A nap híre (bár jelentőségét mérgetve, könnyen lehet, hogy az év hírével van dolgunk), kétségtelen a DNS-ükben foszfor helyett arzént használó prokarióták azonosítása.

A NASA sajtótájékoztatóját megelőzően a szivárogtatások alapján már számos hírportál megírta kb. mire is lehet majd számítani, bár többnyire sikerült bődületesen rosszul megfogni, hogy mi is a lényeges a dologban. A Gizmodo kezdeti hírét, annak összes hibájával együtt, sokan átvették és “arzénalapú” életről, illetve DNS-ről cikkeztek hosszan. Ami persze eléggé félreértése a lényegnek (lásd mindjárt), hiszen az “arzénalapút” csak a szénalapú ellentétjeként lehetne értelmezni, márpedig a szén egyedi tulajdonságai közül, amelyek kulcsszereplővé teszik a szerves kémiában, az arzén nem mindegyikkel bír. (A nem-szénalapú rendszerek közül talán a szilícium alapúnak van a legnagyobb rajongó tábora, de itt is a szén különlegessége mellett szól, hogy bár a földkéregben ezerszer kevesebb van belőle, mint a szilíciumból, mégis a szén lett az élet kulcsszereplője.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mint a legtöbb évben, december elsején most is az AIDS-ről lesz röviden szó, a kiadott éves UNAIDS jelentés apropóján. A tavalyi óvatosan pozitív képet egy kicsit tovább lehet keretezni: bár még mindig közel 33 millió ember HIV fertőzött világszerte, a fertőzések száma egyértelműen csökkenőben van és a jelek szerint leginkább a legérintettebb országokban figyelhető meg drámai változás. A harmichárom, 25%-nál nagyobb csökkenést mutató ország közül 22 szub-szaharai Afrikában van – azokon a helyeken ahol eddig szinte kontroll nélkül tombolt a járvány, mostanra vagy stabilizálódott a dolog, vagy csökkenést mutat.

Ennek oka egyrészt a szexuális szokások megváltozásában keresendő (pl. elterjedtebb óvszer használat), de az orvosi felügyelet mellett a születés és szoptatás során bekövetkező anya-gyermek transzmisszió is drámaian lecsökkent. Jelenleg közel 5 millió ember részesül HIV-kezelésben, ami 2004 óta tizenháromszoros (!!) növekedést jelent. A rossz hír az, hogy ez jelentős de nem elég, mert további 10 milliónak lenne szüksége kezelésre.

Mindez a változás nem egyik pillanatról a másikra történt és nem is ingyen. Idén kb 17 milliárd dollár lett elköltve a HIV elleni küzdelemben, de legalább végre látható a hatás, hogy mindez nem hiába történt.

Talán nincs élő ember, aki a biológia iránt érdeklődik és ne hallott volna még az ún. “malária hipotézisről” – még ha ebben a formában esetleg nem is esik le, miről van szó.

Ha azonban egy kicsit bővebben kifejtve, a sarlósejtes vérszegénységről kezdek írni, akkor azonban gondolom, mindenki számára leesik a tantusz: tömören az a lényeg, hogy a maláriával hosszú ideje sújtott területeken olyan, mutációk is képesek fennmaradni és elterjedni, ha védenek a betegség ellen, amelyek egyéb körülmények között kifejezetten károsak. A klasszikus példa a hemoglobin S allélja (HbS), ami homozigóta formába az említett vérszegénységet okozza, heterozigóta formában azonban védettséget nyújt.

Érdekes módon, bár lokálisan már többször tesztelték a malária gyakorisága és a HbS allélgyakoriság közti összefüggést, globálisan nem tették még meg ezt. Pedig néhány érdekes dolog látható, ha megtesszük. Egyrészt, hogy Afrikában hatványozottan igaz az összefüggés (lásd fenti ábra is): minél régebb óta jelen van a malária (azaz, minél inkább endemikus az adott területen), annál gyakoribb a HbS allél előfordulása.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mint ahogy tudjuk, egy élőlény örökítőanyagának megváltozását mutációnak nevezzük. A mutációs események viszonylag ritkák, a DNS másolását végző polimeráz enzim általában néhány százmillió – egymilliárd bázisnyi DNSben ejt egyetlen hibát. Hogy ez sok vagy kevés, az erősen viszonylagos, mint ahogyan az is erősen kutatott kérdés, hogy mi történne, ha a mutációs ráta csökkenne vagy éppen nőne?  Hogyan lehetne mégis kísérletesen vizsgálni ezt a kérdést?

