Varga Máté bejegyzései

Hogy is volt ez…?

Közzétéve Szerző:
1

Biztos mindenkivel előfordult már (és ahogy öregszik az ember, egyre gyakrabban), hogy hirtelen valami kapcsán beúszik egy régi sztori, egy homályos emléknyom és egy pillanat múlva azon kapjuk magunk, hogy azon töprengünk, “tényleg, mi lett vajon ebből?”. A New York Times által menedzselt új sorozat, a RetroReport pont az ilyen kérdések megválaszolására vállalkozik és a kb tucatnyi fent levő sztori közül kettő kifejezetten érdekes, biológiai témájú. 

Egyik, az első kereskedelemi árusításba került génmódosított növényről, a FlavrSavr paradicsomról szól, a másik pedig a Biosphere 2 projectről, amelynek során nyolc kutató két évre bezárkózott egy óriási melegházba. Érdekes látni, hogy a hype elültével, több évtized távlatából miként is lehet látni ezeket a projecteket, hogy mi volt az igazán sikeres bennünk, és mi okozhatta esetleges bukásukat.

A zebramár magányossága

Közzétéve Szerző:
1

ippo.jpegMég valamikor a nyári uborkaszezon közepén futott egy kört a magyar médiában (is) a hír, hogy Olaszországban egy zebra apától és szamár anyától származó kis jövevény látta meg a napvilágot.

Ippo, a kis zebramár, mint minden fajok közötti (interspecifikus) hibrid természetesen biológia érdekesség, de mint azt sok helyen megjegyezték sajnos aligha jelenti egy keverékfaj létrejöttét. Ugyanis akárcsak az öszvérek, vagy más hasonló “korcs” élőlények, Ippo minden valószínűség szerint steril.

Az ok amit a legtöbb helyen megadnak, az a szüleinek eltérő kormoszómaszáma: a zebrák 22, a szamarak pedig 31 pár kromoszómával rendelkeznek, ami alapján a zebramár zigóta sejtjei összesen 53 kromoszómát fognak hordozni. Ami, szól az érvelés, páratlan szám, így meióziskor életképtelen ivarsejtek alakulnak majd ki. (A lovakban 32 pár kromoszóma van, így az öszvérek testi sejtjei 63 kormoszómát hordoznak.) 

A gond persze nem is annyira a páratlan kormoszómaszám, hanem inkább az, hogy ez önmagában olyan kromoszómaszerkezet-eltéréseket kódol, ami miatt az ivarsejtek jelentős része használhatatlan lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Zöld bioterrorizmus

Közzétéve Szerző:
55

uprooting-golden-rice-1.jpgGátlástalan, erkölcstelen, ostoba. Aligha lehet bármi mást mondani arról a csoport tüntetőről, akik pár nappal ezelőtt az Ingo Potrykus vezette “aranyrizs”-project egyik Fülöp-szigeteki tesztültetvényét szétdúlták.

(És ugyan az első hírek szerint a génmódosított növények ellen tünteti helyi farmerek álltak az esemény mögött, mára már az sem tűnik lehetelennek, sőt, hogy részben fizetett vandálok voltak az elkövetők.)

Az, hogy a GMO-ellenesek a vandalizmusra adják a fejüket sajnos nem újdonság, az utóbbi években egyre több ilyen esetről olvashattunk, és emlékezetes, hogy bő egy éve a Rothamsted Research kutatói a nyilvánosság bevonásával próbálták meg jobb észre téríteni a munkájuk megsemmisítésével fenyegető mélyzöldeket (tegyük hozzá hiába, a rendőrségnek kellett végül a vandalizmust megakadályoznia).

De a mostani eset akár ikonikus fordulóponttá is válhat. A magas β-karotin tartalmú “aranyrizs”-et hosszú évek óta  kifejezetten non-profit céllal fejleszteik, hogy a krónikus A vitamin hiányban szenvedő gyerekek millióinak életét jobbá tehessék vele. Nincs racionális ok, ami miatt jóérzésű ember ellenezni tudná a dolgot, mert a Greenpeace és csatolt részeinek dogmatikus GM-ludditizmusa aligha tekinthető akárcsak kiindulási pontnak ezen a téren. A Greenpeace “erkölcstelen és embertelen” álláspontja ezügyben az egyik fontos ok volt abban, hogy nem is olyan régen egy veterán GM-ellenes aktivista, Mark Lynas, damaszkuszi fordulaton ment át GMO ügyben.

