Tízéves szülinapi bulink utolsó előadója, Györgyey János (MTA-SZBK Növénybiológiai Intézet), arról beszélt, hogy rosszul tervezett kísérletek, értelmezhetetlen eredményei miként mérgezik a közbeszédet hosszú időn keresztül. (Köszönet Tóth Andrásnak a videóért.)
Nagyon jo, elvezet volt meghallgatni, koszonom!
@fordulo_bogyo: +1
Full laikusként is teljesen érthető előadás.
Csak az a gáz, hogy hiába terjesztem a videót, nincs az a mindentazegybenfun antigmo hívő, aki végighallgatja..
Azért ha laikusként meg kéne tippelnem, hogy mi a valószínűbb: hogy két viszonylag jó nevű folyóiratban is el tudta kerülni a visszavonást egy erősen vitatott témáról szóló, ugyanakkor teljesen nyilvánvaló szarvashibán alapuló cikk, vagy hogy egy, a témában visznylag elfogult laikusoknak szóló rendezvényen csúsztat a cikk bemutatásában az előadó, nem sokat gondolkoznék.
@Tgr: Ez technikailag nem hiba. Kimérték, hogy a szappannak milyen a hatása egy sejtvonalra. Semmilyen kísérleti hiba sem történt a dologban, nem hamisítottak eredményt. Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy elég jól bejáratott módszer arra, hogy szakmailag szilárd, de a laikusokat végzetesen megtévesztő kísérletet végezni. Nyilván elég jó eséllyel várhatja a szerző, hogy soha egyetlen laikus sem fogja elolvasni az eredeti cikket azon belül az anyagok és módszerek fejezetet. Így lehet végülis nem hazudva teljes baromságokat elhitetni a néppel.
Mondjuk nem tudom, mennyire állja meg a helyét a zárógondolat, miszerint egy referálónak egy ilyen cikket nem szabadna átengedni. Elméletileg a tudományos szabadság azt jelenti, hogy mindenki azt vizsgál, amit csak akar.
@Sexcomb: a cikk nem nagyon foglalkozik önmagában a glifozát hatásával, a diszkusszióban alig esik róla szó. (A sajtóközleményben már inkább: web.archive.org/web/20120707235803/http://www.criigen.org/SiteEn/index.php?option=com_content&task=view&id=351&Itemid=32 )
@Tgr: Ez a szokásos trükk: A referált cikkben csak valami nagyon-nagyon szerény következtetést tesznek. A Séralini féle egéretetési vizsgálat diszkussziójában csak annyit írtak, hogy hát talán érdemes lenne tovább vizsgálni a hatásokat. A sajtó pedig hát sajnálatosan félreérti a tudományt, de hát ők már független források, sajnos a kutatónak semmilyen befolyása sincs rá… Szemét, cinikus csalás, de végülis senkit sem lehet érte felelősségre vonni.
@Sexcomb: Abban igazad van, hogy mindenki azt vizsgál, amit akar, és ez fontos része a tudományos szabadságnak.
De hogy milyen körítést tesz hozzá a bevezetőben és a diszkusszióban, azaz milyen kontextusban helyezi el az eredményeit, annak megítélése viszont már a reviewer szabadsága.
Ebben a konkrét esetben simán visszavághatta volna azért, mert:
– a címben a glifozát szerepét sugallja, noha az összes vizsgálatban csak a formulázott gyomirtót használta, így a cím félrevezető;
– a táplálékba kerülő vegyszermaradványokkal indokolja a vizsgálatok szükségességét, de semmit nem mond arról, hogy az általa direktben alkalmazott kereskedelmi gyomirtóból milyen maradványok kerülnek a táplálékba, abból mi jut be a szervezetbe, azaz van-e bármilyen relevanciája az általa végzett kísérletnek;
– a diszkusszióban beszél mindenről csak éppen a triviális magyarázatot (hogy a detergensektől pusztulnak a sejtek) kerüli nagy ívben.
Bármelyik, önmagában elég ahhoz, hogy visszavágja a cikket egy figyelmes és nem durván elfogult bíráló, így együtt pedig már nagyon “kilóg a lóláb”.