allélt hordozták, de fenotipikusan maguk is szarvatlanok lettek.
Egy érdekes kérdés egy, a GMO-kérdésre rácsavarodott helyről nézve mindezt, hogy ezek most akkor “természetes”, vagy “mesterséges” állatok? Teljes genomszekvenálások igazolták, hogy ezek a kisborjúk csak és kizárólag a bevitt allélban különböznek az eredeti sejtvonalat adó tehéntől, és, mint azt az előbb írtam, maga az allél egy másik fajtában természetes úton jött létre. A szimpla logika azt mondatná, hogy ezekre az állatokra semmiképpen sem húzható rá az európai GMO jelző (ti., a beavatkozás eredményeképpen “idegen” DNS-t hordoznak), de persze mikor volt ebben a kérdésben utoljára, hogy a józan ész győzött…?
Carlson DF, Lancto CA, Zang B, Kim ES, Walton M, et al. (2016) Production of hornless dairy cattle from genome-edited cell lines. Nat Biotechnol 34(5): 479-81.
Egy aprosag, kiegeszites, tobbfele nem genetikai modszer van a szervtalan marha eloallitasara egyik udebb, mint a masik:
“A szarv lefűrészelése és ezt követően a szarvcsonk elsütése nagyon drasztikus, nehézkes és lassú beavatkozás. Ez a módszer az előrehaladott vemhes állaton, valamint nyári meleg időszakban nem ajánlott. Előfordul viszont az is, hogy a fiatalkorú egyedek csonkított szarva ismét kinő. Ez az eljárás az új, uniós állatvédelmi törvényekkel ma már nincs összhangban.
A tehenek szarvtalanításának gyorsabb és kíméletesebb módszere az állatok megfelelő erősségű és szakaszos áramütésével, az úgynevezett vázizom-tetánia (az állat mozdulatlanná dermed) kiváltását követő, gyorsvágóval történő metszés. További előnye, hogy a vágókorong nagy sebessége által kiváltott súrlódási hő miatt nem igényel külön elsütést a szarvcsonk. A módszert Ausztráliában fejlesztették ki, gyakorlatilag fájdalommentes, és a beavatkozást követő húsz perc után már újra eszik az állat. Alkalmazása viszont szakembert igényel.
A helyesen végzett, borjúkori szarvtalanítás nagyobb hatékonyságú, és életre szóló. Erősen maró hatású savval vagy lúggal végzik leggyakrabban (pl. kálium-hidroxid, kénsav stb.). A borjak szarvkezdeményét tíznapos korig vegyszerrel bedörzsölik, ennek hatására a szarvkezdemény elhal. Lelkiismeretes, szakszerű munkát igényel, ellenkező esetben több félszarvú állatunk lehet.
A szarvkezdemény elégetését szintén sokan használják világszerte. Az akkumulátoros szarvtalanító alkalmazása sokak szerint előnyösebb, hiszen csak egyszeri beruházást igényel, mobil és tiszta. Az akkumulátor egyetlen feltöltésével hat-nyolc borjú szarvtalanítása végezhető el. Felhasználói szerint a borjú kéthetes kora előtt alkalmazva a leghatékonyabb.”
” a “köztes” fajtáknak sem a tejük, sem a húsuk nem lenne annyira jó, mint a szülőknek”
Akkor a sötétzöld fogyasztók etikai okokból rátérhetnek eme köztes fajták tejének és húsának fogyasztására. A kereslet felélénkíti az új fajták bevezetését, némi szépséghiba hogy a hagyományos fajtákat tenyésztőknél nem lehet rombolni és pusztítani és nem olyan látványos mint hozzáláncolni magunkat vmihez.
Úgy egyébként nem próbáltak még olyan módszert (itt most szándékosan egyszerűsítek) hogy a szarvakra rászúrnak és ragasztanak egy teniszlabdát?
@Untermensch4: Teniszlabdát azt nem.
http://www.pusztaiallatpark.hu/wp-content/uploads/2014/06/Kormos-bika.jpg