Lassan, de biztosan oszlik fel a köd a madáreredet 150 éves vitatémájában is. A lexikonokban, tankönyvekben, ismeretterjesztő kiadványokban mindeddig meggyökeresedett vélemény az Archaeopteryx ősmadár voltáról egyre inkább inog, sőt, mondhatnám, hogy már le is dőlt a piedesztáljáról. A Nature közelmúltban megjelent cikkei is ezt támasztják alá.
Már az első Archaeopteryx példány 1861–es bajorországi felfedezésekor Wagner professzor, a müncheni egyetem zoológia tanára, azon a véleményen volt, hogy a lelet egy tollas hüllő maradványa. Nem véletlen, hogy a már előtte 6 évvel felfedezett hasonló csontvázat tollazat lenyomat hiányában dinoszaurusz maradványként írták le, s adták el a hollandiai Haarlem város múzeumának. Ott fedezte fel újra 1970-ben John Ostrom amerikai paleontológus. Ő lett az, aki aztán az ősmadarak dinoszauruszokból való származtatásának hipotézisét újra felmelegítette (először még Huxley vetette fel a 19. század közepén) és ez vált az uralkodó elméleté az utóbbi évtizedekben.
Persze ezt rengetegen vitatták, lándzsát törve egyrészt az „ősmadár” madár volta mellett, másrészt az ellen, hogy a madarak a dinoszauruszok leszármazottjai lennének. A
tollas dinoszauruszok felfedezése az utóbbi évtizedekben (főleg a Kína ÉK-i részén található Liaoning tartományából származott leletek alapján) már jócskán árnyalta a képet.
Kiderült például, hogy a madarakhoz semmiképpen sem sorolható dinoszauruszok is
rendelkezhettek tollszerű kültakaróval. Ugyanakkor az is egyre világosabbá vált annak, aki értő szemmel tekintett az Archaeopteryx csontvázra, hogy az bizony szinte semmiben sem hasonlít a valódi madarakéra. Ami közös bennük az nem más mint a közös hüllő származás hozadéka.
Annál több a közös jelleg a gyíkmedencéjű dinoszauruszokkal, s azok közül is
ragadozó/húsevő theropodákkal. A különbségeket részletesen elemeztem magam is korábban (a blogban is), ezért erre nem térnék most ki. Tény, hogy tollaitól megfosztva az Archaeopteryx egy nagyobb csirke nagyságú, két lábon járó ragadozó hüllő jellegeit
viseli magán és mindössze a testalkatban és tollazatban hasonlít a madarakhoz. De ennyi
hasonlatosság alapján az Ichthyosaurus-okat is tarthatnánk cápának vagy delfinnek!
Az új kínai lelet amelyről a Nature július végi számában szó van, valamivel idősebb a
bajorországi példányoknál, s a már említett Liaoning tartomány egyik lelőhelyéről származik. Mint az ottani leletek többsége, ez is egybefüggő, szinte teljes csontvázat képvisel. Az egész testet tollazat lenyomat veszi körül és a tollak szerkezete is tanulmányozható. A csontváz szinte teljesen megegyezik az Archaeopteryx-nél ismerttel. Az új lelet a Xiaotingia zhengi nevet kapta. A szerzők a következő rendszertani besorolást állapították meg számára:
Theropoda Marsh, 1881
Coelurosauria Huene, 1924
Archaeopterygidae Huxley, 1871
Xiaotingia zhengi gen. et sp. nov.
Vagyis az új leletet morfológiai jellegei alapján, az Archaeopteryx-el és az Anchiornis-al együtt a therapoda troodontida dinoszauruszok Deinonychosauria csoportjába sorolják be, ahogy más szerzők is (pl. az eredeti cikket kísérő kommentárt jegyző L.M. Witmer is).
Ezzel akár le is lehetne zárni a dinoszaurusz- madár eredet vitáját, csak hát sokak számára létfontosságú, hogy arra hivatkozhassanak, hogy a dinoszauruszok nem haltak ki, hanem lám köztünk élnek, madarak formájában!
Cseppet sem látszik zavarni őket az, hogy az Archaeopteryx– típusból leszármaztatott Enantiornithesek később jelentek meg mint a valódi madarak, amelyeknek a maradványaival már a jura-kréta határnál találkozhatunk, sem az, hogy valamennyi valód madár lelet már a kréta elején homogén morfológiai jellegeket mutat és ezek jelentősen eltérnek mind az Archaeopteryx-ek, mind az Enantiornithes-ek, mind a dinoszauruszok hasonló jellegeitől. Az egyik ilyen jelentős eltérés a mellkas szerkezetében, a bordák jellegében mutatkozik meg (míg az Archaeopteryx és a dinoszaruszok mellkasa az emlősökéhez hasonlít, addig a madaraké a gyíkokéhoz, krokodilokéhoz, pteroszauruszokéhoz) és ez nemcsak morfológiai, hanem működésbeli különbséget is jelent.
Kicsire nem adunk alapon, erre fel kitalálták a madarak számára az Ornithothoraces csoportot és továbbra is a teljesen eltérő csontvázú dinoszaruszokból vezetik le a madárvilágot… De remélhetőleg, a jövő év júniusában Bécsben rendezendő SAPE (Society of Avian Paleontology and Evolution) konferencia során még közelebb kerül a tudomány az igazsághoz a madáreredet- és evolúció tekintetében is.
Xu X, You H, Du K, Han F (2011) An Archaeopteryx-like theropod from China and the origin of Avialae. Nature 475: 465-70.
Witmer LM (2011) Palaeontology: An icon knocked from its perch. Nature 475: 458-9.
“Cseppet sem látszik zavarni őket az..”, “Kicsire nem adunk alapon, erre fel kitalálták…”. Engem zavar ez a hangnem. Ismeretes a jegyzet írójának álláspontja, miszerint a madarak nem dinoszauruszok. De a Nature cikk nem erről szól, hanem arról, hogy hogyan változik meg a madárrokonság kladiszikai elemzésének eredménye az új lelet figyelembe vételével. És a dinoszauruszoktól való leszármazást elfogadó kollégákat éppenhogy zavarják a részletek, és kis részletekre is adnak. És ezek alapján jutnak a saját, nem feltétlenül helyes, de a szakma többsége által elfogadott álláspontjukra.
Kedves Miki! Gondolom hallottál a Dolló-törvényről, az evolúció megismételhetetlenségével kapcsolatban? Nos ennek fényében, mivel magyarázod azt az egyszerű tényt, hogy míg az A. meg valamennyi dinoszaurusz, a tengeri őshüllők , valamint a kígyók emlős jellegű bordákkal és mellkassal rendelkeznek, ugyanakkor a primitiv Archosauriák, a többi diapsida hüllő (beleértve a gyíkokat, a thecodontiákat, a krokodilokat, pteroszauruszokat) és a madarak viszont hüllő típusú bordákkal és mellkassal? A különbség a harmadik képen jól látható (a madár bordánál a hajlat nem egyszerűen egy görbület, hanem ott ízület van és a mellkas tágulása és összehúzódása ez által történik, míg az A. mellkasnál az emlősökhöz hasonlóan a borda hasi porcos része kapcsolódik/ízesül a porcos mellcsonthoz és ennek révén tágul/szűkül a mellkas légzéskor!).
Míg a tengeri hüllők, dinoszauruszok, kígyók esetében a hüllő típusról az emlős típusra való átállás nem ellenkező a Dolló- törvény elvével, addig a madarak hüllő típusú mellkasára csak 2 magyarázat lehet:
– vagy a törvényt megcáfolva előbb kialakult az emlős típusú mellkas s utána meg visszaalakult valamilyen okból hüllő tipusuvá;
– vagy sohasem rendelkeztek emlős mellkassal.
Az első ellent mond a törvénynek, az utóbbi meg annak, hogy a madarak a dinoszauruszokból alakulhattak ki!
Tessék választani!
primavis: Most a madarak leszármazásának problematikájától eltekintve, azért a Dollo-törvény nem egy kőbe vésett valami ám, gondoljunk csak például a másodlagosan szárnyas botsáskákra
http://www.nature.com/nature/journal/v421/n6920/full/nature01313.html
vagy a másodlagosan kifejlődött hátsó végtaggal rendelkező “őskígyókra”.
http://www.sciencemag.org/content/287/5460/2010.full)
A. a madarak az Archosauriák leszármazottai, az emlősök meg a dinoszauruszokkal közös ős leszármazottai. De az Archaeopteryx tollas dínó volt, azaz két teljesen független vonalon kialakult a tollazat.
