Lamarckista, liszenkóista – L-betűs szitokszavak minden genetikus szótárában. Arra utalnak, hogy valaki képtelen megérteni a modern biológia alapját képző evolúciós elmélet lényegét, mely szerint a genetikai anyag örökletes változásai a tanult jellegektől függetlenül jönnek létre. Épp ezért a kovácsnak nem lesz izmosabb a gyereke és a vallási okból évszázadok óta gyakorolt körülmetélés sem hozott még létre előbőr nélküli férfiakat az érintett népcsoportokban.
Azonban, ha őszinték vagyunk, Jean-Baptiste Lamarck és Trofim Gyenyiszovics Liszenko egy napon említése, bármilyen környezetben, mélyen igazságtalan előbbivel szemben. Hiszen míg a szovjet agronómus nettó dilettáns és eredményhamisító volt, a francia természettudós a maga korának kiemelkedő kutatója lett, akinek úttörő szerepe volt az evolúciós gondolkodás Darwin előtti fejlődésében.
Ismét a 
Bennem is hiba lehet, hiszen nem tudok egy pszeudogénekről szóló posztot nem úgy kezdeni, hogy Murphy „ami elromolhat, az el is romlik”-ja hatványozottan igaz, ha a genomról van szó, de hát ez van, nézd el nekem kedves olvasó.
Érdekes kutatási terület a tömegvonzás élőlényekre gyakorolt hatása, ám elég nehezen kutatható. Itt a Földön a nehézkedés alig változik, körülbelül 1 g. Elvileg lehetséges űrhajókkal hosszabb időre is pályára állítani élőlényeket, amik így tetszőleges időt tölthetnek a súlytalanság állapotában, ám ez nem meglepő módon rendkívül költséges.
Méltatlanul kevés figyelmet kapott a napokban a 
Sosem fogjuk megtudni, hogy min is törhette a fejét, a ma csak Ötzi néven ismert prehisztorikus alpesi juhász, amikor egy tavaszi napon egy nyílvessző fromájában 
Sporadikusan jelentkező „no comment” rovatunkban, most a 
Van az úgy, hogy egy blognak is jól jönne egy szerkesztő, mert akkor két szerző nem dolgozik egyszerre ugyanazon a témán :-). De