A GM-ültetvények lassan rendszeresnek tekinthető vandalizálásával a GM-ellenesek remekül demonstrálják, hogy két folyvást hangoztatott érvük, igazából nem több üres fecsegésnél. Hiszen egyrészt mindig azt kérik, hogy hosszútávú hatásvizsgálatok legyenek a GM-növényekről (amelyet ők maguk megakadályoznak), másrészt ugyan ők mindig azt hangsúlyozzák, hogy csak valódi választási lehetőséget kívánnak a farmereknek nyújtani, csak épp az egyik lehetőséget, a hatásvizsgálatok akadályozásával, ők maguk veszik el tőlük.

Szerencsére az “aranyrizs”-tesztültetvények más területeken is voltak/vannak, így évek helyett “csak” hónapokkal csúszott el a vizsgálat eredménye. De mindenkinek, aki netán örül az efajta vandalizmusnak, esetleg úgy érzi maga is részt venne hasonlóban, jó lenne elszámolnia a lelkiismeretével és végiggondolnia, mi is jogosítja fel őt arra, hogy gyerekek millióitól a gyógyulás reményét is elvegye.

Egy nyílt levél is fut a történtek elítélésére, itt írható alá.

Hülyeség ellen nincs oltás, de sok más ellen van – 3.

Közzétéve Szerző:
Válasz

(A sorozat előző posztjaiban körbejártuk az oltások eredetét és a közelmúlt egyik legnagyobb sarlatánságát, Andrew Wakefield MMR vakcina és autizmus közti kapcsolatot inszinuáló munkáját.)

Lényegüket tekintve, az oltás-ellenes kampányok és a megideologizálásukra született magyarázatok semmiben nem különböznek a mezei összeesküvéselmeéletektől, amelyek közé tartoznak: a legtöbbjük az emberi ignoranciára és az ebből eredő félelmekre épülő ostoba fröcsögés, melyeknek központi eleme az egyszerű korreláció és az ok-okozati viszony összemosása bizonyos betegségek esetében, valamint annak a sulykolása, hogy az oltások hatástalanok és tulajdonképpen sokkal egészségesebbek lennénk nélkülük. Az oltásellenes mitológiában az oltásokat pártolók tulajdonképpen szadista tendenciákkal megáldott alakok, akik mást sem szeretnének, mint több százezer gyereknek fájdalmat okozni.

cectic5-746327.pngMagyarországon az oltásellenes irodalom egyik legösszeszedettebb tára a NeBáncs Egyesület honlapja, de mindenképpen említést kell tennünk még az emberi butaság kifogyhatatlan tárházának tűnő NaturaHirek.hu portálról is, ahol “kontribútor alapú alternatív egészség-híreket” olvashatunk, amely definíció a honlap tartalma alapján a “random bullshit generator” egy körülményes és modoros magyarítása akar lenni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hülyeség ellen nincs oltás, de sok más ellen van – 2.

Közzétéve Szerző:
47

NHS-MEASLES-LOGO.jpg(Az előző posztban a feketehimlő és polio elleni harc eredményességén keresztül próbáltam bemutatni, hogy mennyire hatásos lehet egy megfelelő módon kivitelezett oltási program. Most az elmúlt évtizedek egyik legkártékonyabb szélhámosának segítségével azt fogjuk látni, mi történik, ha valaki megfúr egy sikeres védőoltás-programot.)

A korai védőoltások sikerén felbuzdulva a múlt század második felében sorra jelentek meg a többi kellemetlen, alattomos és nem utolsó sorban veszélyes gyerekkori fertőző betegség ellen immunitást adó oltások.

A kanyaró, rózsahimlő, mumpsz, torokgyík, szamárköhögés mind-mind olyan betegségek voltak, amelyek egy-két generációval ezelőtt még nagyon komoly járványokat voltak képesek okozni, számtalan gyerek életét oltva ki. S hogy ma már nem élünk a “Kincskereső kisködmön” szívszorító világában, az sokban azoknak az oltásoknak köszönhető, amelyek ezeket a nem ritkán halálos betegségeket kvázi eltüntették a mindennapjainkból.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hülyeség ellen nincs oltás, de sok más ellen van – 1.