B. a madarak a tollas dínók leszármazottai, de valami atavizmus miatt visszaalakult a csontozatuk az Archosauriák csontozatához hasonlóra.
Ezt sikerült leszűrnöm a cikkből, és a kommentekből. Az A és B állítás is ellentmond annak, amit az evolúcióról tudok. Valaki lécci oldja fel a logikai ellentmondást!
kazmer: rossz a szűrőd!-:))) egyik eredményed sem valós!
A. a dinók mellkas szerkezete, a tengeri hüllőkéhez és a kigyókhoz hasonlóan átalakult jelleg. Analóg fejlődés eredménye. Az emlősök ugyanis egy egészen más ágról származnak, a szinapszidákéról. Ezek többek közt abban is különböznek a többi hüllőtől, hogy a nyakszírti bütykeik nem olvadtak össze, sőt feljebb, egymástól távolabb kerültek! No meg széles alapú koponyájuk van!
A madarak nem a tollas dinók leszármazottjai s az atavizmus is kizárt.
kukulkan: a Dollo-szabályt sokkal több tény bizonyitja, mint amennyi kétségbevonja! A példáid sem elokvensek ebből szempontból. A kigyók nyilvánvalóan végtagokkal biró ősöktől származnak s 90 millió éve élt példányaiknak nyugodtan lehetnek még lábai. Akárcsak a botsáskák esetében, semmi sem bizonyitja, hogy lábatlan, illetve szárnytalan ősöktől származnának! Mellesleg mit bizonyit az, ha egy gyerek farokkal, avagy hosszú szőrzettel, csapott homlokkal, netán tucatnyi ujjal születik, miközben a szülei teljesen átlag emberek?
A bizonyitáshoz nem elég egyetlen lelet, mert annak sem az elődeit, sem az utódait nem ismerjük, s önmagában lehet egy az átlagtól eltérő példány maradványa is. Következtetni persze lehet belőle, de össze kell vetni minden más ismert tényezővel. Ez az őslénytan örök problémája, de nem szabad abszolutizálni.
@kazmer_
Mind a dinók, mind a madarak archosaurusok, a kérdés csupán az, és ezen ölik egymást a paleontológusok, hogy a madarak és a dinók párhuzamosan fejlődtek-e ki az ősi archosaurusokból és a toll és maga a tollazat konvergens evolúció eredménye (“aviánus elmélet”) vagy a madarak valamelyik theropoda dinoszaurusz csoportból származtak le (“dinoszauriánus elmélet”). Leszármazástanilag az emlősöket ne keverd ide.
kazmer_
Az Archosaurus tudtommal simán dinoszauruszok (és közeli rokonságuk), a madarak, bizonyos őskori szárnyasgyíkok, és a krokodilok (ill. ezek ősei) összefoglaló neve, szemben a kígyókkal, “gyíkszerű hüllőkkel” és a teknősökkel (ez a három csoport tartalmazná azokat a ma élő hüllőket, amik nem Archosaurusok).
Az, hogy a madarak nem dinoszauruszok, nem jelenti azt, hogy a toll kétszer alakult ki, mert a madarak és a dinoszauruszok közös őse (szintén archosaurus) szintén lehetett tollas.
Az emlősök sehogy sem kerülnek a képbe, sokkal korábban leváltak a hüllőkről, mint hogy egyáltalán archosaurusok lettek volna. Ha most a madarakat tekintjük a fő ágnak, akkor a leágazások a madarak és az emlősök közös ősétől a madarakhoz vezető útról a következő sorrendben történtek: 1. emlősök őse,
2. teknősök őse,
3. kígyók, gyíkok/gyíkszerű hüllők őse,
amikor ez mind levált, akkor vagyunk az archosaurusoknál.
Ennek a levezetésnek a ma élő csoportokra vonatkozó része persze a genetikai kód összehasonlításán alapul, amit Primavis másodlagosnak tart érzésem szerint a csontformához képest. Ezzel együtt dinoszaurusz DNS-ünk egy darab sincs (és nem is lesz soha, a DNS nem él túl ilyen hosszú időt, még borostyánba zárt szúnyogban sem), úgyhogy a dinoszauruszok elhelyezése a családfán kb. találgatás a kövületek alapján, amit pár új csontváz átrajzolhat.