Loh és munkatársai egyszerűen közelítették meg a kérdést. Egy csomó DNS polimeráz I mutáns Escherichia coli törzset hoztak létre, amelyekben így nagy mértékben különbözött a mutációk bekövetkezésének az esélye. Voltak köztük vad típusú DNS polimerázt hordozók, olyanok, amelyek a vad típusúnál sokkal ritkábban építettek be hibás bázisokat (antimutátor) és olyanok is, amelyek a vad típusú enzimnél sokkal gyakrabban hibáztak (mutátor). A legerősebb antimutátor polimeráz ezerszer kevesebb hibás bázist épített be, mint a vad típusú, a legerősebb mutátor enzim pedig a vad típusúnál ezerszer több hibát hozott létre. Végül tizenegy mutátor, ötvenegy antimutátor és négy vad típusú törzzsel dolgoztak. A törzsek a mutáns polimerázokat kódoló géneket plazmidon hordozták, a kromoszómális genomjuk azonos volt, így kizárták az esetleges háttérmutációk hatását.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Magyarország területéről induló domináns kultúrkör meghódítja Európa nagy részét. Nem nemzeti fiction ez, de nem is a hagyományos történelemkönyvek része. Mégpedig azért nem, mert egy olyan eseményről van szó, ami kívül esik sok tankönyv által részletesen tárgyalt “történelmi” időszakon.

Kb. 7400 évvel ezelőtt, a mai Magyarország területén egy olyan kultúra jelent meg, ami később a kontinens nagyobb részét “meghódította” és mai ismereteink szerint az a nem elhanyagolható szerepe volt a térség fejlődésében, hogy a földművelés, ill. állattenyésztés európai meghonosítását jelentette. Ezt, a kor jellegzetes díszítési formája alapján, a vonaldíszes kerámia kultúrának (Linear Pottery Culture, Linienbandkeramik Kultur – LBK) nevezzük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hogyan igyunk kéz nélkül? És ha szürcsölni sem lehet (mint egy tehénnek)? És ha a nyelvünkkel sem tudjuk “kanalazni” a folyadékot (mint egy kutya)? Akkor marad a macskák által is járt út. De mi is az?

Az MIT-n dolgozó Pedro Reis pár éve a macskáját figyelve rájött, hogy a macskák folyadékbevitele egy érdekes biomechanikai probléma. Ráadásul gyorsan történik, így szabad szemmel alig követhető. Persze ez ma már nem gond, így gyors kamerákkal el lehet kapni, hogy pontosan mi is történik.

A macska nyelve, a végén kicsit meggörbülve érinti meg a folyadékfelszínt, és kihasználva annak a tehetetlenségét egy folyadék-oszlopot kezd felfele húzni. Persze az oszlopra a gravitáció is (ellen)hat, így kulcsfontosságú, hogy mielőtt utóbbi hatásánál fogva a folyadékoszlop összedőlve visszazuhanna a tálba, az állat bezárja a száját. A nyelv mérete, a lefetyelés gyorsasága, mind-mind fontos paraméterek ebben a folyamatban, amelynek a hatásosságához, mint azt minden nap sok macska vizestálja bizonyítja, azonban aligha fűződhet kétség.

Bővebben Reis honlapján, a Not Exactly Rocket Science blogon, és az origon.

Reis PM, Jung S, Aristoff JM, Stocker R (2010) Hox Cats Lap: Water Uptake by Felis catus. Science doi: 10.1126/science.1195421

Sokáig tartott, de végül megadtuk magunkat Zuckenberg biznisze előtt és létrehoztuknk egy CriticalBiomass profilt a Facebookon is. (Az igazán szemfülesek talán ki is szúrták már a jobboldali oszlop ilyen irányú bővülését.)

Az új posztok mellett, az “eztolvassuk” dobozka lesz még oda integrálva, de időnként más  információk is felkerülnek majd, ha úgy ítéljük meg, hogy érdeklődésre tarthatnak számot.