Közzétéve Szerző:
13

polio-vaccine.jpg2008-ban, London Brent kerületében, ahol akkor laktam, hirtelen mindenütt a National Health Service (NHS) poszterei tűntek fel, amelyek a kanyaró elleni oltásra buzdították a lakosokat, külön kiemelve a gyerekek beoltásának fontosságát.

Nem egy “mezei” emlékeztető kampányról volt szó, amit pár évente rutinból lenyomnak, hogy kipipálhassanak egy adminisztratív íven egy rejtett kis rubrikát, hanem nagyon is aktuális apropója volt a figyelemhfelhívásnak: Brentben, mint Anglia és Wales nagy részében kanyaró járvány dúlt.

London persze tradicionális helye a nagy járványoknak, ám az egyik nagy különbség például az 1665-66-ban pusztítóval szemben szemben, hogy ez a dolog teljesen elkerülhető lett volna, ha emberek nagy tömegei nem viselkednek konteo-mániás ignorámuszokként. Ugyanis pontosan tudjuk, hogy a kanyarót milyen kórokozó okozza és miképp védekezhetünk hatásosan ellene: a kombinált MMR vakcina (a rövidítés a Measles-Mumps-Rubella, vagyis kanyaró, mumpsz, rózsahimlő elleni közös oltásra utal) bevezetésével világszerte drámaian csökkent a kanyarós megbetegedések száma, és ahhoz, hogy a betegség újból a hírekbe kerüljön arra volt szükség, hogy egyre többen döntsenek úgy, hogy gyermekeiknek nincs szükségük az oltás okozta védelemre.

Hogy megértsük, ezek az emberek miért viselkednek elképesztően irracionálisan, ahhoz talán érdemes visszamenni a kezdetekhez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A nem kilógó fallosz

Közzétéve Szerző:
17

phallus-birds.jpgHogy mindjárt a közepébe vágjak, mert én őszinte vagyok, még ha te, kedves olvasó, prűd is: péniszekről lesz szó, pontosabban falloszokról, sőt, hogy ne verjük ki minden tartalom-szűrő biztosítékát, phallusokról. Mitöbb, nem is róluk, inkább a hiányukról.

Ezzel a felvezetővel talán már mindenkit kellően összezavartam, szóval kevésbé kódolt formában is legyen mindez megfogalmazva: mint néhány kacsás posztban korábban már írtunk róla, egyes madárfajok hímjeinek kifejezetten impresszív hímtagja van, ami azért is szembetűnő mert számos más fajnál (pl. a házityúk) egyáltalán nincs ilyesmi, párzáskor a hímek a kloákanyílásukat szorítják a nőstények kloákájára, hogy átjuttassák az ivarsejtjeiket.

A nemiszerv ilyenfajta nem-meglétét a szakirodalom “phallus non-protrudens”-ként ismeri (ami számos összehasonlító anatómia tankönyv egyik legszórakoztatóbb kifejezése is) és egy fejlődésbiológust, különösen a kacsák esetét észben tartva, természetesen könnyen lázba hoz a kérdés, hogy mi okozza a nagy különbségeket a csoporton belül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Könyvhét – 2013.

Közzétéve Szerző:
10

Bő öt évvel ezelőtt egy poszt apropóján megpengettem, hogy milyen sajnálatos, hogy sok aktuális angol nyelvű ismeretterjesztő-besztszellerre éveket kell várni és gyakran még akkor sem lesz belőlük magyar fordítás. A helyzet valamelyest változott és mivel nyakunkon a könyvhét legyen itt néhány ajánlat, illetve egy soha nem rövidülő kívánságlista, hogy szűkebb érdeklődési területemet lefedendő, mit lenne még jó magyarul is viszontlátni.

Mindenképpen figyelemre érdemes az Akadémiai Kiadó “Új Polihisztor” sorozata, ahol az utóbbi hónapokban jelent meg Ben Goldacre “Rossz Tudomány” (eredetiben Bad Science – még a fordítás előtt itt írtunk róla), valamint Nick Lane zseniális “Hajrá élet” (angolul Life Ascending) című könyve, illetve újra kiadásra került Szathmáry Eörs és John Maynatrd Smith klasszikusa, “A földi élet regénye“. 

ismeretterjesztő-hu.png

Ezek mellett nem annyira friss, de az evolúcióbiológiai ismeretterjesztés utóbbi néhány évének mindenképpen kiemelkedő műve a Neil Shubin féle “A belső hal” és a Dawkins jegyezte “A legnagyobb mutatvány” (utóbbiról itt írtam).

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →