Gondolkodást Mellőzve: A magyar politikai osztály és a génmódosítás

(Az alábbi szöveg szerkesztett változata eredetileg a Hírszerzőn jelent meg.)

Jonathon Harrington neve és története aligha mond sokat Magyarországon, pedig bő két évvel ezelőtt az említett úriember nagy figyelmet kapó fricskát nyomott a Walesi Nemzetgyűlés orrára. Harrington, szembemenve az egész politikai osztály akaratával, génmódosított (GM) kukoricamagokat vetett el walesi farmján, megszüntetve ezáltal Wales nem sokkal korábban nagy pátosszal deklarált “GM-mentességét”. Az akcióból anyagi haszon nem származott (az elvetett GM fajok nem szerették nagyon a walesi klímát), de nem is ez volt a cél. Mint azt később maga Harrington is megfogalmazta, egyszerű figyelemfelkeltés volt a szándéka: az emberek figyelmét erre az ügyre irányítani, majd ezt kihasználva rámutatni, hogy a genetikához nem értő, populista politikusok hoznak olyan dolgokról döntéseket, amelyeknek sem a tudományos hátterével, sem következményeivel nincsenek tisztában. Harrington kis akciója senkinek nem okozott kárt, és miután a helyi “mélyzöldek”, a “GM Free Cymru” tagjai  kidühöngték magukat (a renegát farmert többször feljelentéssel fenyegetve), az ügy komolyabb következmények nélkül lecsengett. 

A dolgok jelen állása szerint, a nem is olyan távoli jövőben Harrington nem úszná meg ennyivel Magyarországon. A magyar politikai elit tagjai ugyanis, hasonlóan walesi társaikhoz, egyértelműen és feltétel nélkül GM ellenesek (bár gyanítható, hogy éppúgy nem rendelkeznek semennyi szakmai ismerettel sem  a témáról). Tulajdonképpen az immár alaptörvényi szinten is deklarált génmódosítás-ellenzés az a pont, ahol az Országházban csont nélkül megvalósul a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és jelenleg azon folyik a licit, hogy ki tud keményebben fellépni a sötétben bújkáló GM termesztők ellen. Például, ha a szabadságjogokért más kontextusokban egyébként keményen és harcosan fellépő LMP javaslatából törvény lesz, akkor egy magyar Harrington 2-8 év szabadságvesztésnek nézne elébe egy hasonló akciót követően. Hogy megértsük mindennek az abszurditását, előbb olyasmit kell tenni, amit az országgyűlési képviselőink elsöprő többsége a jelek szerint sosem tenne: felmérni, mennyiben jogosak a GM-növény-ellenes érvek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Aki megunta a szexet

Pár napja ott hagytuk abba, hogy a szexualitás bizony hasznos dolog, különben az evolúció nem nagyon tartana ki mellette. S mégis akadnak fajok, amelyek mindennek fittyet hányva kifejezetten preferálják a szex mentes életformát.

A botsáskák egyik családját (Timemidae) képező levélsáskák számos faja a jelek szerint egymástól függetlenül választotta a szaporodás ezen formáját.

A dolog miértje nem egészen világos, így abban bízhatunk, hogy ezeket a kivételes fajokat jobban megismerve majd, fény derül, hogy miként képesek hosszú ideig megvédeni genomjukat a káros mutációk következtében bekövetkező degenerálódástól, ami ismereteink szerint, minden hasonló fajt egyformán kellene sújtson.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A pók kora

Ha valaki már látott hagyományos szövőszéket működés közben, akkor tudja, hogy ezek üzemeltetése a mester nagyfokú figyelmét igényli. Hiába viszonylag egyszerű és monoton (már-már reflexszerű) a mozdulatsorozat, azt precízen kell végrehajtani különben gebasz lesz. Így aztán az üzemeltetők közt nem is nagyon találunk nagyon idős, bizonytalan kezű embereket.