Bearcheese: az ember – s primavis is- abból főz amilye van! Mivel csak csont van, DNS nincs, akkor abból!-:)) A jelenlegi élőlények DNS-ből (legyen az magból vagy mitokondriumból) levont tanulságok visszakövetkeztetésén alapuló leszármazási/rokonsági kapcsolatok meghatározását sem tartom járható útnak, ellenőrizhetetlenségük miatt.
Így azután, eszi nem eszi alapon marad a morfológia, hisztológia, biomechanika, a határozásokhoz, rokonsági viszonyok eldöntéséhez.
No meg persze az evolúció törvényszerűségeinek figyelembevétele/megértése, ugyanis szomorú tapsztalataiam szerint nagyon sokan esnek abba a hibába pl. hogy egyes jellegek megjelenését céltudatosságként kezelik, márpedig az evolúciónak nincs célja, csak eredménye! Ennek a félreértésnek a gyümölcsei az olyan fogalmak szajkózása mint: alaptípus, átmeneti alak, de az is, amikor a madarak aktív/csapkodó repülését abból vezetik le, hogy kezdetben a már kész szárnyakkal bíró ősmadarak csapkodó mozdulatokat téve tettek szert a repülés “motorjára”, a repülőizomzatra és a velejárókra!
Szeretném látni azt a testépitőt, aki nem súlyzókkal, hanem csupán a karjai lengetésével akarná fejleszteni a muszklijait!-:)))
“Az, hogy a madarak nem dinoszauruszok, nem jelenti azt, hogy a toll kétszer alakult ki, mert a madarak és a dinoszauruszok közös őse (szintén archosaurus) szintén lehetett tollas. ”
Ez az egyik problémám. Ezek szerint az összes dinoszaurusz tollas volt? Vagy csak az őseik, aztán egy idő után elveszítették ezt a jelleget?
“Az emlősök sehogy sem kerülnek a képbe, sokkal korábban leváltak a hüllőkről, mint hogy egyáltalán archosaurusok lettek volna.”
Primavis korábban ezt írta:
“Míg a tengeri hüllők, dinoszauruszok, kígyók esetében a hüllő típusról az emlős típusra való átállás nem ellenkező a Dolló- törvény elvével, addig a madarak hüllő típusú mellkasára csak 2 magyarázat lehet:
– vagy a törvényt megcáfolva előbb kialakult az emlős típusú mellkas s utána meg visszaalakult valamilyen okból hüllő tipusuvá;
– vagy sohasem rendelkeztek emlős mellkassal.”
Ha sokkal korábban levált az emlős vonal, akkor viszont a dínóknak nem lehetett emlős típusú mellkasa.
kazmer, bocs a rossz kifejezésért, de feltételeztem, hogy elérted! Elég lett volna a mellékelt 3. ábrát megnézned! Ott jól látható a különbség az a. és b. kép közt!
A dinoszauruszoknak nem EMLŐS MELLKASUK van, hanem EMLŐS JELLEGŰ!
Ez a bordák jellegéből és a mellcsontéból adódik!
– az emlős-típusnál a bordáknak csak a hasi vége porcos és azzal kapcsolódik a mellcsonthoz. Ennek eredménye az a be/kilégző mozgást amit a saját mellkasodon is tapasztalhatsz!
– a madár-típusnál a bordák a mellkas közepe táján két részre válnak s köztük mozgatható izület van, mig a borda hasi része csontos és úgy izesűl a mellcsonthoz. Ennek eredménye, hogy a V alakot képező bordarészek egy csiki-csuki mozgást végeznek légzés közben. Mikor a V alak szöge kitágul, akkor megtörténik a belégzés, amikor a szög hegyesebbé válik, akkor meg a kilégzés. A bordák egymásra csúszását a horgas nyúlvány (processus uncinatus) akadályozza meg (jól látható a 3b.képen is). Ilyennel sem találkozunk, sem az A-féléknél, sem a dinoszauruszoknál, sem az emlősöknél. Viszont minden madárnál, de a krokodiloknál, stb. is meg van!
@primavis:
>> a Dollo-szabályt sokkal több tény bizonyitja, mint amennyi kétségbevonja! << Ez igaz, de ugye mint a (rendszerint hibásan citált) mondás is tartja, a kivétel próbára teszi a szabályt. 😉 Különben is, ha valamit tanulhatunk a természettől, akkor az éppen az, hogy gyakorta könnyelműség olyan explicite kijelentéseket tenni az élővilággal kapcsolatban, amik rendre úgy kezdődnek, hogy "soha sem" vagy éppen "mindig". >> A kigyók nyilvánvalóan végtagokkal biró ősöktől származnak s 90 millió éve élt példányaiknak nyugodtan lehetnek még lábai. << Nyilvánvalóan, viszont a cikkben ugye éppen arról van szó, hogy amellett, hogy a kígyók az evolúciójuk során többször is elveszthették a lábaikat, az a lehetőség is fennáll, hogy ennek a bizonyos Haasiophis nevű kígyónak az ősei már lábatlanok voltak, így a hátsó végtag megjelenése ebben az esetben másodlagos fejlődés eredménye. Az természetesen igaz, amit te is írsz, hogy ez csupán egyetlen lelet, így nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni, de attól még az eshetőség akkor is fennáll. >> Akárcsak a botsáskák esetében, semmi sem bizonyitja, hogy lábatlan, illetve szárnytalan ősöktől származnának! << A cikk szerint a rend tagjainak filogenetikai vizsgálata alapján az őseik szárnyatlanok voltak, és a másodlagosan szárnyasság többször, több csoportnál is megjelent az evolúciójuk során. Hasonló a helyzet a süvegcsigák esetében is, ahol a Trochita génusz tagjainál a felcsavarodott ház jelent meg újra másodlagosan: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0169534704000758 >> Mellesleg mit bizonyit az, ha egy gyerek farokkal, avagy hosszú szőrzettel, csapott homlokkal, netán tucatnyi ujjal születik, miközben a szülei teljesen átlag emberek? << Ezek egyszeri atavizmusok, teljesen más eset, mint akár a botsáskáké, akár a süvegcsigáké, ahol a másodlagosan újra visszaszerzett "alkatrészek" nyilvánvalóan adaptív értékel bírtak, így nem csupán szórványosan jelentek meg, hanem el is tudtak terjedni a populáción belül.
Csak ebből a kigyós cikkből az nem derül ki, hogy mi bizonyitja,azt, hogy az egyszer lábaikat veszett faj utódainak újra kinőtt volna. pláne ez ismételten is? Ugyanis ennek a fránya paleontológiának az az átka, hogy az evolúciós láncból csak egymástól távoleső láncszemeket találunk meg! S köztük csak hasonlóságot lehet felfedezni, de rokonságot azt nehezen!
A botsáskéák esetében mi a bizonyiték a filogenetikai vizsgálatok valós tartalmára? Mi bizonyitja, hogy a Trochitáknál ugyanazon a fejlődési vonalon jelent meg újra a felcsavarodás amelyiken egyszer már eltünt? Nos, a válasz valamennyi kérdésre: SEMMI! Abból a megfigyelésből, hogy egyes kigyóknak akkor is lábuk volt, amikor nem kellett volna, hogy a a csigáknál eltűnt majd újra megjelent a csavarodás, persze lehet azt is kikövetkeztetni, hogy ez a Dollo-szabály cáfolata (lám a link is ezt a címet viseli!), de azt senki sem tudja bizonyítani, hogy ez egy evolúciós vonalba/láncba tartozó leletekről derült volna ki!
Az adaptativ jelleges-szlogent meg jó lenne mellőzni, mert ez céltudatos tulajdonság megjelenésre utaló! Az evolúciónak nincsenek céljai! csak eredményei!
kazmer_
“Ez az egyik problémám. Ezek szerint az összes dinoszaurusz tollas volt? Vagy csak az őseik, aztán egy idő után elveszítették ezt a jelleget?”
Ezt én nem tudom, de egyáltalán nem elképzelhetetlen egyik verzió sem.
A tollaknak nem kell annyira kifejlettnek lenniük, mint a mai madarak esetén, ahhoz, hogy tollaknak nevezhessük őket. Sokkal rosszabbul is maradnak meg, mint a csontok. Nem zárható ki, hogy a dinoszauruszok sokkal nagyobb része volt tollas, mint amennyi esetben ez felismerhető a kövületekben.
