A közelmúltban az egyik magyarországi kreacionista műhely honlapjára felkerült egy iromány az ausztráliai homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) költési szokásairól. A szöveg, amennyire megítélhető, a mozgalom frontembere, Tasi István által pár éve megjelentetett kreacionista pamflet, “A Természet IQ-ja” egyik fejezetének összefoglalását tartalmazza. A lényeg (amit emailben is eljuttattak hozzánk kreacionista “barátaink”) röviden: a homoki lábastyúk, a legtöbb madárfajjal ellentétben nem testmelegével kelti ki a tojásait, hanem költődombokat épít. Ezekben lebomló növényi anyagokat halmoz fel, és az állat a költődomb hőmérsékletét aktívan szabályozza, “hihetetlen pontossággal 34°C-on tartja; maximum egy fok eltérést engedélyez ehhez képest”. A nagyméretű tojásokból hosszabb keltési periódus után teljesen kifejlett fiókák kelnek ki, akik “legurulnak a költődombról, és rögtön bevetik magukat a környező bozótosba.”  Szüleikkel nem találkoznak, mégis tudják majd, ha eljön az ideje, hogyan kell dombot építeni. Mivel nem képzelhető el, hogy a klasszikus tojáson kotló madár viselkedésből ez a hihetetlenül komplex és eredményes viselkedésforma lépésenként létrejöhetne, ez egy egyszerűsíthetetlenül összetett rendszer. Tehát Darwin tévedett, az evolúció hülyeség. Q.E.D.

A posztba beillesztve még megtalálhatjuk Tasi István pávák társaságában megejtett Attenborough imperszonációját is, és ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megtekinteni a művet. (Bár, elkötelezett Attenborough rajongókként mi* inkább az eredetit ajánlanánk – ha valaki siet, az tekerjen a 00:32:11-00:34:20 közti részhez).

A történettel (szokás szerint) csak néhány kisebb bökkenő akad. A viselkedésforma közel sem annyira hatékony, ahogy azt Tasi bemutatja (még a tutifixnek látszó 34+/-1°C sem igaz ebben a formában), az “egyszerűsíthetetlen” viselkedésforma számos eleme előfordul más madaraknál, és ami talán a legfontosabb, nem túl nehéz találunk valószínűsíthető és logikus evolúciós uta(ka)t a viselkedés kialakulásához. Vegyük akkor mindezeket sorba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →