A GDF6 gén és az evolúció

Közzétéve Szerző:
6

sticklebacks.jpegJó pár évvel ezelőtt, a blog hajnalán, az egyik legizgalmasabb és legfelkapottabb kérdés a biológiában az volt, hogy a különböző fajok (alfajok) morfológiai sajátosságai miképpen alakulnak ki a fejlődés során. Az evodevo tudománya – mert arról van szó – azóta kicsit kiment a mainstream divatból, de ha engem kérdezne bárki, szerintem továbbra is az egyik legizgalmasabb kérdés, amivel biológus foglalkozhat.

A terület egyik úttörője, Sean B. Carroll mellett David Kingsley volt, aki azóta is azzal a nagyon egyszerű paradigmával foglalkozik, hogy milyen genetikai különbségek találhatók a háromtüskés pikó páncélos, tüskés tengeri és páncéltalan, tüskétlen édesvízi formái között.

Ahogy azt már korábban leírtam, ezzel a megközelítéssel leltek arra a pitx1 szabályozó mutációra, ami a tüskék eltűnését eredményezi, illetve így térképezték fel csontlemezek redukciójáért felelős ectodysplasin (eda) gént érintő mutációt is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A tasmán ördögöt az ág is húzza

Közzétéve Szerző:
1

dft2-tumour.jpgA fejlett világ egyik vezető halálokává előlépő dagantos megbetegedések a maguk módján tulajdonképpen nem is annyira durvák, mint lehetnének, hiszen nem fertőzőek, így minden egyes betegben a korábbiaktól függetlenül kell kialakulnia a rosszindulatú elváltozást okozó, majd metasztatizálást lehetővé tevő mutáció-kombinációnak.

Nem minden állat ennyire szerencsés azonban, mint korábban arról a blogban is szót ejtettünk legalább három fajról tudunk, ahol létezik ragályos rák: a kutyák, egy észak-amerikai kagylófaj, valamint a tasmán ördög esetében.

Utóbbiak ráadásul egyébként is veszélyeztetett állatok, így már eddig is sok fejtörést okozott, hogy miképp lehet ezt a mindössze 20 éve felbukkant, de rohanvást terjedő daganat-járványt (Devil Facial Tumour – DFT) megállítani.

Most, mintha a helyzet nem lett volna már eléggé gyászos, kiderült, hogy nem is egy betegségről van szó, hanem (legalább) kettőről. Számos, az “általános” tumortípushoz hasonló kinézetű, de szöveti képében attól azért markánsan eltérő daganatot tipizálva kiderült, hogy azok nem az ősi DFT-klón leszármazottai, hanem attól teljesen függetlenül alakultak ki (és akkor a korábban leírt forma innentől DFT1 lesz, az új pedig DFT2).

Ezek a DFT2 tumorok egyáltalán nem hordozzák azokat a marker-mutációkat, amelyek jellegzetesek a DFT1-re, sőt a kromoszómaképük (kariotípusuk) is teljesen más: hiányoznak a DFT1 aneuploid markerkromoszómái (M1-4), vannak felismerhető nemi kromoszómáik, akárcsak a kettes kromoszómapár, ami hiányzik a korábban részletesen leírt tumorból. Nem mellesleg, míg a DFT1 egy nőstény egyedben jött létre, a DFT2-ben találunk Y kromoszómát, vagyis egyértelműen egy hímből származik.

dft2-karyotype.jpg

Miért nagyon rossz hír ez? Azon túl, hogy egyszerre két ragályos daganattípus megállításán kell ezután a tasmán ördögöt féltő szakembereknek ügyködniük, a megfigyelés azt sugallja erősen, hogy ez a faj valamiért hajlamos az ilyen daganatok kitenyésztésére. Annak megértése egyébként tök érdekes lenne, hogy miért is van ez, de persze ehhez arra is szükség lenne, hogy ne haljanak idő előtt ki.

Pye RJ, Pemberton D, Tovar C, Tubio JM, Dun KA,et al. (2016) A second transmissible cancer in Tasmanian devils. PNAS 113(2): 374-9.

Tényleg tízszer annyi baktériumunk van, mint saját sejtünk?

Közzétéve Szerző:
13

microbiome_1a.png

Kevés felkapottabb téma létezett az utóbbi évtizedben, mint a rajtunk és bennünk élő baktériumközösség, az ún. mikrobióta tanulmányozása. Ennek kapcsán az egyik érdekes factoid, amit boldog, boldogtalan, aki a témában mondott valamit (így én magam is) elmondott, az hogy a mikrobiótát tízszer annyi sejt alkotja, mint ahány a saját testünket felépíti.

Az adat nem csak ismeretterjesztő cikkekben, de szakmai összefoglalókban is szerepelt, a New York-i Természettudományi Múzeum aktuálisan futó kiállításának brossúrájában is fellelhető, s csak egy gond van vele: úgy tűnik, hogy nem pontos. A hetvenes évekbeli sejtszám becslések, amelyek alapján kijött, túlbecsülték a baktériumok, illetve alulecsülték a testi sejtek számát. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A kínai vakmárnák evolúciója

Közzétéve Szerző:
Válasz

sinocyclochelius.jpgA barlangi élet különös alkalmazkodásokat követel meg azoktól az élőlényektől, akik a létnek ezt a sötét formáját választják. A jóformán örök sötétségben fölöslegessé válik a felszínen oly fontos látás, lényegtelenné a bármilyenfajta mintázat, más érzékek és más jellegek válnak fontossá az életbenmaradás és fajfenntartás céljából. 