A jelek szerint azonban nem csak emberekre jellemző a szövési képességek korfüggősésge. Az Európában gyakori álkeresztes pókoknál is drámaian csökken a hálószövés pontossága az életük vége felé. Az alábbi ábrán, baloldalon egy 17 napos, jobbra pedig egy 188 napos pók munkájának eredménye látható.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szex vs. patogének

A biológia nagy kérdéseinek egyike, hogy a szex az vajon miért is jó (evolúciós szempontból, természetesen). A válasz nem triviális hiszen egy önmegtermékenyítő faj látszólag előnyben van a két nemet is tartalmazókkal szemben, ahol csak a populáció fele képes utódokat létrehozni. Magyarán, ha nem lenne valamilyen előnye, akkor a szex egyszerűen megszűnne létezni, hiszen ha egy-egy fajban megjelennének az önmegtermékenyítő egyedek, valamilyen mutációnak köszönhetően, néhány generáció alatt kiszorítanák a szexuálisan szaporodókat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kreacionizmus az MTA-n – 2.

Egy picsit fáziskésében jutott el hozzánk a cikk, de tulajdonképpen nem igényel sok magyarázatot Pauk János interjúja a mindennapi.hu-n (“Az akadémiai doktor szerint nincs evolúció” címmel), így kommentár nélkül néhány részt kiemelnék (és mindenkit biztatnék, olvassa el az eredetit).

“A Biblia a kezdeteket illetően a világ teremtéséről beszél, és ezt nemcsak Mózes első könyvében teszi, hanem az Ó- és Újszövetség egyéb helyein is. Talán a legmegdöbbentőbb egy nem hívő embernek az lehet, hogy az utalások teljes összhangban állnak. Ezekből kiindulva számomra lehetetlen arra a következtetésre jutni, hogy az evolúció kerekét a Teremtő olajozta illetve működteti még ma is. Amint mondtam, és olvassuk a Bibliában, a teremtett világ, a Biblia leírása szerint, teremtés által állott elő. A Biblia pedig Isten kijelentése. A hívő emberek elsősorban nem a bizonyított tények miatt fogadják el a Bibliát és annak igazságait, hanem mert a Szentlélek Isten meggyőzte őket a Biblia isteni eredetéről. Ezért válik számukra legfontosabb tekintéllyé. Ha a teista evolúciót fogadnám el, szembekerülnék a Biblia számos állításával, amit természetesen szeretnék elkerülni. […]

A hívő emberek számára nincs más kiindulópont a tudomány művelésében sem, mint a Teremtő kijelentése, a Biblia. A nem hívő emberek a Bibliát nem fogadják el, ezért a [evolucionista – kreacionista] polémia egészen biztos a legvégső időkig megmarad. Persze van egy dinamikus elvi lehetősége minden hitetlen embernek – a megtérés. A Bibliából tudjuk, ez is Isten ajándéka. Innen számítva a polémia feszültsége feloldódhat, ha a hitre jutott ember meghajol a Biblia tekintélye előtt.”

 

Megdelejezve?

Egyetlen érzékelési forma sem annyira misztikus, mint a mágneses tér érzékelése, az ún. magnetorecepció. Tudjuk, hogy létezik, kísérletek tömege igazolja a legkülönbözőbb (főleg vándorló) fajokban, mégis, a molekuláris mibenléte mindmáig elég homályos.

Eddig ugyanis egyetlen fehérjéről sem sikerült száz-százalékos bizonyossággal kimutatni, hogy a mágneses tér hatására jellegzetes konformációváltozáson esik át, márpedig ez lenne a minimálisan elégséges feltétele annak, hogy a folyamat aktivátora legyen.

A legvalószínűsíthetőbb hatásechanizmus ugyanis azt feltételezi, hogy a szóbanforgó fehérjé különböző irányú mágneses térben kialakuló különböző konformációi valamiképpen egyes idegejtek sejtmembránjában levő ion-csatornák ki-be zárását szabályozhatják, ami aztán ingerületgerjesztő szerepet tölt be és aktiválja a specifikus neuronokat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kritikus béka

Ez itt a reklám helye: holnap, a Múzeumok Éjszakája rendezvény égisze alatt megrendezésre kerülő Szertár Offline-on, a Béka-blogot író Nádori kollegával közösen fogjuk pozicionálni magunkat a Millenárison. A rendezvény nevével ellentétben nem éjszaka tesszük mindezt, hanem inkább délután, olyan 2-3 óra magasságával kezdődően. Pucolunk házi barkácsban banán DNS-t, keresünk osztódó sejteket mindenféle csírákban, csont-porc prepiket mutogatunk és még DNS sorrend leolvasással is megpróbálkozunk ;-).

 

Arzén, DNS, stb.

Szolid fél évvel vagyunk a nagyot robbanó bejelentés után, mely szerint a kaliforniai Mono tóban egy DNS-ébe arzént beépíteni képes baktériumfajt találtak. Az állítás valódiságával kapcsolatos kérdőjelek már órákkal a bejelentés után megjelentek, és valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Science egész mostanáig várt a cikk hivatalos közlésével. Egyúttal nem kevesebb mint nyolc kritikus levelet is lehozott (az első magyar vonatkozású, hiszen Csabai István és Szathmáry Eörs jegyzi), valamint a szerzők ezekre adott válaszát. Összességében nem kerülünk közelebb annak megválaszolásához, hogy most akkor mi is van, de érdemes a levelezés kapcsán elolvasni az egyik kritikát is jegyző Steven Benner blogbejegyzését, hogy mi lehet az egymás mellett való elbeszélés egyik oka, valamint egy másik kritikus, Rosie Redfield terveit, hogy miként tesztelje maga is Wolfe-Simonék állításait.

(képregény via xkcd)

Ecc, pecc, kimEHEC

Úgy tűnik, hogy az EHEC-járvány lecsengőben van, így kicsit megkésve csapnánk e témában a lecsóba. De talán jobb később, mint soha, és a rengeteg egészségügyi témájú cikk mellé, talán azért elfér egy, ahol a baktérium patomechanizmusáról írunk, arról, hogy miként is kavarja.

Az EHEC betűszó (és ezt talán már mindenki tudja) az “Enterohaemorrhagic E. coli” rövidítése, vagyis egy olyan coli baktérium törzsre utal, amely az emésztőrendszer bevérzését és vérzéses okoz. Nem mellékesen durva veseelégtelenséget (erre utal a napokban előkerült másik rövidítés, a HUS – haemolytic uraemic syndrome), ami különösen gyerekeknél végzetes lehet.

Az Escherichia coli egy gyakori bélbaktériumunk (történetesen az egyik legklasszikusabb laboratóriumi élőlényünk is), amely alapesetben nem hogy bajt nem okoz, de kifejezetten segíti az emésztést és nem mellékesen B12 és K vitamin is termel. A káoszt okozó O157:H7 törzse azonban nem alapeset, és genetikailag néhány nagyon fontos ponton eltér az emberi bélrendszerben élő “vad típusú” rokonától. (Ugyan több forrás is azt állítja, hogy a mostani izolátum egészen új, azért ez nem teljesen biztos.) Az O157:H7 tehenek belében él elsősorban (ezek egyébként egészségesek), ahonnan az ürülékükben kerülhet ki és emberre való terjedése a higiéniás szokások khm… szuboptimális alkalmazásának köszönhető.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Agy evolúció: szagot fogtunk

Az emlősök evolúciójának egyik legszembeötlőbb momentuma az agy növekedése. A folyamat bennünk érte el a csúcsát és azzal, hogy gondoklozni tudunk erről az egész folyamatról, tényleg egyedinek tűnünk az állatvilágban.

De hogy mi is lehetett ennek az oka, és pontos mechanizmusa, arról eddig csak ötletszintű megközelítések léteztek. Most azonban egy szellemes megközelítésnek köszönhetően kicsit közelebb kerültünk a dolog megismeréséhez.

Ehhez nem kellett más, mint egy oposszum agyát (A) összevetni két emlős-ős agyával – pontosabban azoknak a koponyalenyomat alapján digitálisan elkészített lenyomatával. Az egyik szóban forgó ősi lény a Hadrocodium wui, a ma élő gerincesek legközelebbi ex-rokona (C), illetve a Morganucodon oehleri, amely az  legősibb emlősnek tekinthető (E).

A lenyomatok összevetése egyrészt azt a nem túl meglepő eredményt hozta, hogy az emlősagy több lépcsőben érte el a mai arányait. Ennél azonban lényegesen érdekesebb, hogy a folyamat során többször is a szaglóhagyma drámai növekedése figyelhető meg, a vele (feltehetőleg) összeköttetésben levő kérgi területek szinkron-megnagyobbodásával.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….