Ugyanakkor az is lehet, hogy a “tipikus” dínó nem volt tollas, akár azért, mert másodlagosan elvesztették a tollakat, akár azért, mert valamit még nem tudunk arról, hogyan ágaztak el a csoportok, és több ág-bog van, most gondoljuk.
Hja, és: http://wulffmorgenthaler.com/2010/02/06/
ha már linkelgetünk. 🙂
Primavis: igazad van, hogy a ma élő csoportok genetikai kódjából kiindulás rejt kockázatokat, de szerintem a _ma élő csoportok esetén_ ennél jobb módszer aligha van. Ha csoport legkülönfélébb fajai ugyanazt az eredményt adják a más csoportokkal való rokonságra, az eredmény kétségbe vonására elég komoly ok kell. Márpedig egyre több faj szekvenciái vannak meg legalább részlegesen.
Kihalt csoportok nyilván más kérdés. Ott vannak a csontok, és a csontok. És egy idő után az sem egyszerű eset, hogy egy adott maradvány melyik ma élő csoport őséhez állhatott közel. De a csontalakban ugyanakkor megvan a csapda, hogy konvergens evolúció kialakíthat hasonló formákat különböző csoportokban is, ha az alapok különben ugyanazok. A genetikai kód semleges mutációi ilyet szinte zeró valószínűséggel hoznak létre. A “bölcs” (értsd langyos és semmitmondó 🙂 konklúzió nyilván az, hogy mindkét módszert ésszel kell alkalmazni, odafigyelve a részletekre.
(Ezt jól megmondtam, be is fejezem az irkálást, mielőtt kiderül, hogy mennyire nem értek hozzá. :o)
Bearcheese: a csontleletek vizsgálatának, azonosításának, összehasonlításának megvannak a korlátai, de ezek a korlátok – más formában – a DNS vizsgálatoknál is meg vannak! Bár nem vagyok genetikus, de szívügyem a genetika, csak azzal nem értek egyet,amikor valamit nem arra használnak amire való és ráadásul helytelen következtetéseket pakolnak rájuk.
Csak egy példát adnék az ilyen félremagyarázásoknak, amelynek a média révén igencsak nagy víszhangja is lett! Az “egy Éva/Ádám” mese! Még a biológusok többsége sem tudta, hogy tulajdonképpen miről is van szó! Azt viszont szinte a félvilág megtudta, hogy valamennyi ember egy “ősanyától” származik, valahonnan Namibiából! -:))
@primavis:
Jó, hát ha te egy kézlegyintéssel elintézed a filogenetikai vizsgálatok eredményeit, akkor erről nincs is értelme tovább vitatkozni.
Az “adaptív jelleg” kifejezéssel meg nem tudom mi bajod, én semmiféle céltudatosságra való utalást nem érzek benne (mint amilyet mondjuk az “alkalmazkodás” szó esetén), de még ha így is lenne, akkor is mindketten pontosan tudjuk mit _kell_ érteni alatta, szóval hagyjuk már ezt a felesleges körülményeskedést. Vagy te egy cikkben is nekiállsz azon évődni az Anyag és módszerekben, hogy a bevett evolúcióbiológiai kifejezések mennyire félrevezetőek lehetnek? Hát nosza rajta, találjunk ki akkor jobb szavakat az “alkalmazkodás”, meg “adaptív érték” helyébe! Vagy ne is, írjuk inkább körül mindegy egyes alkalommal vagy hat-hét mondatban, hogy mit is takarnak ezek _valójában_, és akkor aztán tényleg nem érheti szó a házat. 😛
primavis: nem tudtak ellenállni a frappáns, címbe kívánkozó elnevezésnek (a hírnévnek). Sajnos. Szerintem súlyost kárt okoztak ezzel az elnevezéssel, mert borítékolható volt, hogy a média hogyan jeleníti meg. Bosszantó hülyeség. Tippem szerint az egészből bármire emlékező emberek 90% annyira emlékszik az egészből, hogy megtalálták Ádámot, és Évát.
Az más kérdés, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire megbízható vagy nem megbízható a DNS elemzés. A példád így nem a legjobb.
A dínó vs. madár kérdésben laikusként az üt szöget a fejembe, hogyha annyira közeli rokonok voltak, akkor mi volt az a döntő különbség, ami a dinoszauruszokat lepucolta a bolygóról 65 millió éve, miközben a madarak köszönik szépen megvannak. Csak a méret? A táplálékláncban betöltött szerep erősen különböző volt, és ez sérülékenyebbé tette őket? Vagy mi? Erre kétféle magyarázatot tudok elképzelni.