És ami már büntetlenül elromolhat, az bizony el is romlik, így aztán azok a gének, amelyek pl. csak a szem kialakításában és működésében, vagy a testtakaró színezetének létrehozásában látnak el szerepet előbb-utóbb olyan mutációkat szednek össze, amely következtében működésképtelenné válnak (pszeudogénesednek), és így a szóbanforgó sejttípusok sem alakulnak ki.

A folyamat egyik poszter-faja a mexikói vaklazac (Astyanax mexicanus), ami a Yucatán alatt található hatalmas barlangrendszerekben lelhető fel, de persze messze nem ez az egyetlen ilyen élőlény. Most a világ egy másik részében élő vak halról tudhattunk meg többet, a genomja segítségével.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hogyan barnultak be a lovak

Közzétéve Szerző:
1

dun.jpgA lóháziasítás egyik eredménye a különböző fajták minta-diverzitása, ami ha nem is annyira látványos, mint mondjuk kutyák esetében, de mindenképpen figyelemre méltó.

Nem is kerülte el a genetikusok figyelmét, akik az utóbbi pár évben számos mintázat-típus genetikai okát feltárták. 

Most az egyik legősibb színváltozás okába láthatunk bele egy kicsit, amelynek következtében az ősi lovak (pontosabban patások, lásd alább) viszonylag világos, ún. Dun színe helyett a korai háziasított fajták sötétebb, viszonylag egyenletesen barna színt mutattak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Tíz éves az optogenetika – de ismerjük-e a korlátait?

Közzétéve Szerző:
Válasz

olveczky.jpgA Fény Ünnepe, a Fény Évében – keresve se találhatnánk jobb időpontot, hogy egy kicsit az elmúlt évek egy másik nagy biológiai forradalmával, az optogenetikával foglalkozzunk.

Az emberek esetében a külvilágból érkező ingerek elsöprő többsége vizuális, vagyis a fénnyel és látással kapcsolatos, de az élőlények többsége így-vagy úgy érzékelik a fényt. Ehhez különböző szervezetek különböző fényérzékeny fehérjéket használnak, olyan molekulákat, amelyek egy-egy fotont elnyelve alakváltozáson mennek át, ami befolyásolja a működésüket. Számunkra talána  legkézenfekvőbb, ha a szemünkben található rhodopszin és opszin molekulákra gondolunk, de ilyen fényaktivált receptorokon kívül találunk számos fényérzékeny fehérje-fehérje interakciót a növényekben (amelyek a napszakok és az évszakok változását, illetve a fény irányát követik ezek segítségével), illetve fényre aktiválódó ioncsatornákat algákban és baktériumokban. Ez utóbbiak lettek épp egy évtizede az “optogenetika” forradalmának zászlóvivői (habár ma már más fényérzékeny rendszereket is használunk ugyanezen címszó alatt).

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kritikusok kerestetnek!

Közzétéve Szerző:
1

chimp-group-jep_6992.jpg

Szóval az van, hogy, mondjuk így, útelágazódáshoz értünk. Olyan ponthoz, amit a vállalkozásmenedzsmenttel foglalkozó pamfletek biztos különleges, de számunkra ismeretlen jelzők garmadával illetnének, és mivel számunkra ezek ismeretlenek, nem is fogjuk használni őket. A lényeg, hogy remek ez az első tíz év, de azt mi is beláttuk, hogy ahhoz, hogy a második tíz ne csak a vegetálásáról szóljon, és a CB továbbra is egy fontos helye legyen a biológiai kérdésekkel kapcsolatos társadalmi diskurzusnak, pár dolgon változtatnuk kellene. Például még több kontentet kellene termelni, s ha lehet, szebbet és jobbat, interaktívabbat és szórakoztatóbbat. Rövid és velős mémeket, és hosszú és elgondolkoztató TLDR tartalmat. 

Nyilvánvaló, hogy erre jelenleg nem vagyunk elegen és időnk sincs elég. De abban reménykedünk, hogy köztetek elegen vannak, akik szeretnék kipróbálni magukat a tudományos ismeretterjesztésben, vagy csak elég lelkesek, hogy segítsenek nekünk, és együtt szintet léphetünk – de (a sötét királynő analógiájára) minimum eleget tudunk gyorsulni ahhoz, hogy a blog tényező maradjon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ismeretterjesztés és szociális média (cb10)

Közzétéve Szerző:
2

Szülinapi bulink leghosszabb programján Fábri Györggyel (ELTE), Stöckert Gáborral (index.hu) és Zsiros Lászlóval (Szertár) beszélgettünk arról, hogy tíz éve hogyan láttuk a tudományos ismeretterjesztést, ma hogyan látjuk, és mit gondolunk a szociális média szerepéről a folyamatban. Bő lére eresztett elmélkedés ez, de több nézőpont lett kifejtve hosszan, így ha valakit érdekel a téma, érdekes lehet számára a dolog.