A (védikus) kreacionista magányossága

Alig múlik el nap anélkül, hogy Britney Spears-ről ne olvashatnánk, nagy interjú jelenik meg Gerendai Péterrel, Magyarországra jön a Red Hot Chili Peppers – mintha csak felengedte volna valaki a “Pause” gombot és hirtelen magukról megfeledkezve tovább pörögnének a ma már nosztalgikusan valami aranykorként emlegetett 1995-2005 évek. Ha ez egy trend, akkor nyilván ebbe illik az is be, hogy Magyarország egyik vezető magazinja, a Nők Lapja, fizetett hirdetésben reklámozza a “Természet IQ”-ja című kreacionista pamfletet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem értik 12. – Tasi István vs. Stanley L. Miller

Ígérem egy darabig hanyagolni fogom a Miller-Urey kísérletet, már gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, de ha már végignéztük a vallásos keresztények és muszlimok ellenvetéseit, mindenképpen szükséges megnézni, mit is mondanak szigorúan tudományos alapon, minden vallástól függetlenül az értelmes tervezés hívei. Nem lesz túl hosszú, mert az érvek nagy részét már tárgyaltuk. A Miller-Urey kísérlettel Tasi István is foglalkozott a könyvében, ez a fejezet a világhálón is megtalálható, ezt vesézném ki. A csak számmal jelölt közlemények részletesebb ismertetése megtalálható a korábbi cikkek egyikében. Érdemes ezekkel kezdeni az olvasást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem értik 8. – A lábastyúk legendája

A közelmúltban az egyik magyarországi kreacionista műhely honlapjára felkerült egy iromány az ausztráliai homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) költési szokásairól. A szöveg, amennyire megítélhető, a mozgalom frontembere, Tasi István által pár éve megjelentetett kreacionista pamflet, “A Természet IQ-ja” egyik fejezetének összefoglalását tartalmazza. A lényeg (amit emailben is eljuttattak hozzánk kreacionista “barátaink”) röviden: a homoki lábastyúk, a legtöbb madárfajjal ellentétben nem testmelegével kelti ki a tojásait, hanem költődombokat épít. Ezekben lebomló növényi anyagokat halmoz fel, és az állat a költődomb hőmérsékletét aktívan szabályozza, “hihetetlen pontossággal 34°C-on tartja; maximum egy fok eltérést engedélyez ehhez képest”. A nagyméretű tojásokból hosszabb keltési periódus után teljesen kifejlett fiókák kelnek ki, akik “legurulnak a költődombról, és rögtön bevetik magukat a környező bozótosba.”  Szüleikkel nem találkoznak, mégis tudják majd, ha eljön az ideje, hogyan kell dombot építeni. Mivel nem képzelhető el, hogy a klasszikus tojáson kotló madár viselkedésből ez a hihetetlenül komplex és eredményes viselkedésforma lépésenként létrejöhetne, ez egy egyszerűsíthetetlenül összetett rendszer. Tehát Darwin tévedett, az evolúció hülyeség. Q.E.D.

A posztba beillesztve még megtalálhatjuk Tasi István pávák társaságában megejtett Attenborough imperszonációját is, és ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megtekinteni a művet. (Bár, elkötelezett Attenborough rajongókként mi* inkább az eredetit ajánlanánk – ha valaki siet, az tekerjen a 00:32:11-00:34:20 közti részhez).

A történettel (szokás szerint) csak néhány kisebb bökkenő akad. A viselkedésforma közel sem annyira hatékony, ahogy azt Tasi bemutatja (még a tutifixnek látszó 34+/-1°C sem igaz ebben a formában), az “egyszerűsíthetetlen” viselkedésforma számos eleme előfordul más madaraknál, és ami talán a legfontosabb, nem túl nehéz találunk valószínűsíthető és logikus evolúciós uta(ka)t a viselkedés kialakulásához. Vegyük akkor mindezeket sorba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Ha van Terv, akkor…”

Valamikor húsvét környékén írtam egy cikket az Élet és Tudomány számára az amerikai intelligens dizájn mozgalomról (“Terv szerint halad?“), amelyet (nem túl meglepő módon) a mozgalom magyarországi szimpatizánsai (egyebek mellett az ÉRTEM
tagjai) nem fogadtak osztatlan lekesedéssel. Kissebb vita bontakozott
ki köztünk (az evolucionista-kreacionista ellentétet ismerők számára
hagyományosnak számító törésvonalak mentén), amelynek első csörtéjét az
Élet és Tudomány publikálta is (“Vita az evolúcióról”),
a későbbiek azonban a cyber-térre maradtak. Pontosabban maradtak volna,
amennyiben az ÉRTEM tagjai vették volna a fáradtságot, hogy saját viszontválaszaikra
írt reakcióimnak helyet adtak volna. Minthogy ez sajnos az elmúlt hetek
során nem történt meg, (az az inszinuáció pedig, hogy én nem reagáltam
a leveleikre, nem vívta ki osztatlan lelkesedésemet) a blog adta
lehetőséget ragadnám meg, hogy megosszam az esetleges érdeklődőkkel az
én gondolataimat is:
Viszontválasz2 Tasi Istvánnak
Viszontválasz2 Bérczi Alajosnak
Viszontválasz2 Farkas Ferencnek