1. Dínók = madarak, a rokonság nagyon közeli, az erősen specializálódott nagy dínók kihaltak (mint szinte minden nagy specializálódott állat a múltban, amennyire látom az ilyesmi többnyire evolúciós vakvágány), a kicsik leszármazottjai a madarak.
2. erősen különböztek egymástól, olyan lényeges élettani különbségek voltak, amik nagyon más túlélési esélyt adtak nekik.
Lehet persze, hogy van 3., 4, stb. verzió is.
Bearcheese: arra, hogy a madarak miért nem pusztultak ki nem nehéz válaszolni: biztosan melegvérűek voltak és mobilok! A sarkvidéket is megtudták hódítani!
Hogy a dinók, a pteroszauruszok, a mezozoikumi tengeri hüllők, de a valódi madarakhoz tartozó Hesperonithidák miért pusztultak ki a kréta végére, arra meg senki sem tud bizonyítható választ adni! Kipusztultak ugyanakkor pl. az ammoniteszek is, sok más tengeri gerinctelennel együtt. Rájuk érvényes lehet, hogy a gyengébb mobilitás miatt nem tudtak elmenkülni az oxigénhiányos/mérgező vízekből, no de az egész Földön (illetve minden óceánból)?
A szigetlakóknál is adott az ok: ha bekövetkezik egy tengeri transzgresszió, akkor a jól úszni/repülni nem tudó élőlények a tengervízbe vesztek. Ez történhette pl. a kréta legvégén létezett Hátszegi-medence élővilágával, de akár a bakonyi Iharkúténál is (igaz jóval korábban). Bizonyos, behatárolt területen élő fajoknál is nyilvánvaló, hogy ha ott kategórikus környezetváltozás következett be és nem tudtak onnan elmenekülni (hegyek, szakadékok, folyók , stb. miatt),akkor bizony kipusztultak. Sok dinoszaurusz esetében ezek valós okok lehetnek, ahogy a Hesperornithidáknál is.
Igencsak kérdéses a pteroszauruszok kihalásának az oka, feltéve ha a repülőképességük tényleg olyan jó volt, mint amilyennek vélik! Hasonlóképpen nehezen érthető a tengeri őshüllők kihalása, főleg a melegvérűnek és elevenszülőnek tartott halgyíkoké (Ichthyosauria).
Ami az 1. kérdésedben jelezett testméretet illeti, igazán nagytestű dinoszaurusz már elég kevés volt a kréta végén. A kicsiktől való leszármazás meg nem áll meg,csak azért sem, mivel valódi madarak már a jura/kréta határról ismerünk, ráadásul már túlspecializálódott formákban is (ld. Hesperornithidae) s a dinók eltűnéséig még majd 80 millió év volt!
Az “Évás” példám csak elrettentő példa volt. Taxonómiai jellegű fenntartásaimat már többször kifejtettem ezen a blogon is a DNS alapú rokonság/leszármazás vizsgálatokat illetően. A jövő eldönti majd, hogy kinek van igaza! -:)) Legfontosabb kifogásom, hogy mivel a kihalt előd genomja nem vizsgálható, így az “apaság” bizonyítása DNS teszt segítségével pont annyit ér, mintha úgy akarnánk egy gyerek leszármazásának bizonyítását végrehajtani, hogy csak a “gyerektől” rendelkeznénk DNS mintával , de a szülőnek vélttől nem! A csontok esetében legalább a feltételezett “apa” csontváza is meg van kézzelfoghatóan! -:))
He1t igen aze9rt a 3-ban me1r az is lekf6tf6tt, hogy embereket lehet f6lni, kckoisat lehet robbantani egy nyitott ve1rosban, stb. Vice Cityben tartott me9g ez a hate1s, plusz kicsit kiege9szfclt minden, a San Andreasban pedig egy csomf3 mindent lehetett csine1lni, mert tudte1k, hogy ennyi me1r nem lesz ele9g. A 4-ben viszont tf6rte9nt egy visszaese9s amit csak a jf3 grafika tudott helyettesedteni. Na de majd az 5. VN:R_U [1.9.10_1130]Szavaz s: 0 ( 0 szavazatb l)